Talán célszerű azzal kezdenem, hogy nyugaton a helyzet változatlan; az egyik oldalon még mindig nagyon sokan azonosítják a gésákat a mezei prostituáltakkal, míg a másik oldalon annyira ismerik a témát, hogy már a könyökükön jön ki. Ez a cikk arra hivatott, hogy egy átfogóbb képet mutasson a gésákról a velük még csak most ismerkedőknek, és azoknak is, akik már hallottak róluk egyet s mást.

A japán férfiak régebben úgy kezelték feleségeiket, mint egyszerű szolgálókat. Manapság már ez is kezd megszűnni, habár épp nemrég panaszolta japán barátom, hogy európaihoz akar házasodni, mert a japán fiúk nem ismerik a „ladies first” szabályt. A múltban a japán feleség a párnázáson, főzésen és a pénzügyek intézésén kívül másra nem volt jó. Legalábbis így gondolták. Ebből adódóan a háziasszonyoknak semmi keresnivalójuk nem volt a férjük közelében, mikor az üzleti ebédet folytatott, ellenben egy szakképzett gésa már sokat tudott emelni a hangulaton szépségével és tehetségével.
Nemrégiben láttam Gálvölgyi János egyik műsorában a következő bohózatot:
Férj: Drágám, szeretnélek megcsalni egy utcalánnyal.
Feleség: Rendben, keressünk egy időpontot… a szerda este jó lenne? Akkorra bérelnék neked egyet.
Vicces volt ez a rövidke helyzetkomikum, mert mi el sem tudnánk képzelni, hogy régebben egy távoli kis szigeten ez így ment.

A gésa szó maga művészt jelent. Kiotóban más a nevük, itt maikónak (táncoló gyermek) és geikónak (művészet asszonya) nevezik őket. A gésa feladata, hogy beszéddel, tánccal, zenével, játékokkal szórakoztassa el az ochaya (teaház, ahol a gésák dolgoznak) vendégeit. Ha valaki gésává szeretne válni, annak érdemes már fiatalon elkezdeni a tanulást, hisz ahhoz, hogy célját elérje, hosszú éveknek kell eltelnie.
A gésa negyedeket hanamachiknak (virágváros) hívják, ezek a várostól jogi értelemben különálló részek. Itt vannak az okiyák, ahol a gésák élnek. A gazdagabb okiyáknak vannak saját teaházaik is, ahol a vendégeket tudják fogadni.

Ahhoz, hogy csatlakozzon valaki a gésák céhéhez, protekció kell. Csak ajánlás útján kerülhetnek be azok, akiknek rokonai nem voltak benne a szervezetben. Ha valakinek nincs olyan ismerőse, aki beajánlhatja, akkor még mindig megkeresheti az okiya-szövetséget, ami tulajdonképpen egyfajta munkaközvetítőként funkcionál.
Ha megállapodnak, a jelölt mint shikomi-san költözhet be az okijába, ahol először szolgálóként dolgozik és tanul. A legtöbben 14-15 évesen kezdik meg tanulmányaikat, de vannak, akik csak 18 évesen, a középiskola befejeztével. A shikomi időszak körülbelül egy évig tart, ami igazán megterhelő.
Hogy is néz ki a shikomik egy napja? Reggeltől késő délutánig zenét, táncot és egyéb kulturális elemeket tanulnak, majd az órák után az okiyában kell elvégezniük a házimunka rájuk eső részét.
Ezután egy hónapra minari-san lesz. Ez azt jelenti, hogy az okijában élő maikók és geikók megfigyelése révén ismerkedik meg a hanamachi életével.  Ebben az időszakban kell megtanulnia a helyes testtartást, meghajlást és hogy hogyan kell beszédbe elegyednie a vendégekkel.
Eddig nem beszéltem a szabadidőről, nos ezt egy mondattal el is intézhetném: a maikóknak 1950 előtt nem volt szabadidejük, manapság azonban egy hónapban két szabadnapjuk is van.
Az Interneten nagy népszerűségnek örvend egy blog, melyben egy gésa-tanonc ír mindennapjairól. Az egyik bejegyzésében ez szerepel:
„A szabadnapjaimat a barátaimmal töltöm, amikor is vásárolunk, beszélgetünk és a kedvenc édességeinkkel tömjük degeszre magunkat.
Két hosszabb szünetünk is van egy évben, az egyik a nyári szünet a Bon idején, a másik pedig a téli szünet.”

