Azt szerintem ki lehet jelenteni, hogy az indiai civilizáció az egyik legősibb civilizáció itt a Földön. Rögtön, hogy a reálosokat is itt tartsam, annyit elárulok, hogy nekik köszönhetjük, hogy ma ilyen fura gépeken keresztül üzengetünk, vásárolunk, letöltünk, ugyanis az indiaiak kezdték el használni a 10-es számrendszert, hozták a fogalmaink közé a nullát, mellyel később a kettes számrendszer egyik tagjaként már adatokat kódoltak mindenféle elektronikus kütyübe. Feltalálták továbbá a köbgyököt, másodfokú egyenleteket oldottak meg és megalkották a matematikai végtelen fogalmát. Kultúrájuk a már időszámításunk előtti  IV. században is igen fejlett volt. Ezeket a későbbi őslakókat indoárja törzsek hódították meg i.e. 1600 körül és így alakult ki a tarka India lakossága.

Itt persze most nem szeretnék kitérni a további harcokra a félszigeten és más kasztrendszerekből fakadó bonyodalmakra. A bejegyzés célja az lenne, hogy a Tan Kapujában eddig eltöltött 1,5 hónapot összefoglalva vázoljam, hogy tulajdonképpen (szerintem) mi is a Buddhizmus és miért nem kell félni tőle. Nem teljes az összefoglaló és még baromi sok mindent lehetne írni róla, de úgy gondolom, hogy ismerkedésnek ezzel a fura "vallással" bőven megteszi.

Az  indiaiak legfőbb istene (igen, az indiai civilizációra is a politeizmus/többistenhit volt a jellemző) Brahman volt. Belőle fakad mind az „én” mind a világ. Ő az egy egész, amit ha nagyon elvetemültek vagyunk úgy is mondhatunk, hogy a részei vagyunk. A meditáció egyik célja pont ez lenne: önmagamba mélyedve nem csak magammal, hanem a mindenséget éltető szellemmel, Brahmannal is találkozzak. Ez persze nem face to face találkozó, de akiknek már ez is sok volt idáig nyugodtan képzeljék el, hogy megjelenek egy fehér szobában, fekete zakóban és piros bohócmintás nyakkendőben, alul csak egy bokszer alsó takar és pacsizok a nagy Brahmannal, aki egy Kiszel Tünde szemöldökű, kakastaréjos rajcsávó. Most azonban térjünk rá a lényegi dolgokra, vagyis magára a Buddhizmusra.

A Buddhizmus i.e. a 6. században jött létre. Alapítója Buddha, született Gautama Sziddhartha, aki egy indiai herceg (harcos kaszt) gyermekeként látta meg a napvilágot. Későbbi írások mindenféle krisztushoz hasonló csodás elemeket szőnek a születésébe és további életébe, de ezeket szkippeljük, mert azért velem sem lehet mindent megetetni. Szóval ez a Sziddháta gyerek igen elkényeztetett volt. Felesége lett, majd gyereke is.  Aztán egy nap, amikor szétnézett a palotájukon kívüli placcon, látta, hogy itt bizony az emberek szenvednek (látott betegeket, öregeket, halottakat). Amikor ezeket követően újra szétnézett látott egy kolduló aszkétát. Mindezt látva rájött, hogy hiába minden fiatalsága, gazdagsága, hatalma, nincs valódi válasza az emberi szenvedés szörnyűségére, s nem tud mit kezdeni a szenvedés gondolatával. Otthagyta a palotát és ő is aszkétának állt, hogy megtalálja a kulcsot a szenvedések (dukkha) elhagyására. Próbálkozott mindenféle tanítóknál (brahmanáknál), jógával és aszkézissel. Sajna nem érte el a kívánt hatást. Ekkor leült egy szilfa (nem összetévesztendő a szilvafával) alá és HÉT hétig meditált egy ültő helyében. Ezalatt az idő alatt indulatok fogták el (istenek képében) és próbálták kizökkenteni a meditációból. Ezeket az indulatokat (persze nem a mi általunk ismert fogalomban, inkább nevezzük őket tudati szennyeződésnek) megfékezte, megvilágosodott, Buddha lett. Itt jegyezném meg, hogy érdemes elolvasni a Buddha beszédei c. művet, mert nem hosszú és az egész életéről és tanításairól egy közelebbi képet kaphattok (http://terebess.hu/keletkultinfo/buddhabeszed.html).

