Az anman egy remek japán édesség. Könnyű elkészíteni, gyorsan megvan és az egész család boldogan falatozik belőle, amíg el nem fogy. Ha sokat csinál az ember, akkor csak le kell fagyasztani és amikor újra megkívánná a család, csak ki kell olvasztani és boldogan falatozhatnak belőle, amíg el nem fogy. Ebben a posztban elmesélem, hogy én hogyan készítem ezt a remek japán édességet.
Hozzávalók 10 darabhoz:
- Másfél bögre azuki bab megfőzve, turmixolva stb... Én másfél kilót használtam, de minek...
- 1 bögre liszt. Én másfél bögrével használtam, mert ugye abból baj nem lehet.
- 1 csipet só. Én több csipettel használtam, hogy kihozza az ízéket... talán mégsem kellett volna.
- 3/4 teáskanál instant élesztő. Én 1 tasak instanttal próbáltam éleszteni a tésztát, meg aztán a rendeset is megfuttattam cefet mód, de a tészta mégis b*szott megkelni, ott rohadjon hát meg!
- 3/4 evőkanál sütőpor. Mondanom sem kell, ment az egész tasak por a cuccba, nehogy már a maradék meg ott szottyadjon majd hónapokig bontva...
- 1-2 evőkanál tej. Ezt lehet kihagytam....
- 2-3 evőkanál víz. Rájöttem, nem hagytam ki a tejet, de mivel nálunk akkor épp nem lehetett csapvizet fogyasztani, mert valaki ürülékkel fertőzte meg a közösségi vizet, így inkább dupla annyi tejet használtam, gondolván, mégis mi baj lehetne belőle?
- 1 evőkanál olaj. Disznózsírral helyettesítettem.
- Jééé, most nézem, hogy tojást nem is írt a recept...na mindegy.
Elkészítés:
Összekevered a fenti dolgokat (a babot nem kevered a tésztába csak a többit kevered össze), várod hogy megkeljen a tészta, aztán ha mégsem történik meg, akkor emlegeted pár percig a jóságos anyját, de aztán mégis kinyújtod, mert hátha nincs még minden veszve. Ezután felosztod. Beletömködöd a babot, összegyömöszölöd, aztán befódozod a kiszakadt tésztarészeket. Az így lett gombócokat addig gőzölögteted...gőzölteted...vagy akárhogy is mondják...a lényeg, hogy nem főzni és nem sütni kell...szóval vagy 10-20 percig csinálod ezt a gőzös dolgot, amíg megbarnul a teteje (pedig nem kellene), kilyukad az oldala (pedig nem kellene) és leragad az alja az edény aljára (pedig nem kellene). Az elkészült gusztustalanságot, melynek se oldala, se alja, viszont a teteje kakabarna (pedig nem kellene annak lennie) sarokba kuporodva, magzatpózban fogyasztod és csak reméled, hogy másnap nem lesz szorulásod.
Mindenki kedves egészségére!
