(A neten elég sok helyen szembetalálkoztam ezzel a cikkel, sokszor forrás megjelölése nélkül. Jelzem ez az eredeti. Továbbá az AnimeStars magazin 2. és 3. számában jelent még meg nyomtatásban! Az igazat megvallva átdolgozásra is szorul... igyekszem :))

Ha már úgyis anime fan lett az ember fia/lánya, nem árt megismerkedni magával Japánnal sem, hogy jobban megértsük az aktuális rajzfilm történetét és azt, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Nagyon sok animében szerepelnek diákok, sok anime játszódik az iskolában, ezért szeretném röviden bemutatni a japán oktatási rendszert.

Történelmi áttekintés

Japánban a hivatalos oktatás a VI. században kezdődött. Kezdetben a kínaiaktól átvett írásjeleket, jövendölést, irodalmat és más tudományokat tanítottak, elsősorban csak a szerzetesrendekben és a császári udvarban.
A szamuráj kaszt és a hatalmi rendszer megalakulása után nem kellett sok idő a daimjóknak, hogy belássák: seregeik nem nyerhetnek pusztán nyers erejükkel, tanulniuk is kell. Így kezdték el a harci stratégiák, harcművészetek, mezőgazdasági ismeretek és az írás-olvasás művészetének okítását. Helyenként még a japán vers, a haiku költészetét is tanították.
Habár Japán elzárkózva élt, a sógunátus elkezdte külföldi könyvek importálását Kínából és Európából.
1842-ben megnyílt az első Nemesi Iskola (Gakusuin) Kjótóban, kifejezetten az arisztokraták gyermekeinek. (Az iskola ma is létezik: 1947-ben elit magánegyetemmé alakították, ez a Gakusúin Egyetem).
Miután 1868-ban Japán megnyitotta kapuit az európai kultúra felé, elindult az a lassú hasonulás hozzá, ami még ma is tart. Többek között ekkor változott meg gyökeresen az oktatási rendszerük is. A változások alapjául a brit, francia és német rendszer szolgált.
1886-ban vezették be az általános tankötelezettséget, ez akkor 6 éves időtartamot jelentett. 1947-ben a kötelező időtartam 9 évre nőtt. A II. világháború után az iskolarendszer további átalakulása az USA-ban bevált rendszer alapján zajlott. Az akkori módosítások a kisebb-nagyobb változtatások ellenére még ma is érvényesek.

Általában az oktatásról

A 6-18 éves kor közötti időszak oktatás szempontjából 3 szakaszra osztható:
1) általános iskola (shogakkou): 6 év, 6-12 éves korig
2) középiskola (chugakkou): 3 év, 12-15 éves korig
3) felső középiskola (koutougakkou vagy koukou): 3 év, 15-18 éves korig.
Az iskolaév április 1-én kezdődik és március 31-én ér véget. A tanév három részre tagolódik, melyek között vannak hosszabb szünetek (Japánban 14 állami ünnep van). Egy hét általában 5 tanítási napból áll, de ez nem mindig volt így. Ugyanis 2002 előtt szombatonként is iskolába jártak a diákok - igaz, csupán fél napra. Ekkor egy tanévben 210 tanítási nap volt, melyhez azonban még hozzá kell adni további 30 napot (fesztiválok, sportesemények...stb. miatt). Összehasonlításként: Magyarországon egy tanévben 180 tanítási nap van. Ma már csak a felsőbb középiskolák némelyike rendeli be a tanulókat szombatonként, így az éves tanítási napok száma lecsökkent 195-re.
A tankönyveket az állam fizeti, amíg ki nem járod a kötelező osztályokat. A könyvek kicsik, így a diákok könnyebben hordhatják magukkal. Nem merülhet fel az a kifogás, hogy nem fértek bele az iskolatáskába.
Az iskolák több, mint 90%-nak van jól felszerelt tornaterme és 75%-nak külső úszómedencéje.
Minden osztályban van egy osztályelnök. Ő választja ki a további tisztségeket betöltő tanulókat - például azt is, akinek a feladata lesz kitakarítani és tisztán tartani a tantermeket, vagy előkészülnie a következő órára (gondoljatok csak a Full Metal Panic-ra). A japán diákokat már kiskoruk óta a csapatmunkára tanítják, valamint arra is, hogy büszkék legyenek iskolájukra és tudásukra.

