Földünket négy rétegre oszthatjuk: kéreg, köpeny, külső- és belső mag. Az egészhez képest a kéreg körülbelül olyan, mint a tojásnak a héja. A kéreg alatti nagyobb rész olvadt és képlékeny. Ezen a képlékeny anyagon úsznak a kőzetlemezek. Noha mozgásuk olyan lassú, hogy többnyire ezt nem is észleljük (évente néhány centi), vannak jelenségek, amikor eszünkbe jut, hogy Földünk folyamatosan változik, és pár millió év múlva lehet egy csatorna választja majd el Amerikát Európától. Az előbbi „jelenségek” kifejezés alatt pedig a földrengésekre gondolok, amiből a japán embereknek bőven kijut. Földrajzlecke következik.
Hogy a földrengés miértjével foglalkozhassunk, muszáj az anno megtanult földrajztudásunkat előásnunk „memoárunkból”, és biztos akadnak olyan olvasók is, akik még nem tanultak erről a megrázó dologról.
Itt vannak ezek a lemezek, amiket a folyton örvénylő, áramló magma mozgásban tart. Ezeknél a mozgásoknál óriási energia szabadul fel. Ezeknek az energiáknak a levezetése végett keletkeznek a földrengések és törnek ki tűzhányók. A pont, ahonnan kipattan a földrengés, öt-tizenöt kilométerre van a földfelszíntől. Ezt nevezzük hipocentrumnak. A rengések fölötti földfelszín pedig az epicentrum.
Japánt és a Sunda-szigeteket a tűzhányók és földrengések országának is nevezik. Ez a cím pedig nem éppen turistacsalogató. Japánban évente ötszáznál is több komolyabb földrengést jegyeznek fel. Akik voltak már a szigetországban, biztosan gyűjtöttek már ilyen téren is tapasztalatokat, hiszen a kisebb rengések mindennaposak. Ezeket a szigetlakók már észre sem veszik, mert teljesen beleivódott a hétköznapjaikba. Ha meg egy-egy nagyobb rengés is becsusszan, nevetnek egy nagyot (feszültség levezetésképpen) és folytatják a napi rutinjukat. Kis érdekesség, hogy Japánban 1892-ben egy alkalommal tizenkét nap alatt 1368 lökést számoltak meg.
Nagyobb rengések
Egyes szeizmológusok (földrengéskutatók) szerint manapság évente legkevesebb tízezer, de százezernél több földrengés is lehet a nagyvilágban, és az emberiségre nézve ez az egyik legborzalmasabb és legpusztítóbb természeti jelenség. Számítások szerint Földünk történelmi korában a földrengések eddig legalább tizenöt millió embert pusztítottak el.
Háromféle földmozgást különböztetnek meg a tudósok. Ezek közül a legveszélyesebb a merőleges lökés, mely felfelé, a felszín felé tör. Ezek az elmozdulások az épületeket és minden felszíni tárgyat a magasba vetnek, majd romba döntenek. A vízszintes lökések oldalra döntenek mindent, ami az útjukba kerül. Gyakran előfordul ilyenkor, hogy az épületek felső részei megsemmisülnek, míg a földszint sértetlen marad. Végül vannak még hullámszerű földrengések is. Ezek különösen Japánban gyakoriak, az 1891. évi nagy földrengés (Mino és Owari tartományokban) alkalmával például a vasutak egészen kígyózó alakot öltöttek, és a hatalmas vashidak a szó legszorosabb értelmében meggörbültek. A szárazföldi földrengéseknél nem kevésbé rettenetesek a tengerfenék rengései, különösen a partok közelében. Ilyenkor a tenger „visszavonul”, majd egy hatalmas hullám alakjában újra előrenyomul. Japán keleti partján egy ilyen földrengési hullám háromszáz kilométer hosszúságban pusztította el a partokat, és harmincezer embert ölt meg.
Történelmileg bizonyított tény azonban, hogy a régi idők földrengései sokkal nagyobbak és rettenetesebbek voltak, mint a mostaniak. Írásos bizonyíték van róla, hogy i.sz. 526-ban olyan irtózatos földrengés rázta meg a Földközi-tenger környékét, hogy áldozatainak száma 120.000 és 200.000 fő között volt. Kína évkönyvei is regélnek nem egy rettenetes földrengésről. Az i. sz. VII. században egy olyan földrengés vonult végig délről északra a Mennyei Birodalom területén, hogy számtalan várost romba döntött, a folyók irányát megváltoztatta, és egész vidékeket felismerhetetlenné tette. A krónikák szerint akkor egymillió ember vesztette életét.
