10 éves lehettem, amikor apámnak mutogattam a Dragon ballos kártyáimat és figuráimat, és bizonygattam neki, hogy soha nem teszek le ennek a rajzfilmnek a rajongásáról. Nem hitt nekem. A rajzfilmet 1999. április 23-án levették a műsorról. Sejtelme majdnem beigazolódott. 4 év múlva, mikor már az egész DB láz már csaknem lecsengett, rátaláltam egy oldalra, ahonnan az egész sorozatot meg lehetett szerezni (a későbbi AS magazinos főszerkesztő urunk oldala volt :D). Kapva kaptam az alkalmon, és letöltöttem mindet. Egyhuzamban néztem végig majdnem az egészet. Ez volt az első olyan rajzfilm, ami megfogott és azóta sem eresztett el. Az apropója, hogy újra elővegyem és megnézzem a nemrégiben bemutatott amcsi mozifilm, ami a Dragon ballt próbálta feldolgozni és valami borzalom lett belőle (erről később majd részletesen még írok) és az, hogy egy csoport pénzt gyűjtött rá és megvette a le nem vetített magyar szinkronos részeket. Ezeket a megvett részeket természetesen valaki már fel is nyomta a netre, így mindenki hozzájuthat a teljes Z sorozathoz magyarul. A fő indok, hogy foglalkozunk a témával pedig az, hogy a rajzfilm 25 éves évfordulója alkalmával újra elkezdték vetíteni. Felújítva, és a 291 részt 100 részre összesűrítve és megvágva, Dragon Ball KAI elnevezéssel.  Kezdésnek itt is a kai openingje (HD-ben is nézhető):

Térjünk vissza a sorozatra. 10 éves koromba még nem tudtam, hogy mi az az anime és, hogy miért is tetszenek nekem az RTL Klub gyerekműsor sávjába vetített mesék. Ma már persze vágom, hogy azért tetszettek, mert japánok készítették őket és ami japán az engem érdekel. Véleményem szerint ennek az animének köszönhetően ismerhették meg a magyarok is a japán rajzfilmeket. Sajnos az eleinte gondosan elkészített rajzfilm a végére nagyon összecsapottá és unalmassá vált, de ez már egy másik történet, ami inkább már csak a pénzről szól és nem csak a szórakoztatásról.

No, akkor kezdjünk mindent az elején: Mint már az első részben kiderült, a Dragon ball-t Akira Toriyama rajzolta meg. Toriyama mangája Dragon ball és Dragon ball Z sorozatokat öleli fel. Készült egy folytatás is, Dragon ball Gt címen, de ehhez Toriyamának már semmi köze (azonban a 3. sorozat ott folytatódik, ahol a 2. abbahagyta). Az első történetet 1985-ben adták ki, és 153 részre rúgott. A főszereplő Son Goku, egy fiatal és furcsa kisgyerek, akiről Z sorozat folyamán kiderül, hogy nem is emberi lény. A történet elején Son Goku találkozik Bulmával egy remek mechanikai érzékkel megáldott lánnyal és ez az esemény fenekestől felforgatja hősünk addigi megszokott életét. Bulma ugyanis a hét titokzatos kristálygömböt keresi. A legenda szerint, ha ezeket valaki összegyűjti annak teljesül egy kívánsága. Mivel Son Gokunak is van egy ilyen kristálygömbje, amit a halott nagyapja hagyott rá, ezért úgy dönt, segít Bulmának előkeríteni a többit. Ez a lány kristálygömb-kereső radarjával nem is tűnik nehéz feladatnak. De hőseink hamarosan rájönnek, hogy ez azért igencsak embert próbáló feladat. Szerencsére Son Goku nem mindennapi harci képességei és az útközben megismert jó barátok mindig kihúzzák őket a legnagyobb bajból is. A nagy kalandok közepette ugyanis számtalan barát segíti majd hőseinket, akik egytől egyig igen elborult figurák. Elég, ha Jamchát a jóképű harcost vesszük, aki betegesen fél a lányoktól. Vagy ott van Zseniális Teknős, Son Goku edzője, aki egy szexmániás öregember. Persze nemcsak barátokkal találkoznak