A minari időszakot a san-san-kudo (háromszor három változás) zárja le, amikor a minari-san testvéri szövetséget köt az oneesanjával (nővér) és maikóvá válik. Ez egyfajta szertartás; a leendő maiko és nővére szakéval kínálják egymást. Mindketten három kortyot isznak három kis csészéből, majd a maiko csészét cserél az ochaya mama-sanjával és a többi öt jelenlévő elöljáróval.
Ekkor a maiko új nevet is kap, melyben szerepel nővére nevének egyik karaktere. Nagy megtiszteltetés és egy fontos lépcsőfok ez egy gésa-tanonc életében.

A gésa-iskola Az biztos, hogy a tantermekben soha nem kell rendet rakni, ugyanis teljesen üresek. Ha belépünk egy ilyen helyre, itt is a papír falakat és a tatami borította padlókat pillanthatjuk meg, melyek úgy, mint máshol, itt is árasztják magukból a tökéletességet.
Minden gésának meg kell tanulnia shamisenen (az ízlés három húrja), dobon (három félén; tsutsumi, okawa, taiko), furulyán (shakuhachi) játszani. A dob, fuvola, shamisen órák után énekóra következik, ahol öt daltípust, balladákat, hosszabb történeteket, elmesélő dalokat kabuki darabokból és rövid zenés verseket kell megtanulniuk előadni és írni.
A táncórákon mindenkinek tudni kell az alapokat, viszont művészi fokra csak a legtehetségesebbek (legszebbek) fejleszthetik tudásukat. A diákoknak nincsenek könyveik, mindent hallás után utánoznak le a mestereikről (hangszerhasználat és énekórákon), a táncórákon a sensei előre táncol, a diákok pedig próbálják lekövetni. A tananyagban szerepel még a teaszertartások lebonyolításának ismerete, ahol minden mozdulat kőbe van vésve, kalligráfia (shodou) és virágrendezés (kado, ikebana).
Ebben az időszakban tanulják meg a kimonó viselését, a hajuk berakását és a sminkelés művészetét.

A vizsga Minden tantárgyból van vizsga, melynek időpontja jó előre rögzítésre kerül. Aki megbukik, az csak három hónap elteltével mehet újrázni. Aki háromszor bukik, azt tehetségtelennek nyilvánítják és kizárják a gésa-jelöltek közül. A vizsgák shamisen-játék, Kiyomoto stílusú éneklés és Nashikava-féle táncból állnak.
A sikeresen vizsgázóknak ősszel és tavasszal be kell mutatni színházakban a hagyományos Azamura-táncokat. Az ohiromét – ami a vizsga utáni első fellépést jelenti – megelőző 8-10 napban folyamatosan gyakorolják a darabokat.

