A japán ősznél talán csak egy szebb van, és ez nem más, mint a tavasz. Április hónap elején kezd rügyezni a sakura (cseresznye virág), a természet feléled. Japánban a tavasz kezdete jelenti az igazi újévet, hisz ekkor kezdődik az új tanítási év is.
Az asztalra kerülő ételek is változnak az évszakkal, és az egyéb konzervek és tészták átadják a helyüket a friss zöldségeknek, ilyen például a bambusz csíra (takenoko), amit több fogáshoz is hozzáadnak. Továbbá újra frissen tudják fogyasztani a kagylókat, és az aligátorteknősöket. Hmmm… egészségükre.

Március 3. Hina Matsuri – babafesztivál A Hina Matsurira, vagy magyarosabban, a babafesztiválra minden év március 3-án kerül sor. Momo no szekkunak, barackfesztiválnak is nevezik, mert a régi holdnaptár szerint ekkor van a barackvirág nyílásának ideje.
Igazából ez a nap a lányok napja. Ezen a napon az ő egészségükért kell imádkozni. Minden lány születése után kap egy készlet babát, amivel azonban játszani nem lehet, viszont minden március 3. előtt ki kell állítani őket a szobába.  Ezen a napon a kisebb lányoknak a képen is látható babáknak kell beöltözni, majd el kell menniük egy templomba, ahol dalokat kell elénekelniük. Mily kegyetlen…

(Katt a képre és nagyobb lesz)

A babák 1000 évvel ezelőtti császári párt ábrázolnak korabeli öltözetben és díszes kísérettel. A készlet anyagi helyzettől függően lehet egész picitől kezdve akár 6-7 lépcsős is. A legfontosabb a tetején ülő Heian-kori ruhás császári pár, ez sehonnan sem hiányozhat. A többi lépcsőn találhatóak az udvarhölgyek, a nászajándékok, a miniszterek, szolgákkal, zenészekkel. Akár 15-20 baba is lehet, mind aprólékosan kidolgozva. Egy ilyen készlet ára 150-500 ezer yen, azaz akár az 1 millió forintot is elérheti, az anyai nagyszülőknek kell megvenni, vagy a sajátjukat továbbadni. Ezeket a babákat általában a kislány első születésnapján adják át. Vigyázat! Március 3-án gyorsan el kell csomagolni őket, különben vénlány marad a gyermek.
A fesztivál gyökerei Kínából erednek, ahol is régen az volt a szokás, hogy a rossz szerencsét a készített babákra ruházták, majd azokat a folyóba dobva megszabadultak tőle. Újra a rosszmájúság bújik ki belőlem: Isten mentsen, hogy a japánok is átvegyék ezt a babadobálós szokást, mert a végén megnő a gyermekek vízbefulladásának a száma, amikor a baba helyett véletlen a babának beöltözött kislányokat hajítják be a folyókba.
Az első hinamacurinak, amit a lány csecsemőkorában tartanak külön neve van: hacudzekku.
Papírból készült bábukra ráragasztják a kislány születési időpontját, ezzel a balszerencséjük is ráragad, majd apró csónakba teszik a bábut, és vízre bocsájtják.
Hogy a fiúk se maradjanak ki a mókából május 5.-én, (Gyermeknap) 3 lépcsős állványra szamuráj öltözetű harcosokat állítanak nekik. Szamuráj sisak kicsinyített mását is elhelyezik az állványnál, hogy a fiúk erősek és egészségesek legyenek, mint a szamurájok.
A hinamacuri hagyományos itala a sirodzake, amit erjesztett rizsből készítenek, ám a szakéval ellentétben nem átlátszó, hanem siro=fehér. Édessége miatt amazakénak is nevezik, amai=édes. A tradícionális étel a hinaarare, ami rizsből készült édesség és a hisimocsi, a gyémánt alakú mocsi.

Március 14.
A már fentebb említett Fehér nap

Március 21.
Tavaszi napéjegyenlőség (shunbun no hi): A sírokat látogatják meg ezen a napon (ohigan). Ezt a dátumot is nemzeti ünnepként tartják számon.