Így a diákok végigjárhatnak 6 év általános iskolát, 3 év alsó tagozatos (junior) középiskolát, 3 év felső tagozatos (senior) középiskolát és 4 év egyetemet. Ha valakinek nem fűlik a foga a 4 éves egyetemhez, választhatja a 2 éves főiskolát, aminek elvégzése után is garantált egy diploma.

Óvoda

Úgy gondolom, nem árt, ha az iskoláztatás előtti két állomást is megemlítjük. Az első a bölcsőde (hoikusho), a második az óvoda (yohchien). Bölcsődébe 0-5 éves korig járhatnak a gyermekek, óvodába 3-5 éves korig. Az első óvodát 1876-ban nyitották meg azzal a szándékkal, amivel itthon is: felkészíteni a gyerekeket a közösségbe való beilleszkedésre és az iskolára. Az óvodások és a kisiskolások gyakran nevelhetnek kisebb állatkákat az intézmény udvarában, például nyulakat és tyúkokat. Erre tökéletes példa a Gakkou no Kaidan – Bújj, bújj szellem című anime egyik része, ahol az egyik főszereplő az iskola nyulainak gondozását kapja feladatként.

Általános iskola (shogakou)

Minden japán gyermek 6 évesen elkezdi általános iskolai tanulmányait. Ez nagyon fontos esemény a japán gyerekek életében is. Ez alkalomból szüleik gyakran házibulikat rendeznek tiszteletükre.
Az általános iskolák nagy része állami és kevesebb, mint 1 százalékuk van magánkézben. Az állami iskolák ingyenesek, a szülőknek csak étkezési hozzájárulást, valamint a kötelező tanórákon kívüli extra foglalkozások (pl. magánórák: juku) díját kell fizetniük.
Az osztályok viszonylag nagy létszámúak (átlag 31 fő). A diákok általában kisebb csoportokra vannak osztva - ezt fegyelmezési és tanulmányi okok indokolják. E módszer jól bevált, Európában (pl. Belgium) is alkalmazzák.
A fegyelem nagy. Már itt elkezdik a diákokba nevelni az osztályteremért, iskoláért való felelősségtudatot. Így felnőtt emberként a cégért, ahol dolgozni fognak, az életüket is odaadnák majd.
Az általános iskolában japán nyelvet, társadalomismeretet (annak összes változatát), matematikát, rajzot, ének-zenét tanulnak. Természetesen a japán nyelvre fektetik a legnagyobb hangsúlyt, ami jópár gyereknek nehézséget is okoz (gondolok itt az írás művészetére).
A japánok fontosnak tartják, hogy már a kisiskolások is tisztában legyenek a környezetükben zajló eseményekkel (hírek, közélet, az ország ügyei).
Az általános iskolai tanárok - kb. a hazai tanítói gyakorlatnak megfelelően - minden tantárgyért felelősek; körülbelül 60%-uk nő.

Étkeztetés Az általános iskolások étkeztetését többé-kevésbé támogatja az állam. Ebből a pénzből a diákok kevés főtt ételt, mellé kenyeret (manapság már egyre gyakrabban rizst) és tejet kapnak. Kevés az étkezde, ezért az elemózsiát a diákok hordják be a tantermekbe, tanáraik segítségével. Szétosztják az adagokat, illetve az étkezés után össze is pakolnak.
A japán általános iskolák persze messze nem tökéletesek. A főbb gondot az iskolakerülés, egyéb iskolaundor és az egyének közti erőszak (ijime) jelenti.