A nagy kérdés, hogy mi szabadíthat meg minket a szenvedéstől és a „gonosztól” (nem a Jézuska)? Buddha 4 igazsága erre ad választ:

• Minden lét szenvedés (duhkha)
• A szenvedés oka az önző vágy, létszomj (trsna)
• A feladat a szomjúság megszüntetése, ekkor megszűnik a szenvedés (duhkha)
• Így elérhető a szenvedés megszüntetése egy nyolcrétű ösvényen keresztül: helyes ítélet, helyes hozzáállás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életmód, helyes erőfeszítés, helyes törődés és elmélkedés (meditáció).

Magyarul, aki ezeket betartja, azt „jó” embernek lehet nevezni, aki nem árt a légynek sem. Ismeri önmagát, tartózkodik a szélsőséges indulatoktól (tartózkodik az indulatoktól) és nem tudatlan. A tudatlanságot persze nem a lexikális tudatlanságra értem, hanem arra, hogy a tudatlan ember (mint én is) helytelenül élek, táplálkozok, ezzel megbetegítem a testem stb. Tudatlanság=betegség. Ezen betegségek jó része pedig azért keletkezik, mert a fejekben valami nincs rendben, más szóval lelki eredetűek a betegségeink. Itt egy gyönyörű példa: Mit mondanak a híradások? Hogy hamarosan megbetegszünk a malacvírus miatt. A TV és más médiumok mondják meg, hogy betegek leszünk.  Ezt bebeszéljük magunknak és tényleg könnyebben is elkap minket a kór.

Ha lemondasz az önző létvágyról, akkor már közelebb lesz a nirvana állapota. Ez érthető megsemmisülésnek is, ha a létet személyes akaratnak, vágynak tekintjük, de a buddhizmusban semmi ilyenről nincs szó. Értelmezzük inkább így: teljesebb lét, egyéni vágyak elengedése.

Az ember feladata az, hogy kilépjen a létkerék és a szenvedés végtelen köréből (folyamatosan megszületünk, szenvedünk, meghalunk), a samsárából.

A samsára

A létkerék:

A létkerék gyakori szimbóluma a buddhista kolostoroknak. Az ábra mély jelkép, ami a hat világot, azaz tudatállapotot tükrözi, ahová a lények megszületnek.
A hatalmas kereket egy démon tartja kézben, s középen három állatmotívum található, melyek a 3 mozgatórugót jelképezik, ezek tartják mozgásban a karma kerekét. A kakas a szenvedély, a kígyó a gyűlölködés, a sertés a nem-tudás szimbóluma. Az állatok egymás farkába harapva kört alkotnak, ami mutatja az elválaszthatatlan kötést.
A kör hat mezőre van osztva, amely megfelel a hat tudatállapotnak. Felül található az istenek világa, ahol nincs szenvedés, csak jólét és öröm, de ez az állapot nem tartós és a lények egy idő után kiesnek innen.
Baloldalon lentebb látható a félistenek világa, de kísérletük mindig kudarc, visszaveretnek onnan.
Jobb oldalon van az emberek világa, ahol a szabad akarat a meghatározó, egyedül itt adódik lehetőség valódi fejlődésre és kiszabadulásra a karmikus létkerékből.
Baloldalon lent található az állatok világa, ahol a nemtudás a jellemző, valamint az alacsony ösztönök.
Vele szemben jobb oldalon az éhes szellemek világa, ahol a kapzsiság, mohóság az uralkodó tulajdonság. Ott a lényeket azzal büntetik, hogy hatalmas gyomruk van, állandóan éhesek de nyakuk cérnavékony, s nem tudják lenyelni a finom falatokat (belsős poén: ez lenne a véget nemérő avokádó-délután).
Végül legalul található a poklok világa, ahol a kín és a szenvedés a jellemző. Ezek nem büntetésként, hanem az elkövetett tettek elkerülhetetlen következményeiként értelmezendőek.
A Létkerék külső körében 12 ábrában bemutatásra kerülnek a függő keletkezések motívumai.
Az ábrán összességében szimbolikusan jelen van a buddhizmus szinte teljes filozófiája.
Eszerint életünk legfőbb célja, hogy szellemileg felnőjünk, felébredjünk, elérjük a megvilágosodást, és kikerüljünk a létkerék állandóan mozgó és változó létforgatagából.

Nagyon fontos említést tennem még arról, hogy a buddhizmus isten nélküli vallás! Buddha nem istenség, hanem egy minta, egy tanító. Persze a buddhista univerzumban is vannak "istenek" (lásd feljebb a létkerék magyarázatánál), de ők ugyan olyan halandók, mint az emberek. Különbség köztünk és köztük az, hogy egy másik világban élnek.