Sakura virágzás (Általában április hónapra tehető) Vonulj ki a szabadba, élvezd a nap egyre melegedő sugarait, gyönyörködj a virágzó cseresznyefák szépségében, egyél, igyál, karaokézz (ezzel azért vigyázni), felejtsd el a gondokat! Körülbelül erről szól a hanami matsuri, avagy a virágnéző fesztivál, de ezt ennél részletesebben fejtem ki Nektek.
A hanami (花見) szó szerint „virágnézést” jelent, méghozzá a virágzó cseresznyefák nézését. Ezek a fák január végétől kezdenek el bimbózni, de az igazi virágzás késő márciustól kora májusig tart. A japánok nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az időszaknak, ugyanis az iskolai év, gazdasági év és az új japán film- és anime sorozatok is ekkor indulnak. A meteorológiai szolgálat tájékoztatást ad arról, hogy hol tart a cseresznyefa-virágzási front (sakurazensen). Olyan ez, mint nálunk a majális, csak sokkal többen vannak, és japánul beszélnek.

A kezdetek A virágnézés szokása a Nara-korban (710-784) kezdődött, ekkor még inkább a barackfák (ume) virágzását ünnepelték. A szokást a kínai Tang-dinasztiától vették át japán barátaink. Ez az időszak nagyon termékenynek bizonyult (a két ország között a kereskedelem nagy méreteket öltött), ugyanis ez idő tájt sok más szokást is adaptáltak tőlük saját kultúrájukba. Kezdetekben nem mindenki ünnepelhette a fák virágba borulását. A társadalom alsóbb rétegei ekkor még a tavaszi éhínséggel voltak elfoglalva, ami megkeserítette az összes mezőgazdász és szegényebb család életét, így csak a gazdag réteg hódolhatott ennek az időtöltésének.
A Heian-korszakban a szamurájok között is kezdett népszerűvé válni, ekkor már tankákban és haikukban is egyre több helyen esett szó a jeles eseményről. Eme korszak írónője – főállásban udvarhölgy – említette először a kifejezést nagyszerű regényében. Az első hivatalos feljegyzést a Nihon Shokiban (Japán krónikája) olvashatjuk az eseményről, körülbelül a 8. századból.
Az Edo-korszakra a hanami szinte már népünnepéllyé vált, és egészen az éjszakákba nyúlt. Az esti virágnézés még ma is szokás. Ekkor kis mécseseket aggatnak a fákra, melyek megvilágítják azokat. A virágoktól rogyadozó fák ilyenkor még pompázatosabbak.

Magáról a szakuráról a legtöbb embernek a virágzó cseresznyefa ugrik be (többek között jelenthet simán cseresznyefát is, de most ebbe ne menjünk bele). A szakura Indiában, Kínában, Japánban és Koreában őshonos. Japánban több mint 400 fajtáját különböztették meg. Hogy bizonyítsam, milyen szőrszálhasogatók is a japánok, megosztok veletek egy kifejezést, ami nem más, mint a „szakura fubuki”. Lehet tippelni, hogy mit is jelent ez a két szó, bár nem hinném, hogy nyelvtankönyvekből elő tudnátok keresni rá a választ. Segítek: „Cseresznyefavirág hófal”. Hát így magyarra fordítva kicsit bénán hangzik, de nagyjából ez takarja a látottakat, mert ezt akkor használják, amikor megindul az elvirágzás, és a hulló levelektől alig látni.
Mi lesz a lehullott szirmok sorsa? Összesöprik, aztán kukázzák azzal a több tonnányi szeméttel, amit a piknikezők hagynak maguk után. Legalábbis többnyire. Vannak, ahol ennek is találtak egy praktikusabb felhasználási módot: „A japánok besózva elteszik a cseresznyeszirmot, és teát készítenek belőle. A főzet illata mennyei, íze keserű csalódás.” (Chamberlain: Things Japanese). Az előző számban foglalkoztunk a japán árakkal, és felsoroltam pár alapvető élelmiszert is, melyek között volt olcsó és drága holmi is. A cseresznye a drága termékek közé került. Jogosan tehetnétek fel a kérdést, hogy ugyan miért, ha az ország tele van cseresznyefákkal? Egyáltalán, a sok százezer fa ellenére miért csak import cseresznyét lehet kapni Japánban? Ennek oka annyi, hogy ezek a fák nem hoznak ehető termést.

