A nyár beköszöntével, az esős időszak is elkezdődik, ami körülbelül három hétig tart. Ez az eső azért is nagyon fontos, mert ekkor kezdik a rizst ültetni, amihez az kell, hogy a földek tocsogjanak a víztől. Az esős időszak végével, az időjárás tikkasztóvá és párássá válik (kivéve Hokkaidot és a hegyvidékeket, ahol ez nem létezik). A japánok általában ekkor veszik ki szabadságaikat: Július 20-tól, augusztus végéig. Nyáron tartják a legtöbb zenés – táncos fesztivált. Általában minden hétvégére jut egy.

A nagy meleg enyhítése céljából ilyenkor csak hideg ételeket esznek. Főként fagyasztott tésztaételeket, mint például a Hiyamugi, vagy a Hiya-yakko. A tengeri herkentyű fogyasztás is megugrik: nagyon sok angolnát, sashimit, és ayut esznek. Tovább gombra kattanva olvashattok bővebben a nyári mulatságokról...

A rizs ültetésének ünnepe,

Japánban június a rizs elültetésének a szezonja. Nagyon sok ilyen ünnepélyt rendeznek ekkor szerte az országban. Végül is ez az „ünnep” nem szól másról, minthogy kollektívan kivonulnak rizst ültetni, és közben jókat dalolásznak. Azokat a lányokat, akik a bőséges termésért énekelnek Saotomeknak hívják.

Legnevezetesebb az Ivate tartománybeli Takizava faluban tartott, amikor is díszes ruhákban öltöztetett fiúkat és lányokat vezetnek lóháton a közeli sintó szentélyekhez, ahol lovakat ábrázoló fogadalmi fatáblácskákat (ema) helyeznek el, majdd továbbvonulnak a közeli Morioka városba, miközben a lovak csengői „csagucsagu” hangot adnak.

A Tanabata matsuri két egymást szerető, de a Tejút által elválasztott párról szól. Két csillag, az Altair (Hikoboshi - A pásztorfiú), és Vega (Orihime- A szövőlány) együttállását ünnepli. Látszólagos helyük általában távol esik egymástól, ám ezen a napon nagyon közel látszanak.

A történet szerint ilyenkor a Pásztorfiú átkel a madárhídon, és meglátogatja kedvesét. A kivételes együttállás a kívánságok beteljesülését fejezi ki, ezért a japánok kis bambuszfákat díszítenek e napon, és kívánságokkal teleírt papírokkal aggatják tele, remélve, hogy azok valóra válnak. Kicsit hasonlítanak ezek a magyar májusfákra. Az ünnepet az utcákon is látványos felvonulásokkal, dalokkal, táncokkal ünneplik. Nekem így látatlanba is nagyon tetszik ez az ünnep.

Érdekesség: 1998. július 7-én az űrben összekapcsolódó 2 japán kutatószondát is kengjúnak és sokudzsónak nevezték el.

(a Happy Monday system keretében 2003-tól ez a hivatalos dátuma, 2003 előtt július 20-án ünnepelték)

Ez is egy szabadnap, mikor az óceánt dicsőítik. 1876. Július harmadik hétfőjén tért vissza Meiji nevű uralkodójuk, egy Hokkaidói hajóútról. Azóta adják tiszteletüket ennek a napnak.

Talán az egyik legnagyobb utcai fesztivál Japán szerte. A gyökerei 1137 évvel ezelőttről erednek. Hogy mi kapcsán rendezik ezt a fesztivált? Szerintem könnyen kitalálható. Természetesen a gonosz szellemeket szeretnék ezzel is elűzni.

Ha elutazunk Kyotoba olyan, mint egy időutazáson esnénk túl. Úgy tűnik, mintha az évszázados Japánba csöppennénk vissza.

Osaka-t is beleszámítva, ez a város is megtartotta a régies stílusát. 1800-nál több templomnak és szentélynek ad ma is otthont, melyek közül jó néhány meghaladja a több száz éves kort.

Egyszóval, ha téged érdekel az ősi Japán, és a leghatalmasabb matsuri, akkor Kyoto a helyes választás.

Az egy hónapig tartó ünnep tele van rengeteg utcai felvonulással, játékokkal, és utcai árusokkal, akik tradicionális japán ételeket árulnak. Ilyen ételek például a takoyaki, tomorokoshi. Ekkor a szokványos öltözék a yukata, (vékony, nyári kimono) és geta (egyfajta magas fapapucs).

Az első Gion Matsurira nagyon nyomasztó körülmények között került sor 869-ben, mikor is pestis pusztított Kyotoban. Yasaka papja (vagy Gion), azt javasolta a kyotoiaknak, hogy vonuljanak végig a városon, és esedezzenek a Shinto istenek előtt megbocsátásért. A pestist végül sikerült megfékezniük, de ez a szokás is megmaradt, és ma is hatalmas mozgó hajókkal ünneplik (Hoko & Yama), keresztül egész Kyoton.

Gion Matsuri a 17. században érte el csúcspontját, amikor 32db Yama & Hoko mozgó színpad vonult végig Kyoto belvárosán. Köztük volt olyan is, amelynek a súlya a 10!! tonnát is meghaladta.

Minden egyes Hoko zenészeket szállított, akik a zenei aláfestést adták a felvonulás alatt. A „szekereket” a súlyuk miatt külön csapatok húzták.

A parádén az egyik legnagyobb látványosság, amikor ezeket a fahalmazokat megfordítják.

A kordon végigvonul Kyoto vásárló negyedén is -Hümm biznisz szagot érzek- ahol hatalmas bevásárlóközpontokba ütközhet bele a parádézó, ilyen például a Takashimaya, és rátalálhat egy piacra is a Nishiki-Koji néven. A fesztiválra rengetegen látogatnak el minden évben.