Középiskola

A középiskolai oktatás két részre oszlik. Így van alsó tagozata (chugakkou), ami nagyjából a 12-15 évesekre terjed ki (7-9. osztály), illetve felső tagozata (koukou, koutougakkou), ami a 15-18 éves korosztály jelenti (10-12. osztály). Az alsó tagozat kijárása még kötelező, de miután elballagnak innen, megszűnik a tankötelezettség. Magyarországon - mint tudjuk - egy kicsit más a helyzet: itt az iskolába járás életkorhoz van kötve. Nemrég kiadott rendelet szerint a magyaroknak 18 éves korukig iskolába kell járniuk. Ha tehát XY (egy kedves ismerősöm) 18 évesen csak az általános iskola hatodik osztályáig jut, azután már nem kötelezhetik továbbtanulásra: beállhat "jó munkásembernek" valahova. Ezt egy japán diák csak a középiskola első szemesztere után teheti meg... vagyis tehetné, ugyanis ők sokkal lelkiismeretesebbek nálunk.
A japánok több, mint 90%-a befejezi középiskolai tanulmányait, sőt e csoport 40%-a diplomát szerez egy egyetemen vagy főiskolán. A férfiak inkább a 4 éves egyetemek, a nők a 2 éves főiskolák közül választanak. Ha ezt nézzük, akkor viszont mi már "fejlettebbek" vagyunk egy évszázaddal: nálunk már a nőknek is megengedett a karrierépítés és a továbbtanulás. De milyen áron? Nemrég láttam egy dokumentumfilmet a "régi időkből", ahol paraszti származású magyar lányok azon búslakodtak, hogy 17-18 évesen már a családalapításra kell gondolniuk, míg párjuk szakiskolába mehet továbbtanulni. Japánban ez még mindig gond: a nőket nem becsülik annyira, mint a férfiakat. Igaz, már itt is megfigyelhető a gyengébbik nem előretörése. Ebből azonban másféle probléma adódik: a túlzott bizonyítási vágyukban és a férjüktől átvett munkamániában már nem jut idejük saját gyermekeikre. Ezt panaszolta nekem Ayano barátom is. Míg engem 4 éves koromtól dugtak óvodába, ő már 1 éves korában elszakadt édesanyjától.

Alsó tagozat (középiskola)

Az osztályok nagy létszámúak (átlag 38 fő), minden osztálynak saját osztályfőnöke van. A tanárok kétharmada, az igazgatók 99%-a férfi.
Hasonlóan a mi rendszerünkhöz (alsó tagozat), az általános iskolában osztályonként egy tanár van, aki minden tárgyért felelős. A középiskolásoknak már minden tantárgy mellé jár egy-egy pedagógus. Egy óra 50 percig tart és a tanárok keresik fel azt az osztályt, ahol éppen oktatniuk kell.
Vannak iskola utáni klubfoglalkozások, ahova mindenkinek ajánlatos járnia. Érdeklődésének megfelelően sokféle lehetőség közül választhat a tanuló, kezdve a csillagászati-, filmkluboktól a taikoig (japán dob) bezárólag.

Cserediák program
A japán kormány belátta, hogy az idegen (főleg az angol) nyelv elsajátítása elengedhetetlen. Ezt elősegítendő az USA-val együttműködve több cserediák-programot indított be.2005-ben évente már 6,000 diák látogathatott ki az Amerikai Egyesült Államokba, hogy angoltudását csiszolgassa. Az angol mellett kínai és koreai nyelveket is tanulhatnak a diákok. Kétségkívül az angol megy nekik a legnehezebben.

Felső tagozat (középiskola)

Habár a középiskola második 3 éves szakasza már nem kötelező, mégis a tanulók 94%-a beiratkozik ide. (Közülük 24% magániskolába.) A felső tagozat már nem ingyenes sem az állami, sem pedig a magánúton tanulmányaikat folytatóknak. Az állami iskolákban körülbelül 500,000.- Ft volt a tandíj a nyolcvanas évek végén, a magánsulik ennek kétszeresét is elkérték. A felső tagozatba jutás során egyfajta rangsor alakul ki a diákok között, nevezetesen aki alsóbb osztályaiban jobb eredményt ért el, annak több esélye van bekerülni egy nevesebb iskolába.
Az iskola a felsőben is keményen betartatja szabályait a diákokkal, ezalatt az iskolán belüli és az iskolán kívüli viselkedés egyaránt értendő. Itt húznék is egy párhuzamot. Az én iskolámban, mint a magyar iskolák nagy részében, tilos volt a dohányzás. Nagy felháborodást váltott ki, amikor tanáraink bejelentették: az iskola környékén is tilos dohányozni. Gondoljunk csak bele: a japán diákok iskolán kívül is hordják egyenruhájukat (útban oda, illetve hazafelé; amikor betérnek a plázákba vagy kocsmákba). Micsoda image-rombolás lenne, ha az egyik diák az iskola egyenruhájában részegen fetrengene valahol! Először nem is azt néznék, hogy ki az illető, hanem az egyenruhája szúrna szemet: "Jééé, ennyit változott ez az iskola? Hát ide nem engedjük majd a gyerekeinket! Bezzeg amikor én oda jártam, ilyen nem fordulhatott elő!"
Ha már a rosszalkodásnál tartunk: átlagosan a tanulók 2-2.5%-át csapják ki a felső tagozatból, a végzősök körülbelül 88%-a vizsgázik sikeresen.
Itt is indulnak délutáni foglalkozások, ahol a tanulók fejleszthetik tudásukat.