hőseink a keresés közben. Nagyon sok ellenségnek látják el a baját a történet folyamán, amin mi nézők jókat nevethetünk, ugyanis a Dragon ball még inkább nevezhető mesének, amit bármelyik gyereksávba beilleszthetünk, ellentétben a sorozat Z és GT folytatásával. A részek lazán kapcsolódnak egymáshoz, és leginkább Son Goku kalandjait mesélik el, de időről időre feltűnik a kristálygömbök keresése is. Ugyanis ha valakinek sikerül ezeket összegyűjtenie a kívánsága után újra szétszóródnak. Ezért a sorozat alatt többször is keresik ezeket hőseink, de az anime második felére már nem a gömbkeresés áll a középpontban, hanem a bunyók. Bejönnek a képbe a harcművészeti tornák, amelyekre Gokuék rendre ellátogatnak és jól eltángálnak mindenkit. Ezeken a tornákon láthatjuk a hatalmas erőbeli fejlődéseket amiket a szereplőknek sikerült elérniük. Az első etapban a karakterek nagyon egyediek, bár nem túl mélyek. Jellemükben inkább a humoros elemek dominálnak. Son Goku legszembetűnőbb tulajdonsága például alacsony termete és kócos haja. Nagyon szereti a hasát. Képes ételhegyeket magába tömni, ha éhes. Ezen kívül remek harcos, aki sok technikát ismer, emiatt főleg pusztakézzel harcol, de szükség esetén különleges botját is használja. Kamehameha támadásával pedig, ami egy pusztító energiasugár, a szó legszorosabb értelmében bárkit le tud venni a lábáról. Hű társa egy repülő felhő, aki mindig megjelenik, ha gazdája hívja, és akin csak tiszta lelkűek tudnak utazni. A felhőn lovagolva Son Goku képes gyorsan átszelni nagy távolságokat is (muszáj egy ilyen, ha azt akarjuk, hogy pörögjön a cselekmény. Ezt egyébként a későbbiek folyamán azzal pótolják, hogy a karakterek megtanulnak repülni). Persze a többi szereplő is megéri a pénzét, amihez hozzájön még a Dragon Ball remekül kialakított világa. A környezet ugyanis teljesen egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható. Itt jól megférnek egymás mellet a kardok és pisztolyok, nagyvárosok és falvak, űrhajók és lovas kocsik. Mindezt remekül ábrázolták a készítők. Az emberek kedvesek, segítőkészek, törődnek egymással. Nincsenek nagyvállalatok, környezetszennyezés eszeveszett pénzhajhászás. Egyszóval a Dragon Ball világa egy olyan társadalmat tár elénk, amely nagy technikai fejlettsége ellenére, vagy éppen ezért nem vesztette el az emberségét. A grafika ugyan nem egy csúcstechnológia, de a stílus és a jól koreografált harci jelenetek miatt hamar megszereti az ember. A karakterek egytől egyig jól kialakítottak, így hamar kedvencekké válnak. Nagyon megdöbbentem, amikor újra elkezdtem nézni, immáron a vágatlan verziót. Amikor kivágtak jelenetet a magyar változatból, akkor a hang átváltott a vágatlan japán hangra. Így kimaradtak Son Goku perverz álmai Bulmával kapcsolatban, Bulma meztelenkedései, Zseniális Teknős minden perverz mozdulata…és mondata, ugyan is a magyar szinkron is nagyon el lett ferdítve. Vegyük példának azt a részt, amikor A teknőcök fejedelme napozik és rádiót hallgat, amiben az időjárást mondják…a magyar szinkron szerint. Rögtön gyanús lett valami, mert az öreg pironkodott. Át is váltottam japán szinkronra, ahol nem az időjárásról beszélt a hölgy, hanem pár csajszi erotikusan nyögdécselt. Az első sorozatban még nincsenek nagyon véres jelenetek (enyhébbek vannak, pl.:karóval keresztüldöfött embert visz a patak), így itt inkább csak az erotikus jeleneteket vágták ki a franciák. Franciák, ugyanis mi tőlük kaptuk az anyagot.