Jelentéssel bíró szirmocskák Nem egy animében, mangában láthatunk hulló virágszirmokat. Ez nagyon sok mindent jelképezhet és mondhat el. Utalhat például az iskolakezdésre (Excel Saga 1. rész). Jelképezhetik az életet (régen is sok esetben hasonlították a katonák életéhez, akik fiatalon estek el a harcmezőn). Ha az animéknél maradunk, egy-egy szereplő tragikus halálánál is gyakran feltűnnek a semmiből (Fushigi Yuugi). Miért éppen a halandóságra akarják ezzel felhívni a figyelmet? Talán mert a virágok élete is rövidke, pár napos, jó esetben pár hetes. Ezenkívül utalhat az örök körforgásra, mivel a szakurák minden évben kinyílnak, ezzel együtt az újászületésre is. Kínában a női szépséget szimbolizálják velük.

Holnap virágzápor várható A japánok szeretik megtervezni életük minden mozzanatát.  Itt egy újabb bizonyíték állításomra, ugyanis a sziget virágba-borulását még a Japán Meteorológiai Intézet is nyomon követi és előrejelzi. A virágzás délről tolódik észak felé. Okinawán kezdődik januárban, Kiotót és Tokiót általában március végén, április elején éri el, majd Hokkaidou szigetét pár héttel ezután. Azt is közlik, hogy a fák milyen százalékban borultak virágba az adott helyen, valahogy így; „Holnap cseresznyefa virágzási front éri el Tokió városát, ahol a rá következendő napokban a fák 85%-án kinyílnak a virágok. Kívánni természetesen derűs éjszakát kívánok”, így mindenki felmérheti, hogy melyik hétvégére kell szabaddá tennie magát, hogy együtt ünnepelhessen a tömeggel a parkokban.
Pár dátum a Japán Meteorológiai Intézet adataiból, somei yoshino fákra (kivéve Sapporo, ahol yamazakura fákra vonatkozik):

Város          Átlag                     2007
Sapporo     Május 5.               Május 4.
Tokió          Március 28.        Március 20.
Kiotó          Március 31.         Március 25.
Osaka         Március 30.        Március 27.
Hiroshima    Március 29.    Március 22.
Naha           Január 19.          Január 23.

Természetesen ezek a dátumok nem jelentenek semmit, hiszen sok tényező közrejátszhat. Minél több napfény éri a bimbókat, annál hamarabb nyílnak ki. Ebből következik, hogy ha kedvenc fáid egy tokiói felhőkarcoló tövében vannak, lényegesen többet kell majd várnod, hogy gyönyörködhess a virágaikban. Ha viszont egyik délután megtörténik a csoda, az esti szélvihar másnapra lefújhatja az összes szirmot a fáról.
A legelterjedtebb szakura Japánban a somei yoshino. Öt darab szirma majdnem teljesen fehér, és egy héten belül lehullnak, még mielőtt a levelek előbújnának. Nagyon fontosnak érzem, hogy még két kifejezést megosszak veletek, ezek pedig a manaki és kaika. Az előbbit arra használják, amikor a fák teljes virágba borultak, az utóbbi pedig azt jelenti, hogy megjelentek rajtuk az első bimbók. A meteorológusok a kaikát jelzik.

Appendix, avagy amit még érdemes tudni: 1912-ben Japán 3000 fát ajándékozott az USA-nak, növekvő barátságuk jeléül, majd 1965-ben (két atomcsapás után) újabb 3800 db-ot küldtek.
Japánba utazóknak álljon itt néhány népszerűbb hanami hely, vázlatosan:
Ueno Gyoen: a legzsúfoltabb, több mint 1000 fa. Belépő nincs, ellenben étel standok vannak.
Shinjuku Gyoen: hatalmas park, több mint 1000 fával. Belépő 200 yen. Nyitva: 9:00 és 16:30 között.
Chidorigafuchi: adott a hajókázási lehetőség, kiváló hely a romantikázásra, és még standokat is állítanak, arról a több ezer élő fáról már nem is beszélve.
Sankeien: gyönyörű japán stílusú kert Dél-Yokohamában. Belépő: 300 yen.
Yoshinoyama (Yoshino hegy): A leghíresebb virágnéző hely. A hegyen több tízezer fa gyökeredzik.

