Az ember fura dolgokat művel álmában. Teljesen más dimenziókban mozog és információkkal gazdagodik. Lehet nekem is egy dimenzió-közti lény diktálta az alábbiakat, amiket magamhoz térve lejegyeztem? Fejtsünk álmot...
ó várj csak,
semmi könnycsepp,
csak a nyálam.
Álmom mégsem volt oly szomorú,
hanem édes,
épp olyan, mint a méz.
Nem igen hatott meg semmi az életben, hisz sikeres voltam. Dőlt a lé és mindenki tisztelt. Pénzzel mindenkit meg lehet nevelni. Aki pedig nevelhetetlen, az keressen más embert. Én nem fogok úgy ugrálni, ahogy más fütyül.
Gondoltam ezt sokáig, teljes magbiztonsággal. Majd jött a csőd, elfogyott minden megtakarított pénzem és vén fejjel egyedül maradtam, hisz kiderült, hogy csak a pénz tartotta vissza a barátaimnak hitteket. Halálos ágyamnál senki nem virrasztott felettem, csak egy valahonnan ismerős tűzvörös madár jelent meg utolsó perceimben. Hát te vagy az? –szólítottam meg a főnixet- Próbáltál utat mutatni, egy balga emberi piszoknak. Sajnos későn fejtettem meg oly sokszor visszatérő üzenetedet.
A főnix csak hallgatott és komorsággal figyelt. Én, pedig első és utolsó könnyeimet elejtve behunytam szemeim és imádkoztam egy elkövetkezendő jobb életért, majd örökre eltávoztam ebből a bűnös világból.
Saját hibáiból tanul az ember, de mi van akkor, ha ezekre túl későn eszmél rá?
Kint ricsajlik az éj csendes nesze
Mámoros csend.
Ki vagyok én, ki e sorokat írom?
Mi célom?
Apró tücskök ciripét hallgatni
Miért megváltás?
Hallgatag lámpák az úton
Mily sok mesét mondhatnak
Hallgatja őket valaki?
Nem! Az ember füle számára
E neszek nem léteznek.
Hirtelen sikoly.
Kis és nagy fülek hegyeződnek
Kutyák voníkolása megtöri
A zörejeket. Az utca idillje
Izgalmas várakozásba csap át.
Én meg csak hallgatok
Sötét szobám agyam is elhomályosítja
Álomra csukom a szemem,
Majd hirtelen csipogás…
Az ébresztő indul…
Az álom véget érte feledtet
Mindent, mi nyugtot adott.
NÉGY
Múlt éjszaka álmomból riadva ötleteket kerestem.
Felkeltem az ágyból, fényt kapcsoltam,
de nem találtam semmit.
Morgolódva visszafeküdtem.