Összefoglalva a Gion Fesztivál azon rendezvények egyike, amit vétek lenne elmulasztani.

Késő júliusban (júli. 15-szept. 15.) kerül megrendezésre a Tűzijáték fesztivál (Hanabi -tűzvirág taikai – nagy találkozó). Ezt is Japán szerte ünneplik, mégpedig a régebbi írásos emlékek szerint már 270 éve. Szeretnék visszautalni az Újévet bemutató részhez, ahol is említettem, hogy akkor nem ajánlatos tűzijátékot vásárolni. Most minden piromán egyén kiélheti magát. Ebben az időszakban a legolcsóbb a fireworks. Ha akad olyan is aki csak gyönyörködni szeretne benne, annak azt javasolnám, hogy menjen a Sumidagawa folyóhoz, vagy a Tokyo-i öbölhöz (itt rendezik meg a Tokyo Öböli Nagy Tűzijáték Fesztivált). Több tízezer rakétát lőnek fel ekkor 1, másfél óra alatt.

(obonnak és urabonnak is hívják)

Az Obon egy nagyon érdekes és fontos Buddhista ünnep. Július 13-tól 15-ig tart. Ha nagyon szakszerű akarok lenni - most pedig az leszek, hogy még az elején tisztázzuk ezt a fogalmat – azt mondanám, hogy az obon az az időszak, amikor a halottak lelke visszatér egy kis időre régi otthonába, hogy viszont láthassa családtagjait. Félelmetes, nem igaz?

Tudni kell a japánokról, hogy nagyon tisztelik az elhunytakat, és hisznek a túlvilági létben. Minden japán családnak van egy kis szentélye (bucudan), a régi stílusú házaknál még bent, az újaknál a ház környékén, a szabadban. Ezeket mind a halott hozzátartozóknak emelték. A szentélyen füstölőket, zöldteát és egy kis rizst szoktak elhelyezni, a túlvilágról ekkortájt visszatérőnek. A bucudan belsejében van egy emléktábla (az ősök emléktáblája: ihai), ami egy személyt testesít meg.

Obon idején különleges függő lámpákat akasztanak ki a házak elé, hogy az vezesse a lelket a házig, majd az Obon végén ezeket a lámpákat a folyókba rakják annak érdekébe, hogy a lelkek visszahajókázzanak vele a másik világba.

Az este a tánc jegyében telik, ahol akár a vendégek is táncra perdülhetnek és a bondori nevezetű népi táncra ropják. Itt tudnám ajánlani Lian Hearn: A fülemüle-padló c. könyvét, amiben ez az ünnep is szóba kerül.

Az ősöknek ismét a „túlpartra” távozó lelkeit búcsúztatandó, a halottak napja után, augusztus 16-án este a Kjótótól keletre eső Daimondzsi-hegy oldalán megrendezett szertartás. Fenyőgallyakból rakott, dai „nagy” írásjegyet formázó hatalmas, messziről is tisztán kivehető máglyát gyújtanak, s rögtön utána 4 másik máglya lobban fel a többi hegyen: egy kisebb dai alakú, egy csónak alakú, egy a mjóhó szó (’Buddha törvénye”) két írásjegyből álló és egy sintó szentélykapu (torii) alakú. Országszerte vannak okuribik, de ez a kjótói a leghíresebb. (Gy. Horváth László – Japán kulturális lexikon)

Az augusztus sem maradhat nagy ünneplés nélkül, hisz ez a nyár utolsó hónapja, így méltóan kell búcsúztatni. Ennek egyik receptje igen egyszerű: végy pár gyanútlan brazilt, hívd meg őket Japánba, majd rendezz köréjük egy karnevált. Csiribú-csiribá kész is az Asakusa-i Samba Karnevál.

Ezeken a napokon a tradicionális japán táncoké a főszerep. Ez a rendezvény Tokushima perfektura sajátossága, bár ma már sok helyen megrendezésre kerül. Ilyenkor egy sereg táncos vonul végig a nézők előtt, színes yukatákat viselve.

A lényege ennek a táncnak az, hogy a kezeinket magasba emelve, és tenyereinket kifelé tartva lépkedjünk. Megpróbálom elmagyarázni, úgy hogy bárki előadhassa otthon a kiccsaládja előtt is. Biztos örülni fognak neki. Akkor kezdjük: kezek alapállásba, majd amikor előre lépsz a jobb lábaddal, kezdj előre kalimpálni a jobb kezeddel. Azután lépj bal lábbal is, és kalimpálj előre bal kézzel. Ilyen egyszerű. Természetesen nem a saját ritmusukra ropják a résztvevők. A parádét taiko dobokkal, shamisenekkel, és dalokkal kísérik végig. Hmmm… lehet, hogy színvonalasabb, mint nálunk a Budapest Matsuri?

A betakarítás napja, Telihold (a Hold naptár szerint. A mi naptárunk szerint ez az ünnep szeptember 15-én kerül megrendezésre.)

Nálunk ez az ünnep azonosítható a szürettel és a szüreti bálokkal. Ebben az időszakban az ég gyönyörű tiszta, és ekkor a legszebb a Hold. Ennek az ünnepnek a hagyománya is Kínából ered, mint sok más. Kínában ekkor „Holdtortákat” adnak egymásnak az emberek, ugyanakkor Japánban ezt is túlbonyolítják. Rizsgolyókat, burgonyát, mogyorót, babot, és szentelt szakét adnak egymásnak… Bevetted? Ez így túl normálisan hangzana. Nem is igaz. Az előbb felsorolt dolgokat oltárra teszik, és a Holdnak ajánlják fel, ezzel megköszönve a bőséges termést. Ezután persze jöhet a drinking party…