Kobe - Japán második legnagyobb kikötővárosának a pusztulása
Japánban azért gyakoriak a földrengések, mert az ország négy nagy tektonikus tábla találkozásán fekszik. A kőzetlemezek közül a Csendes-óceáni-tábla mozog a leggyorsabban, évente tíz centiméteres sebességgel nyomul be az Eurázsiai-tábla alá. A kobei földrengés akkor pattant ki, amikor az Eurázsiai kőzetlemez már nem tudott tovább ellenállni a Csendes-óceáni-tábla alányomulása következtében felhalmozódó óriási feszültségnek.
A II. Világháborúban ezt a várost is lebombázták, de mint a többi, ez is újra lett építve. Az építészek ekkor már úgynevezett földrengésbiztos házakat emeltek, és meg voltak győződve arról, hogy nem kell félnie a városlakóknak a természeti katasztrófától. 1995. január 16-án reggel aztán nagyon sokan rádöbbentek arra, hogy ezek a földrengésbiztos épületek mégsem váltak be. Számos egymást követő lökés rázta meg a várost, több ezer épületet romba döntve, és hatalmas károkat okozva további ezer és ezer épületben. A rengés a Richter skála szerint 6,9-es volt, és egy percig sem tartott. Több mint ötezer ember vesztette életét, huszonhétezer felett volt a sebesültek száma, és háromszázhetvenezren maradtak fedél nélkül a földrengésben és az azt követő (két napig tartó) tűzvészben. Mindemellett nem ez volt Japán XX. századi történelmének legkatasztrofálisabb földrengése, hanem a kantói rengés.
Tokió
Tokiót kétszer rázta meg hatalmas katasztrófa, melyből alig sikerült felépülnie. Először az imént már említett nagy kantói földrengés 1923-ban, majd a II. Világháború. Ezek előtt is jegyeztek fel nagyobb rengéseket, például 1703-ban, 1782-ben, 1812-ben, 1855-ben és 1923-ban. Az 1923-as kantói a Richter-skála szerinti 7,9-as erejű földrengés körülbelül 142.000-143.000 embert ölt meg.
Mino-Ovari földrengés
1891. október 28-án történt, hogy az epicentrum térségében egy óriási törésvonal (repedés) keletkezett. A hasadás hossza elérte a száz kilométer hosszúságot, a törés egyik szárnya lesüllyedt hét méterre, míg a talaj vízszintesen is eltolódott legalább négy métert. A földrengés ledöntött negyvenkétezer épületet és hétezer halottat hagyott maga után.
Sanrikui földrengés
Japán keleti partvidékén, 1896. június 15-én. Az óceán hullámai ekkor elérték a harminckilenc méter magasságot, amelyet a földrengés váltott ki, és amelynek az epicentruma valahol a Csendes-óceán fenekén volt. Tizenegyezer házat teljesen tönkretett és huszonhétezer embert megölt.
Ping-Liang
Kakukktojás, hiszen ez a földrengés Kínában volt 1920. december 20-án, de ez volt a világ egyik legerősebb földrengése, a geológusok 10-es erősséggel jegyezték. A házak még ötszáz kilométer távolságban is összedőltek. Nagy földcsuszamlások keletkeztek. Legkevesebb kétszázezer ember halt meg.
A 2011-es tōhokui földrengés – Fukushima
2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 (közép-európai idő szerint 6 óra 46) perckor bekövetkezett tōhokui 9,0-s erősségű földrengés és az azt követő szökőárromboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és -balesetek sorozatát indították el. A rengést követő szökőár 10 méteres hullámokkal csapott le. A katasztrófa több ezer áldozatot követelt. Az anyagi kár is igen hatalmas volt, utak és vasutak mentek tönkre, több helyen tűz ütött ki és gátak is átszakadtak. Észak-Japánban mintegy 4,4 millió háztartás maradt áram, és 1,4 millió víz nélkül. Több generátor leállt, és két atomerőmű komolyabban károsodott, amely a környező vidékek kitelepítéséhez vezetett.
Az amerikai United States Geological Survey (USGS) adatai szerint erősségét tekintve ez volt az eddigi legnagyobb földrengés Japán területén és a negyedik legnagyobb földrengés a világon, mióta méréseket végeznek.
A katasztrófa után hazánk vendégül látott egy csoport – a katasztrófában érintett – japán fiatalt a Kizuna projekt keretein belül. Erről ITT olvashattok egy személyesebb beszámolót.
Földrengésmérés
Az általunk ma is használt Richter-skála a földrengések méretét, úgynevezett magnitúdóját határozza meg. A fogalmat az amerikai Charles F. Richter 1935-ben vezette be. A skála 0 és 9 közötti számokkal írja le a rengés erejét. A skála tovább is folytatódik, de mióta az 1930-as években használni kezdték, szerencsére még nem fordult elő 9-nél erősebb rengés. (1960.05.22, Chile, 9,5; 1964.03.28, Alaszka, 9,2; 2004.12.26, Észak-Szumátra, 9,1)
A japánok a földrengés nagyságának meghatározására kidolgozott skálákat is átformálták a saját ízlésük szerint. Így születhetett meg 1900-ban a hét fokozatú Omori-skála. Ezt később 6 fokozatúra változtatták. Ez a skála alkalmas a különösen pusztító földrengések feldolgozására és mérésére. Az első fokozata az "észlelhető", de kárt még nem okozó rengés, a hatodik a „pusztító rengés” kifejezésére szolgál.