Létezik több népdal is, ami az ünnepnek tiszteleg. A Sakura sakura címűt az Edo-korszakban komponálták, és a Meiji-korszak óta használják a mostani szöveggel.

Sakura sakura

Sakura sakura
Noyama mo sato mo
Miwatasu kagiri
Kasumi ka kumo ka
Asahi ni niou
Sakura sakura
Hana zakari

Sakura sakura
Yayoi no sora wa
Miwatasu kagiri
Kasumi ka kumo ka
Nioi zo izuru
Izaya izaya
Mini yu kan

Szakura szakura
Cseresznyevirágok, cseresznyevirágok,
A hegyekben is, a falvakban is,
Amíg csak ellátsz.
Köd lenne vagy a felhők?
Illatoznak a reggeli napfényben.
Cseresznyevirágok, cseresznyevirágok,
Virágba borulva.

Cseresznyevirágok, cseresznyevirágok,
Keresztül a tavaszi égbolton,
Amíg csak ellátsz.
Köd lenne vagy felhők?
Illatuk száll a levegőben.
Gyere, menjünk,
Nézzük őket!

Április 8.
Virágfesztivál – Hana Matsuri (Kanbutsu-e) A Buddha születésnapjának ünnepe. Ekkor minden buddhista templom megemlékezik, a neves eseményről.
Az ünnep tradicionális itala az ama-cha. Ez egyfajta tea.

Április 29. – Május 5. Az Aranyhét (góruden uíku: golden week) és a Kodomo no hi – Gyerekek napja

Az április 29. és május 5. közti hetet “Aranyhét”-nek nevezik Japánban. Ezen a héten több ünnep, és számtalan helyi fesztivál van Japán-szerte. Ilyenkor a vállalatok 1 hetes, de olykor 10 napos szabadságot is adnak dolgozóiknak. A japánok elözönlik a parkokat és megbénul a városok közlekedése.

Április 29. a növények ünnepe/természet napja. Ez a nap korábban Hirohito császár születésnapja volt. Halála óta így tisztelegnek előtte, ugyan is tudós, biológus volt.

Május 3. a Japán törvényalkotás napja, az alkotmány ünnepe (kempó kinembi). 1947-ben ekkor lépett életbe az új alkotmány.

Május 4. nemzeti ünnep, Nép-nap.

Május 5. pedig a gyerekek napja. Korábban ez a nap a fiúk ünnepe volt, mára már általános gyereknap lett. A tradicionális dekorációk viszont a fiúk ünnepére utaló szimbólumok: Ponty-alakú szélzsákok (Koi nobori), amik az erőt és bátorságot jelképezik, díszes szamuráj-figurák, fegyveres bábuk és szamuráj sisakok. Ezen a napon tartják a fiúk fesztiválját, a Tango no Sekku-t. A vendégszobában szép díszletet készítenek kis sisakból, kardból, és a gyerekek hagyományos japán édességeket kapnak szüleiktől. Természetesen a lányok is kapnak ajándékokat.
Ezen a napon tartják az Omikoshi körmenetet is, melyen egy kisméretű szentélyt hordoznak körbe a közösség tagjai.
Engedjétek meg, hogy idézzek a Japán hősi legendája c. könyvből:
Nobunagát hét éves korában édesapja, Oda úr, elvitte a „ponty ünnepére”. Minden év május 5-én nagy rudat emelnek azoknál a házaknál, ahol fiúgyermek van.  Abban az évben a kicsi aranyszínű ponty helyett, ami az egészen fiatal fiúknak jár, Nobunagának kék és vörös színű selyemből készített ponty szállt az égben, nyitva volt a szája, csillogó uszonyait megtöltötte a szél. Ahány fiú volt, annyi pontyot tettek a rúdra: Oda Nobunaga házánál három aranyszínű és négy vörös-kék volt.

Aoi matsuri „mályvarózsaünnep” A kjótói Kamo-szentélyeknek a május 1. és 10. közé eső első „szerencsés” napon megrendezett sintó ünnepe, amolyan körmenetféle; az aoi növényről (Asarum caulescens) hívják így, amit a színpompás selyemruhákban felvonulók hajába és az ökrösszekerekre tűznek. A menet a volt kjótói császári palotától indul, és végigjárja a Kamo-folyó szentélyeit.