1945. márciusában Tokyo városát több hullámban szőnyegbombázások érik, melyben szinte az egész város odalesz. Hiába, a II. világháború nem kegyelmez a japánoknak. A háborúig veretlen nép álmában sem hitte volna, hogy akad a világon ellenfél aki térdre kényszeríti. Az USA ilyen volt és abban az időben nem kegyelmezett sem katonának, sem asszonynak, sem pedig gyereknek. Ilyen körülmények között követhetjük nyomon a 12 éves Toshiko életét ebben az igazán rövidke történetben.

Ahogyan az lenni szokott, a család a háború idejére szétszakad. A fiúgyermekeket és az apát is szólítja a kötelessége: meg kell védeniük a hazát. Toshiko testvéreivel és anyjával magukra marad. A kislány, mint már említettem 12 éves és azt hiszem az ilyen idős lányok minden naivitását magán hordozza. A tanulmányai miatt aztán egy napon elszakad testvéreivel beteg anyjuktól, aki Tokyóban marad. A testvérek azonban nehezen tűrik az anyjuktól való különlétet és honvágyuk is van, ezért visszaszöknek, magára hagyva Toshikót. A lányok és az anyjuk is életüket vesztik a bombázásban. Toshiko egyedül éli túl, köszönhetően annak, hogy nem tért haza testvéreivel. Ezután apja felkeresi és elbúcsúznak a család elhullott részétől, de baj-bajt követ és Toshiko apja is meghal. A kislány pedig teljesen magára marad.

Hogyan élheti túl egy ilyen fiatal lány a háború borzalmait? Milyen gondolatok játszódnak le a fejében? Milyen is az a japán gondolkodás? Kecsegtet-e a jövő bármilyen jóval? Ezekre a kérdésekre a könyv elolvasása után választ kaptok.

A fülszöveg szerint ez az önéletrajzi regény a "Sorstalanság" japán változatának is tekinthető, azzal a különbséggel, hogy ez bizony minden japán iskolában kötelező olvasmány. Én azért belegondoltam, hogy ha egy ilyen véres és naturális ábrázolásokban gazdag könyv kerülne a kötelezők repertoárja közé, akkor a magyar szülők az oktatási rendszerünk lemondását követelnék és Dr. Batz papucsokkal dobálnák meg az aktuális oktatási- és sport miniszterünket.

A könyvből film, TV-dráma és rajzfilm is készült