Tanárok A tanárokat a múltban is megbecsülték és ma is ezt teszik Japánban (most inkább nem húzok magyar párhuzamot...). Kiemelten magas fizetést kapnak, hisz tőlük függ az új generáció tudása, stílusa. Ezért a tanárok lelkiismeretesen végzik a dolgukat. Itt egy nagyon jó példa: ha a tanuló rendszeresen hiányzik az órákról, az osztályfőnök elmegy a lakásukra és tisztázza mulasztásának körülményeit, valamint rábírja, hogy minél előbb látogassa újra iskoláját.

Főiskola / egyetem

A főiskolákra felvételi vizsgák alapján kerülhetnek be a diákok. Itt már többen választják a privát iskolákat, de a többség továbbra is marad az állami iskoláknál (például a Tokyo és a Kyoto egyetemek). Ez érthető is, hisz a japán fejesek, vezetők is innen kerültek ki. Ha Japánban valaki elvégez egy főiskolát vagy egyetemet, utána nem kell munkanélküliségtől tartania - ha más nem, akkor az iskolával szerződésben álló cégek foglalkoztatják majd.
Felvételi címén a jelentkezőknek két vizsgán kell megfelelő szintet teljesíteniük: egyik vizsgát az állam, másikat az adott intézmény állítja össze. Privát főiskolára jelentkezőknél nincs állami megmérettetés.
Mivel hatalmas a túljelentkezés a felsőoktatásban, sokaknak nem is sikerül elsőre bejutnia. Nekik sajnos várniuk kell a következő tavaszig, hogy újra próbálkozhassanak. Ezeket a tanulókat viccesen "ronin"-oknak (gazdátlan szamuráj) hívják. Nekik sem szabad csüggedniük, hanem célszerű gyorsan jelentkezniük egy yobikoba. A yobiko olyan magániskolák gyűjtőneve, ahol intézményesített keretek között segítenek felkészülni a felvételire (hasonló a jukuhoz). Mindenki mehet yobikóba, de készüljön fel rá, hogy méregdrága. A roninok többsége (kb. 86%) férfi. Vajon a lányok többsége miért jut be elsőre a kiválasztott iskolába? Milyen fondorlatos trükkök állhatnak ezen aránytalan eloszlás mögött? A ronin jelenség annyira evidens Japánban, hogy majdhogynem nyilván is tartják az extra ronin évet a felsőoktatásban.
1991-ben több, mint 2.1 millióan iratkoztak be Japán 507 egyetemébe.
A 4 éves képzések végén lediplomázhatnak (ez felel meg az itthoni alapszaknak). Vannak olyan egyetemek is, ahol a képzés 6 éves és a 6. év végén már a második diplomát kaphatják meg a hallgatók.
A '90-es években a felsőoktatásban tanulók megoszlása a következő volt: közgazdaságtan 40% (ebbe a jog és a vállalkozástan is beleértendő), mérnök 19%, egyéb humán szakok 15%, tanár 7%.
1991-ben a hallgatók 27% volt nő, ez a szám a mai napig folyamatosan emelkedik.

Szakiskolák

Az angol nyelvben Junior College-nak nevezik ezeket a 2 vagy 4 éves szakmai képzéseket. Ezeknek a nagy része magánkézben van, a hallgatók döntő többsége (90%) nő. Ezért az oktatás többnyire rájuk is szakosodik: háztartástan, gondozó, tanári, közgazdasági és más humán szakok közül választhatnak az ide jelentkezők.

Középiskola utáni szakiskolák

Itt is feltétel a felső középiskolás végzettség. Általában mindenféle felesleges sallang nélkül szakmákat lehet itt tanulni, szakmai tréningek vannak. Az itt tanulók többsége férfi, tehát ha úgy tetszik, ez a Junior College férfi verziója. Nagyon sok diák egyetemi tanulmányaival párhuzamosan elvégez ilyen tanfolyamokat, hogy technikusi oklevelet vagy mesteroklevelet szerezzen. Ezeknek az iskoláknak a tekintélye jóval alacsonyabb, mint az egyetemeké, de az itt végzettek ugyanúgy megállják helyüket a munkaerőpiacon - igaz, kevesebb fizetést kapnak a markukba.

Vegyes, kevert iskolák

Itt nem elvárás a felső középiskolai tanulmányok elvégzése és nagyon sokféle kurzus közül lehet választani.