A második sorozatot a nagy rajongói nyomásra készítették el és tűzték műsorra 1989-ben. Ez már egy nagyobb adagnak bizonyult a 291 részével. A Dragon Ball Z onnan szövi tovább az eseményeket, ahonnan az eredeti Dragon Ball abbahagyta. Son Goku felnőtt, feleségül vette Chi Chi-t és született egy fiuk, Son Gohan. Hősünk boldogan tengeti életét addig, amíg meg nem érkezik a Földre Raditz, egy ismeretlen, nagyon erős harcos, aki ismeri Son Gokut, bár folyton a Kakaroto néven szólítja. Raditz elrabolja Son Gohant, hogy az apját zsarolhassa, de Son Goku és új barátja Ifjú Sátán úgy döntenek, inkább megküzdenek vele, mintsem, hogy engedjenek neki. Raditzot ugyan legyőzik, de a küzdelemben Son Goku is meghal. Ráadásul két újabb csillagharcos közeledik a Föld felé. Hőseinknek egy évük van arra, hogy felkészüljenek ellenük és összegyűjtsék a kristálygömböket, amivel feltámaszthatják Son Gokut. A kalandok tehát folytatódnak, új szereplőkkel, jobb grafikával, erősebb ellenségekkel és óriási csatákkal. A Z szinte pontosan olyan, mint a Dragon Ball, mégis kicsit más. A legszembetűnőbb különbség az, hogy az összes karakter felnőtt. Ez Son Gokunál és Krilinnél a legszembetűnőbb, hisz ők az első sorozatban még gyerekek voltak. A régi karakterek kissé a háttérbe szorulnak az új szereplők miatt, ami sajnálatos dolog is lenne, ha az új figurák nem lennének ennyire jók. Son Gohan, Ifjú Sátán, Vegita és a többiek azonban remekül átveszik a régi kedvencek helyét. A kis Son Gohan például le sem tagadhatná az apját, pont olyan, mint Son Goku volt a Dragon Ballban. Pozitív előrelépés történt Krilin esetében is. Ő már az előző sorozatban is meghatározó személy volt, de miután Son Goku meghal, a karaktere felerősödik. Ő segít Bulmának és Son Gohannak megkeresni a kristálygömböket, de a csillagharcosok elleni harcban is nagy szerepe van. A legnagyobb durranás viszont kétségkívül Vegita figurája. A beképzelt, nagyravágyó, másoknak mindig bizonyítani akaró csillagharcos teljesen új színt hoz a sorozatba. Eddig, ha egy ellenségből szövetséges lett, akkor össze is barátkozott a többiekkel. Vegita viszont más. Ő kerüli a többieket. Kicsit le is nézi őket. Világhódító terveivel ugyan felhagyott, de Son Gokuval, akit ő is Kakarotnak szólít, szeretne egyszer még megmérkőzni, hogy bebizonyítsa: ő a jobb. Vegita karaktere épp azért lett ennyire jó, mert ég és föld a különbség közte és a többi szereplő között, mégis együtt harcol velük. A főellenfelek is nagyon jól sikerültek, és igen erősek is. Hőseink igencsak megizzadnak a Dermesztő (sokakat kiakasztott, hogy a magyar szinkronba Dermesztő minden részben bemondta, hogy pár perc és felrobban a bolygó, de ez csak 30 résszel később következett be) vagy Cell elleni küzdelmekben. Persze most is megszámlálhatatlanul sok egyéb teremtményt püfölnek el a sorozatban, de a hangsúly a főellenfelekre tevődött át. Ugyanakkor a lőfegyverek száma nagyon lecsökkent. Alig lehet találkozni a harcok alatt pisztollyal, vagy puskával, viszont annál több lett a speciális támadás, különleges képesség. A harcok sokkal monumentálisabbak lettek, és igen hosszúak. Néha akár 6-7 részen keresztül is húzódik egy csata. Emiatt az embernek az az érzése támad, mintha az események nem haladnának előre. Például a Dermesztő elleni végső küzdelem is ilyen. Szerencsére az utána következő androidos/Cell-es részek sokkal jobbak. Itt ismét magukra találtak a készítők, és több humorral fűszerezték a részeket, valamint a harcok is rövidebbek, emiatt a néző nem unja meg őket, hiszen a sztori jobban halad. A harc egyébként ismét jól megalkotott része a sorozatnak. A mozdulatok jól kitaláltak, és a speciális támadások is szépek. Ezért a harcok elég látványosak.

