Az öregek fura jószágok. Már hajnalok hajnalán felkelnek (hogy mehessenek a kifőzdébe), de már este a fél hetes híradón bealszanak. A blogon foglalkoztunk már az öregszaggal, de egy másik jellemző tulajdonságukkal még nem. Nevezetesen: Miért rágnak az öregek? A kérdésre a választ most aligha adhatok, inkább csak titeket ösztönözlek, hogy tegyétek fel ti is ezeket a lényegtelennek tűnő, de mégis fontos kérdéseket.
Először is tegyük helyre, hogy konkrétan mire gondolok. Nem arra, hogy rágnak, amikor esznek, hanem jóval étkezés után. A buszon, a parkban, vásárlás közben, miközben veled beszélnek. Legtöbbjüknek már nincs igazi foga és vannak, akiknek nem is telik műprotkóra. Többnyire ezeknél látjuk ezt a rágó mechanizmust. Ezek a szerencsétlenek alapjáraton már csak pürésített étkeket ihatnak, mert már egy mezei rántott hús elharapásával is érthetően gondjuk akad. Na már most, ha otthon megeszik a püréjüket, a biztonság kedvéért felveszik a pelenkájukat és elindulnak témázni a szomszédba, mit rághatnak? Maradnának pürédarabok a szájüregükbe? Vagy egyszerűen élvezetet látnak az ínyük rágásában (masszázsában)? Persze itt rögtön pontosítanom is kell, hiszen rágni, szerintem csak fogakkal lehet. Tehát a felső ínyükkel masszírozzák az alsó ínyüket? Mondjuk azért, mert megégette a püré és ezzel a nyomással csökkentik a kellemetlen érzést?
Mi kerülhet még egy nénike, avagy bácsika szájába ételen kívül. Elég sok minden (ezt leginkább a napiszaron edzettek tudhatják), de ami a leggyakrabban, az talán a nyál. A sajátjuk. Lehet, hogy amit kívül mi rágásnak látunk, az csak játék a nyálukkal? Terelgetik azt a ragacsos folyadékot, ami oly sokszor kaporszagú leheletet okoz nekik? Esetleg más pudva keletkezik bennük mindenféle bonyolult kémiai folyamatok után?
Kérdés, kérdés és még több kérdés. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy igaz állatokon kísérletezgetünk, de még saját fajunkat sem ismerjük eléggé. Ezen változtatni kell! Vagy nem?