Technikusi főiskolák

Ezek az iskolák 5 évesek, technikusi végzettséget adnak. Az 5. év után a tanulókat átveszik az egyetemek harmadik évére és ott folytathatják tanulmányaikat. A technikusi főiskolákra beiratkozottak 10%-a használja ki ezt a lehetőséget.

Érdekességek

Matrózruha

A matrózokat, a farsangi bálon résztvevőket és a bolondokat leszámítva a japán középiskolás lányok viselik a matrózruhát.
Az angol sailor outfit-ből vett kifejezést sailor fukunak hívják (sērā-fuku). Először 1921-ben mutatták be a Fukuoka Jo Gakuin Egyetemen. Az egyenruhát a brit flottánál szolgáló matrózokról mintázták.
Az uniformis összetétele általában a követekező: egy fehér ing, egy kék alapon fehér csíkú gallér és egy kék szoknya. A lányok egyenruhája szezonálisan változik, így megkülönböztethetünk téli és nyári iskolaruhát. Általában nyakkendő is jár vele, habár ez is iskolafüggő. Gyakori színek még a tengerészkék, szürke és fekete. A cipő és a zokni is gyakran egységes.

Kulturális jelentőség A matrózruha régóta változatlan formája a volt diákoknak gyakran a gondtalan diákéletet juttatja az eszükbe és szép emlékeket ébreszt.
A matrózruha nemcsak iskolásoknak érhető el. Nagyon sok utánzatát lehet kapni a boltokban. Ezek népszerűek a Halloween-partikon és megjelentek azok is, akik fétisszerűen rajonganak az ilyen ruhába öltözött lányokért… naná, hisz Japánról van szó!
A ruhát elsősorban azért vezették be, hogy a diákokon ne látszódjanak rangbéli különbségek. A lázadó tinik azonban egyedileg változtatnak rajta: feltűrik az ujjukat, eltakarják jelvényüket, leveszik a nyakkendőjüket...stb.
Mindenki találkozhatott már a televízióban, többnyire animenézés közben a sailor fukut viselő lányokkal. A legkézenfekvőbb példa a magyar adók által is sugárzott Sailor Moon (Holdtündér), ahol a lányok egytől-egyig iskolai egyenruhából változtak át hőstündérvilágmegmentő lányokká. Másik jellemző példa az InuYasha női főszereplője Higurahi Kagomé is, aki még a középkori Japánban sem képes más öltözékben keresni az ékkőszilánkokat, az őslakosok legnagyobb megdöbbenésére.

A fiatal japán lányok másik divatossá és népszerűvé vált ruhadarabja a loose socks (ruzu sokkushu). Ez általában fehér, nagyon hosszú zokni, néha majdnem hosszabb, mint 2 méter! Általában térdig húzzák fel őket. Több iskola tiltja ennek viseletét, így a lányok iskolába érve és azt elhagyva kénytelenek zoknit cserélni. Japánban a loose socks a '90-es években vált felkapott viseletté, ma már kezd kimenni a divatból.

Gakuran

Gakurannak nevezik a középiskolás fiúk egyenruháját. A színe általában fekete, de néhol tengerészkék vagy sötétkék is lehet. Felső része állógallérú és gombos. A gombok általában az iskola jelképével vannak díszítve. A nadrág többnyire egyszínű (fekete vagy kék).
Néhány iskolában a zakón a diákok kitűzőt is viselnek, rajta az iskola emblémájával.
Érdekesség, hogy a felső rész tetejéről számított második gombot a fiúk annak a lánynak adják, amelyik tetszik nekik. Több gombot is odaadhatsz, ha több lány kéri. E hagyománynak sokféle változata ismert. Van, ahol a lányoknak saját maguknak kell leszakítani, olykor leharapni azt. Ez a gombadományozás egy aranyos gesztus és szolid módja a szerelem kifejezésének.
A Gakurant a porosz katonák egyenruhájáról mintázták. Ugyanilyen stílusú ruhában jártak Dél-Koreában és Kínában is 1949-ig.

Nemzetek közötti matekverseny

Pár évvel ezelőtt 29 országból érkező 15 éves diákok matematika tudásszintjét mérték össze. Az eredmények tanulságosak.
Első helyen Finnország végzett (544 pont), második Dél-Korea (542). Harmadik Hollandia (538), Japán a negyedik (534). A magyarok a 22. helyen kullognak 490 ponttal. Sovány vigasz, hogy azért megelőztük az USA-t, Spanyolországot és az olaszokat is... Az utolsó előtti Törökország, az utolsó Mexikó 385 ponttal.

Megjelent az AnimeStars Magazin 2. és 3. számában