A 291. résszel a sorozatot befejezettnek hitték, és a fő szerző is így gondolta, de sajnos még egy kis pénzt ki akartak sajtolni belőle (A Dragon ball még ma is sok pénzt hoz a konyhára.), így született meg a Dragon ball 3. generációja. A Dragon ball GT-t 1996-ban kezdték el vetíteni a Fuji TV-ben, 64 részen keresztül. 10 év telt el azóta, hogy Son Goku és a Z csapat többi tagja helyreállították a békét a Földön. Goten, Gohan, és Trunks is érett férfivá váltak. Gohan és Videl boldog házasságban élnek, és van egy kislányuk is, Pan. Goku pedig immáron a nagyszülők nyugalmas életét éli. De egy sajnálatos esemény ismét kalandra sarkallja a hőseinket: A Dragon ballból jól ismert Pilaf megint csak a bajkeverésen töri a fejét. Megszerezve a Fekete Sárkánygömböket, Son Gokut ismét gyerekké változtatja! Ráadásul, ha hőseink nem találják meg egy éven belül a Fekete gömböket, az egész Föld megsemmisül. Így Goku, unokája Pan, és Trunks elindulnak a csillagközi Sárkánygömb-vadászatra... Akárcsak a Dragon Ball, és a Dragon Ball Z, a GT is mondakörökre, ún. "saga"-kra osztható fel. Miután Gokuék legyőzték az ellenfelet, újabb kaland kezdődik, és így tovább. Hőseink a galaktikus utazásukról egy szörnyeteggel térnek haza, aki azután megkeseríti az életüket, és ezzel újabb ellenfél kínálkozik Son Goku számára, a Vegita testében élősködő Bebi személyében. A történetvezetés valószínűleg többek számára élvezhetőbb, mint a DBZ-nél, mert nincsenek több tucat részen át elhúzódó harcjelenetek. Így kevésbé monoton az anime, és jobban kiemelkedik a történet. Ami harc viszont maradt, az jobb animációval gazdagodott. A Dragon ball Gt a Zedhez képest kevésbé lett „véres”.

A 3 sorozat folyamán rengeteg Dragon ball mozi is készült…meg is számolom, hogy mennyi…pill…jéé pont 20 db. A mozik közül én csak a jövőbeli Trunks életéről szólót és SonGoku apjáról szólót tudtam értékelni. A többiből igazából sok új infó nem derült ki. Persze aki kíváncsi mondjuk Vegetto-ra, a Goku és Vegita közötti fúzióval megszülető lényre, annak érdemes a többit is meglesnie. Rajongóknak természetesen kötelező. A sorozatot nagyon sok országban zűrt kavart, köztük, természetesen Magyarországon is. Itthon az RTL klub levette a képernyőről és ez nem várt elégedetlenségi hullámot váltott ki a fiatalokból. Az aláírásgyűjtések és egyéb megmozdulások csak nem hoztak sikert, a sorozatot azóta sem tudta leadni egyik adó sem. Persze ami késik, az nem múlik.