(Fallal kerített ország. Adam, mint fiatal, brit cégvezető. Terepszemlén. Lucifer mint miniszterelnök; őszülő, pocakos, távolban fényes kísérettel. A háttérben magyar feketemunkások. Enyhén felhős nap, keleti szél fúj.)
LUCIFER
Még egy terrorista.
A túlzott liberális társadalmak szülte csökevény.
Hát mi végett érkeztél hozzánk,
Világok megrontója?
Édes gyümölcsöt remélve,
Lányainkat elragadva,
Ha pusztításért
És munkáinkért jöttél,
El innen!
ADAM
Mindehhez nincsen ingerem,
Cégemet hoznám és pénzem,
Lányaidnak munkát adva,
Vetném meg lábam, te balga.
Kénytelen adóidat megfizetem,
Nem csatázok, értetlen.
Rímbe szedve mondandómat,
teszem még idegenszerűbbé
tragikus alkotásotokat.
LUCIFER
Mondom újfent, el innen!
Ne többször e szavakat!
(Jajszó a háttérben betonozó feketemunkások között. Éva felsikolt, Adam odamegy.)
ADAM
Hölgyem, te szenvedsz
A lábadra dőlt betonkeverő
Nem szép látvány,
Jajszavad, mint a villám,
Csapott engem orcán.
ÉVA
Ó, te terrorista, hagyj magamra,
Távozz földönkről, ládd, nem fogod
Boldogulásodat itt megtalálni,
Míg gazdánk máshogy nem rendeli.
Keress új földet, új urat,
Ne segíts, ne kísérts,
Attól nemesb a feladat, ha magam végzem,
Segítséget majd kapok másoktól,
Tetőled nem kérnék.
Ándörsztend?
LUCIFER
Látod, Adam?
Szükség nincs itt rád,
Szabadságunk bámulhatod csupán.
Fényes helyeinket elfoglalná bűzös irhád,
De nem hagyjuk! Nem! Nem! Soha!
El innen!
(Évát és Lucifert maga mögött hagyva, Adam elhagyja az országot)
ADAM
Intő szavak bárkinek,
Viszem hát messze hírüket.
Ah, Éva, csak téged féltelek,
Mi lesz a sorsod teneked.
Ha végül nem akad segítő,
halálra fog nyomni a betonkeverő.