Mizuage – a szüzesség elvesztése A gésajelöltek életében a sikeres vizsgák mellett a másik nagyon fontos rész a szüzességük elvesztése. A maikók szüzességét árverésre szokták bocsátani. Azokat a férfiakat, akiket a gésa-jelölt nővére kijelöl, a maikóknak meg kell ajándékozni egy ekubóval. Ez egyfajta sütemény, melynek mélyedés van a tetején, közepén egy kicsi piros körrel. Majd a kiválasztott férfiak elkezdenek az okiya vezetőjénél licitálni a jelölt mizuagéjára. Értelemszerűen, aki többet ígér, azt illeti a lány, független attól, hogy a férfi tetszik-e a maikónak vagy sem.
A megpróbáltatások vége A maiko 20-25 éves korára lesz geiko. Igaz, itt már kialakul irántuk egy bizonyos fokú tisztelet, de a tanulást még ekkor sem hagyhatják abba.
A geiko szolgálati ideje, melyet az okijában tölt, 5-6 év. Ezalatt az idő alatt dolgozzák le mindazt, amit az okija rájuk fordított (ruha, pénz, szeretet, gondoskodás). Szolgálati idejük leteltével függetlenné válnak. Ekkor, ha igazán ígéretes tehetségük van, és jó viszonyban állnak az okiya vezetőivel (onee-san, oke-san), akkor azok adoptálhatják is őket. Egyéb esetben a geiko saját házba költözik. Eleinte azonban több a kiadása, mint a bevétele, így támogatóra szorul, akit a danna személyesít meg. Ő általában egy törzsvendég, de lehet az is, aki elvette a szüzességét még maiko korában. A danna havi tartásdíjat fizet, így viszont a geiko a danna adósává válik, ami annyit jelent, hogy igaz megszabadult az okiya szorongatásától, de ezek után a dannájának kell engedelmeskednie. Most gondolom, sokan úgy gondolhatják, hogy a danna a geiko férjévé válik, de nem így van, hisz sok esetben a dannának már családja is van. Viszont, ha nincs, akkor akár a házasságuk sincs kizárva.
Mint mindennek, a gésa visszavonulásának is eljön egyszer az ideje, ez az alkalom a hiki-awai. Ekkor a gésa mindenkinek, aki segítette, rizses csomagokat ad át. A rizs milyenségének is külön jelzésértéke van. Ha a rizs fehér és párolt, az azt jelenti, hogy a gésa véglegesen visszavonult, ha a rizs vörös babbal van összekeverve, akkor a gésa távozása még korántsem végleges.

A gésák történetét már tucatnyi könyv feldolgozta, külön pozitívumaik, hogy sokak – csak a legismertebbet említsem; Egy gésa emlékiratai – hiteles forrásból. Nemrégiben már meg is filmesítették az imént említett könyvet, ezt már kevésbé ajánlanám, de aki még részletesebben meg szeretne ismerkedni a gésák világával, az bátran olvassa el az itthon megjelent könyveket, mert garantálom, hogy nagyon sok élménnyel fog gazdagodni.

Tudtad, hogy…

- a kezdő gésák a fogaikat befestik feketére, mely az érettség jele.
- minden gésa-jelölt egyforma frizurát hord, ez a wareshinobu nevű hajviselet.
- a „hivatásosok” elöl kötik meg az obijukat, a gésák hátul.
- híres gésa-negyedek: Gion, Shimbashi, Asakusa, Kagurazaka
- 1920-ban még 80 000 gésa, az 1970-es években 17 000 gyakorolta hivatását, mára viszont körülbelül csak ezren maradtak, ők is többnyire Oszakában és Kiotóban.
- a prostitúció új fajtája is megjelent napjaink Japánjában, ezt pedig úgy hívják, hogy az Onszengésa. A nők onsenvárosokban dolgoznak, és úgy reklámozzák magukat az odalátogatóknak, mint „egyéjszakás gésákat”.
- az egyetlen férfifoglalkozás a hanamachikban a kimonófeladó (otokosu).
- egy este akár 200 000 forintba is kerülhet a gésák szolgáltatása.

Egy maiko blogbejegyzései…
„Gyakran látogatunk rendezvényeket, ezért a hajunkat nem bontjuk ki több napig. Ekkor a takamakura nevű kis fej/nyak párnára hajtjuk a fejünket, hajunk nem érintkezik a földdel, így nem is kócolódik.
Amíg a hajunk be van állítva, nem szoktunk kimonón kívül mást felvenni, de miután leengedjük, gyakran nyugati stílusú ruhákat veszünk fel.”

http://ichi.dreamblog.jp/