Szeretném Aranielt lefőzni (höhö), így újabb recepttel jelentkezem. Ezúttal egy egyszerű és finom ételt készítek; vajkrémes pirítóst, eperrel. Hát lássunk is neki!

Hozzávalók: - kenyér
-vajkrém
-eper
-csapvíz/szóda

Szerencsénk van, mert az első fázisokban semmit nem kell lemosnunk, mert ha már koszos, akkor megette a fene. Ilyen például a kenyér, amit pékségekben és más élelmiszerboltokban is megvásárolhatunk. Felhívom a figyelmet, hogy a kenyér helyettesíthető más pékek által készített termékkel is, ha az belefér a kenyérpirítóba. Szóval első lépésnek vágjunk egy szelet kenyeret. A további lépéseket a tovább mögött olvashatjátok! :)

Ügyeljünk arra, hogy ha kenyérszeletelőt használunk a megvásárolt kenyér egy szeltének levágásához, akkor a forgó, pengeéles rész el ne kapja a kezünket, mert akkor bizony vér fog folyni. A kenyérszelet vastagságát rátok bízom, de én úgy gondolom, hogy nem érdemes 5 centisnél nagyobb szeleteket vágni, még akkor sem, ha sütőben pirítjátok meg a szeleteket, mert nem fog beleférni a szátokba. Persze, tudom, hogy vannak, akik ki tudják akasztani az állkapcsukat, de én most a normális embereknek szeretnék segítséget nyújtani.

Ha levágtuk a szelet kenyeret még ne szaladjunk ki örömittasan és osszuk meg a világgal a sikerünket,mert a neheze még csak most jön. A kenyér így nem fog beleférni a kenyérpirítóba, így vegyünk elő egy kést. Mivel a kés nincs rögzítve, mint a szeletelő pengéje, így inkább egy kevésbé éles kést válasszunk. Én egy recés pengéjű elég régi példányt halásztam elő az evőeszközös fiókból, ami rögtön a hűtőnk mellett van. Hogy ez miért fontos? Na azt mindjárt megtudjátok, de ne szaladjunk úgy előre. Szóval fogjuk a kést és próbáljuk megállapítani a szelet kenyerünk  (amit már kiraktunk egy tányérra), közepét, ahol kettészelhetjük. Ha nem pont a felénél sikerül elvágni semmi baj, fő a biztonság. Ennél a lépésnél az sem baj, ha kikapcsoljuk még a telefonunkat is, hogy tényleg ne zavarjon meg senki.

Ha ezzel a lépéssel is megvagyunk, helyezzük a jó esetben 2 felé vágott kenyerünket a kenyérpirítóba (a telhetetlenebbek a sütőbe, a ráérősebbek pedig a radiátorra). Mivel a kenyérnek a vastagsága változó lehet, így hiába mondom, hogy mennyit kell sütni, mert úgysem lesz jó, hisz olyan ez mint egy vírus elkapása után okádni óraszám(akinek nagy a bele az többet, akinek kicsi az kevesebbet. Viszont ha a nagybelű kevesebbet evett, akkor ő kevesebbet fog, a kákabelű, aki többet evett, akkor ő lehet hogy többet, de az is megeshet, hogy ugyan annyit ürít szájon át).

Ha a két kenyér szelet megpirult, óvatosan vegyük ki a készülékből és tegyük a tányérra hűlni. Fontos, hogy kicsit lehűljön, mert most fogjuk rákenni a vajkrémet.

Szóval menjünk a hűtőhöz és vegyük ki a vajkrémet. Ekkor nagyon figyeljünk oda, hogy nehogy a vajat, vagy a margarint vegyük ki, mert teljesen más lesz ez íz és a hatás.

A vajkrémet próbáljuk meg egyenletesen elsimítani a kegyérszeleteken, vigyázva arra, hogy a késen ne maradjon utána sok, mert nem szabad pazarolni!

Már majdnem meg is vagyunk, de egy fontos alkotóelem még hiányzik: az eper! Fogjunk 2 szem epret és tegyük a vajkrémmel megkent kenyérszeletekre. Eper helyet jószerével bármit használhatunk, de mivel még ilyen receptet sehol sem találtam, így ezt használtam. Nem mondanám, hogy túl jó ezzel a gyümölccsel az étel, de manapság reformkonyha néven minden szart megetetnek velünk, szóval csak nyugodtan helyezzétek rá a gyümit a kenyérre (nagyon jól néz ki).

Sokat gondolkodtam, hogy milyen italt ajánljak a fogáshoz és végül arra jutottam, hogy 3 deci szóda (a gyengébb gyomrúaknak csapvíz) illene hozzá a legjobban. Jó étvágyat mindenkinek!

Receptötleteiteket és az elkészült receptekről a fotókat a vash0924 kukac gmail.com címre küldhetitek. A legjobbakat a blogon is bemutatom!