Előző részünkben a bankrablással foglalkoztam, ez alkalommal nézzünk szét, hogy mi a helyzet a magyar nép népszavazási szokásai között.

Csakis a tovább gomb megnyomása után;)!

A magyar nép kezdetben nem volt hozzászokva a demokratikus csordázáshoz a lakóhelyén. Szabad döntésük alig volt, mindig a csorda leghatalmasabbját  kellett követniük. Azonban a helyzet megváltozott és mára már egy fiatal demokráciában élnek, ahol a csorda vezetőjét maguk választhatják meg. A fiatal demokrácia kifejezés itt elég relatív, hiszen a nagykorúságát emberi idő szerint már betöltötte volna, de mivel ez egy fogalom és a magyar csorda viselkedése nem mutatja az érettséget igazoló jeleket, így inkább azt mondhatnánk, hogy igaz testileg nagykorúvá vált, de szellemileg bizonyos defektív viselkedéseket produkáló államformával van dolgunk.

A magyar szavazás sok mindenben elüt a nyugati és keleti népek szavazásától. Vannak bizonyos hagyományok itt is, amiket másoktól vettünk át, ilyen például az, hogy a jelölt vezetők és kisebb csordáik igazmondási indexe lecsökken és mélyen szánt nyelvük az alárendelt csorda (nép) alsó fertályának farpofái között. Nagyon sok települést megjelölnek, bizonyítva a más jelölteknek és a népnek is, hogy odáig is elér a kezük és bizony pénzük is van, hogy hirdessék magukat.

A nép a választások közeledtével egyre ingerültebb és ez az ingerültség valószínű egyrészt annak is szólhat, hogy tanácstalan, melyik alfa-politikust válassza. Sajnos ilyenkor a környezetében élők is rendesen megszívják, főleg, ha az adott egyed más alfa-politikussal rokonszenvezik, mint a közelében élő másik egyed. A választás napján kijelölnek pár szavazóhelyet, ami természetesen jóval kevesebb, mint a szavazók száma. Ezen helyeken ikszelhet a választó polgár, ami azt jelenti, hogy a számára legmeggyőzőbben hazudó politikus pártjának neve mellé tesz egy jelet, majd a cetlit egy papírdobozba helyezi. Napközben már megindul a sorban állás, ami estére kicsúcsosodik. Ekkor az országban dzsemborihoz hasonló események törnek ki. Az anyázás és zsidózás ellenére azonban a magyarok igazából nagyon jól érzik magukat. A sorban állást megszakítandó, táplálkozással és tivornyázással is színesítik olykor a napot. Az idősebbeknél szokás ilyenkor szívrohamban, vagy agyvérzésben meghalni, természetesen csak miután az ikszelés megtörtént. A gyengébb egyedek nem restek és a halálos ágyuk mellé is rendelnek egy szavazóurnát, mert vasárnap úgysincs jó műsor a TV-ben, így pedig mégis izgalmasan tölthetik a hátrelevő idejüket. Estére akiknek sikerült leszavazniuk vagy a kocsmai TV-n, vagy otthon a családdal nézik a választási műsorokat, ahol minimum egy nagymellű női egyed is képernyőn van, akinek persze fingja nincs még csak arról sem, hogy mit jelent a megye  melletti szám után a "vk." rövidítés (ahol ez nem így van, az biztos nem kereskedelmi, hanem közszolgálati TV). Az eredmények az este folyamán kiderülnek, persze 100%-ra semmit sem mondhatunk még ilyenkor, hiszen az utolsó szavazók van, hogy hajnali 1-2 óráig sorban állnak a községi házakban/iskolákban, hogy leadhassák voksukat. Másnap az ország népe, a büszke csorda, kinek már új vezetője is van mosottsz*rként jár-kel és indul el a munkába. Megdöbbenve veszi észre, hogy igaz az ő általa preferált alfa-politikus győzött, mégsem változott semmi. Ennek persze az ellentábor is örül, mert ők pedig a világvégétől tartva, magukat földbe ásva várták a pirkadatot.

Az élvezetek halmozásának okán nem is egyszer, mindjárt kétszer is rendeznek választásokat a magyarok, minden eltelt 4 év után. A második körben igaz már a lelkesedés lecsökken, de igyekeznek azt a napot is botrányokkal teli tűzdelni.

Még annyit, hogy aki tulipánt rajzol a szavazólapjára, annak a voksán virág lesz.