Megelőzés
Az ember mindig is szeretett irányítani. Egyre több és több mindenben vesszük át a hatalmat, de a természet ez idáig olyan ellenfélnek bizonyult, amelynek igen messze állunk az irányításától. Tudósok földalatti robbantásokkal próbálják megfékezni a földrengések nagyságát, ami úgy tűnik, be is válik, de már a földrengések előrejelzésében és a katasztrófa csökkentésében is egyre jobbak vagyunk.
Létezik egy viszonylag új japán rendszer, ami a katasztrófahelyzetben segít az evakuálásban. Ez a GPS-es japán rendszer nagyon jól használható a szigetországban, ahol már mindenki GPS-es mobilokkal mászkál. Tegyük fel, hogy elszabadul a káosz és mindenki elkezd szaladni. Ilyenkor a rendszer megmutatja a helyzetünket, az elkerülendő területeket és a menekülő tömeg helyzetét is.
Kifejlesztettek egy olyan földrengés-előrejelző rendszert is, amely képes a bekövetkező katasztrófát másodpercekkel előre jelezni. Oké, most mindenki röhög a markába, hogy ennek így nem sok értelme van. Ha pont alattad nyílik meg a föld, akkor tényleg, de ezalatt az idő alatt az emberek mégis olyan intézkedéseket tudnak elindítani, melyek emberek ezreit is megmenthetik. Alapul véve, hogy a földrengések úgynevezett elődleges és másodlagos lökéshullámmal működnek. A rendszer kielemzi az első lökéshullámot, ezzel megtudja, hogy merre tart és milyen sebességgel. Így az utórengések már nem érik váratlanul az embereket. A rengés előtti néhány másodperc pedig elég ahhoz, hogy erőműveket lekapcsoljanak (a közelmúltban pont volt erre precedens, amikor a földrengés egy erőművet veszélyeztetett), leállítsák a vonatokat és gyárakat. Ezek kiiktatásával pedig megelőzhetőek a tüzek, melyek a halálesetek túlnyomórészét okozzák.
A rendszer tulajdonképpen egy kétszáz szenzorból álló hálózat. Ezeket az érzékelőket országszerte telepítették, a kezdeményezésben pedig részt vesznek nagy informatikai és más hírközlési vállalatok is. A cél az, hogy minden mobilon működtethető legyen a vészjelző, hiszen egy nagyobb földrengésnél a számítógépes vagy vezetékes telefonos riasztás hasztalan lehet, hiszen az áramot szolgáltató kábelek és a telefonkábelek az elsők, amik elszakadnak.
Aki fellátogat a www.jma.go.jp/en/quake/ oldalra, az napra pontosan figyelemmel kísérheti, hogy az adott napon hol pattant ki földrengés Japánban, és ennek mekkora volt az erőssége. Érdemes naponta látogatni, és látni fogjátok, hogy nincs is olyan nap, amikor a térképen ne jelenne meg a földrengést jelző karika.
Hello Kitty! Mitévők legyünk, ha megremeg a föld?
Aggasztó hipotézis
Japán földkutatók (geológusok) szerint a közeljövőben egy minden eddiginél hatalmasabb földrengés lepheti meg a japánokat. Természetesen ezek az előrejelzések nem pontosak, és közel sem biztos, hogy a mi életünkben beteljesülnek, de az elméleti síkon mozogva semmilyen akadálya nem lehet ennek.
Természetesen nem elriasztásként íródott ez a cikk, nyugodtan látogassátok Japánt, és kívánom, hogy a napi szokásosnak mondható rengéseken kívül (ezek azok, amiket már csak a külföldiek vesznek észre) egyéb rossz emlékekben ne legyen részetek.
Cica és kutyabarátok figyelmébe
Bemutatom Nektek a földrengés utáni túlélőkészletet, elkényeztetett kutyusoknak és cicusoknak. A csomag természetesen Japánban kapható, ahol földrengés esetén nem hogy a gyereket nem felejtjük a házban, de még kis kedvencünket is profi módon menthetjük, majd elláthatjuk.
A csomag tartalma:
- Víz
- Kisállat rágcsa (keksz)
- Aromaterápiás olajok
- Négy darab gumicipellő
- Zacsik a kakinak
- A képen látható tűzálló hordozó
Ára: ~ 72.000 Ft
