„666 kapu, ami összeköti ezt a világot a túlvilággal. Ezek az emberiség elől rejtve vannak. De van, aki észreveszi létezésüket. És van, aki ki meri nyitni a kaput, hogy megszerezze a sötétség erejét… Valahol Japánban található a 444. kapu, melynek neve: A Feltámadás Erdeje. Réges-régen a gonosz lélek felfedte létezését…” A harc az óta megállíthatatlanul dúl a jó és a rossz között. Már csak azt kellene kiderítenünk, hogy ki melyik. A jó, a rossz és a revolveres zombik Kitamura Ryuuhei egy teljesen egyedülálló filmet alkotott. A hollywoodi és japán filmekből álló ötvözetet, ami először 2000-ben született meg, majd ezt követően 2004-ben az ultimate verziójával lepett meg minket.
A film főszereplője egy fegyenc, hívjuk az egyszerűség kedvéért KSC2-303-asnak, aki bajtársával együtt szökött meg japán egyik legvédettebb börtönéből. A vád: gyilkosság, rablás, gondatlanságból elkövetett emberölés. Ítélet: életfogytiglani börtönbüntetés.
A cselekmény helyszíne egy erdő, a Feltámadás Erdeje, ahol az elkövetkezendő bő 120 percet is tölteni fogjuk. Itt beszél meg a két rab a yakuzabandával egy találkát, annak reményében, hogy majd elbújtatják őket a törvény keze elől. A találkozáskor a történet „megrészegül”, és elképesztő sebességgel kezd gyorsulni. Előkerülnek a fegyverek, és mindenki lövöldözni kezd. Az eddig felsorakoztatott szereplőgárda pedig nagyon gyorsan fogyatkozik. A yakuzák karmaiból megmentett nőt a KSC2-303-as magával menekíti az erdőbe. A szépség rejtélyes képességekkel rendelkezik, többek között hatodik érzékkel is, és nem mellékesen ő adja a történet kulcsát. Sajnos nem sok szerepe marad a film végéig, ugyanis KSC2-303-as minden harc előtt egy tockossal ártalmatlanná teszi szerencsétlent, majd amikor ez már többedszerre megtörténik, szerencsére megtanulja kivédeni a csapást.
Fény derül arra, hogy az erdő tele van halottakkal, akiket yakuzák tettek el láb alól. Ez nem is lenne akkora gond, de a halottak életre kelnek, revolvert ragadnak, és ők is nekilátnak az erdőben futkorászó népség kiirtásának. A rejtélyes bandavezér időközben feltűnik pár képkocka erejéig egy táskával a kezében (Ponyvaregény utalás?), de igazi belépőjére még várnunk kell. Addig is még több gyilok, még látványosabb akciójelenetek és már-már nevetséges színészi alakításoknak lehetünk szemtanúi. A szereplők fogyogatásával bekapcsolódik a történetbe két flúgos rendőr, akik a szökött rabokat üldözik. Az egyiknek a kézfeje hiányzik, de látszólag ezzel a fogyatékosságával együtt is jól érzi magát. Ők és az egyik yakuza viszi a történetbe a legtöbb poént, akinek kicsit túllocsolták művérrel a pofázmányát.
A nagyfőnök belépésével rá kell jönnünk, hogy itt még a Mátrix szerelésbe bújtatott rabunknak sincs semmi esélye a győzelemre a látszólag halhatatlan (és kb. 500 éves) főnökkel szemben, aki olykor vámpírok módjára csinál zombit az emberből, és bizonyítottan szereti a szívet. Természetesen előkerül a miértje is a vérengzésnek: kinyitni a kaput a túlvilághoz, amihez szükség van emberi áldozatra, és a feltámadás vérére.
A film végére sikerül a szereplőgárda jó részétől megszabadulni, és a végkifejlet nagy csatája után bepillanthatunk a jövőbe is (a harc folytatódik, a néző beleborzong). Ezt a megoldást kifejezetten jó ötletnek találtam, mivel a film első kockái a régmúlt Japánjában játszódnak, ezzel is jelezve a nézőnek, hogy a jó és a rossz harca örök.
Összkép A filmet részemről a zene mentette meg, és az, hogy a gagyi effektek, irreálisan sok vér és a csillagszóró módjára szikrázó pisztolyok mellett ott volt az a sok vicces elem, ami azt sugallta nekem; ez az egész film csak egy vicc, fogd fel így. Az egész egy paródia. Tehát a zenéje pörgős és igazán hangulatos, a magyar szinkron a szájmozgások miatt nem nevezhető élvezetesnek (japán filmeknél ez már természetes).
Sakaguchi Taku úgy nyilatkozott, hogy nem nézte át soha a szövegkönyvet, és szinte mindent a forgatásokon tanult meg. Azt kell, hogy mondjam, szövegelés igen minimális van a film során, így bizonyára nem volt nagy feladat a helyszínen megtanulni az éppen aktuális pár sort. Amik miatt viszont megemelem a kalapom, azok a fergetegesen jól összehozott verekedős, kardozós jelenetek.

A DVD kiadás túl jóra sikerült. Vannak olyan művek, melyek sokkal inkább megérdemeltek volna egy ilyen kiszerelést, mint a Versus. Ennek ellenére a fémdoboz nagyon jóra sikeredett (előkelő helyet biztosítottam neki a polcomon), és extrákban is bővelkedik mind az első, mind a második lemez, melyekből tényleg sok háttér-információt megtudhatunk. Egyetlen negatívuma (legalább is az általam vásároltnak), hogy több helyen megállt a film, és a stáblistát már végig sem akarta vinni. A második korongon megtalálhatjátok az eredeti verziót, ami az ultimate verzióhoz képest 10 perccel rövidebb. Az ultimate verzióban pár jelenet újra lett forgatva, és sokkal több számítógépes effektet passzíroztak bele.

A film műfaja meghatározhatatlan, én mindenkinek azt javaslom, úgy üljön a TV elé, hogy egy morbid vígjátékot fog megnézni, akcióval túlfűszerezve. Ebben az esetben garantáltan jól fog szórakozni.

Film hossza: 119 perc
Hangsávok: magyar 5.1 és DTS, japán 5.1 és DTS
Felirat: magyar
Műfaj: akció, horror, kaland, vígjáték
Magyar kiadó: Black Mirror
Tartalom: 2 DVD
Extrák: audiókommentárok, a film 2000-ben készült változata, kisfilmek, werkfilm, interjúk, előzetes
Korhatár: 18
Fogyasztói ár: 4990 Ft
Rendező: Kitamura Ryuuhei (Versus, Azumi)
Színészek: Sakaki Hideo, Sakaguchi Taku (Azumi 2), Misaka Chieko