Ésszerű és örök érvényű tanítás következik a nagy Daloló Pálmától!
Aki szeretné, az a viccesen nevető lány megnézése után, a tovább gombra kattintva olvashatja. Akik nem tudnak magyarul, azoknak inkább nem ajánlom!
Először is ahhoz, hogy ne költsünk sokat, az kell, hogy ne legyen sok. Ha kevés pénzünk van, akkor nem költhetünk sokat. Viszont ha az egészhez viszonyítunk, ami ugye a kevés, és annak a kevésnek elköltjük a 90%-át mondjuk hátvakaróra és a maradék 10%-ból is veszünk mondjuk egy Petőfi összest, már azt is soknak nevezhetjük.
Ezen alapokon elindulva vizsgálódjunk, hogy akár keveset, akár sokat, hogyan nem lehet elkölteni.
A 20. század előtt például nem volt fém kétszázasunk, és papír 20.000Ft-os sem, ezáltal azokból nem tudtunk sokat költeni. Ha mondjuk, azt vesszük, hogy ott éltünk a sötét 18. században, akkor valószínűleg nem költöttünk mobilszámlára és internetes pornóra és BKV jegyre sem. Ezt a példát azért érdemes megvizsgálnunk, mert lehet, ebben rejlik az egésznek a kulcsa. Igaz, hogy akkorjában még nem volt se internet, se mobil, viszont voltak lovak. Ha ott élnénk a 18. században, mikor még a honfoglalástól fel sem ocsúdtunk és lenne pénzünk, biztos nem érdekelne minket az orosz invázió, vennénk magunknak elég lovat, hogy enni is tudjunk és ellovagolhassunk az egyiken például a közeli plázába. A lovak mellett biztos nagyon sokat költenénk pl. kórházi abortuszra, mert az óvszert is csak nemrég az emósok bejövetele után találták ki az etióp lakosok, akik maguk is megijedtek az új népcsoporttól, akiket dúsgazdag szülők nemzettek. Tehát úgy tűnik azzal, hogy visszatérünk egy fejletlenebb korba, még nem fogjuk elérni azt, hogy kevesebbet költsünk.
Maradjunk tehát itt a 21. században, ahol például Kiszel Tünde is él. Vegyük az átlagember egy napját és próbáljunk meg közben segíteni neki, hogy minél kevesebb pénzt adjon ki a zsebéből.
Emberünk felkel. Nem órára, nem TV-re. Már az előző éjszaka felfestette az ablakra a vonalat és megbízta a virrasztó asszonyát, hogy amint elér a vonalig a nap, keltse. Az asszony reggel kimegy, megfeji a lovat és friss péksüteményt lop a legközelebbi áruházból azáltal, hogy azokat elrejti a sokkal nagyobb melltartójának kosarában. A férfi felkel tehát, megreggelizik, majd elsétál a munkahelyére. Ha a munkahelye távolabb esik, akkor vagy felmond és keres egy közelebbit, vagy szól az asszonynak, aki szíves örömest elcipeli háton (ha ő nem, akkor a ló). Ezáltal ugye csomó benzinpénzt, vagy bérletpénzt megspórolunk és csak a takarmányról kell gondoskodnunk. Útközben, ha sok bolttal találkoznának, akkor érdemes, ha csukott szemmel közlekednek, így nem támad inger a vásárlásra. Az is megoldás, hogy egyszerűen nem viszünk magunkkal pénzt. Persze, ha nem viszünk magunkkal pénzt és útközben megkívánunk egy pohár friss kávét a Starbucks-ból, akkor vissza kell mennünk a pénztárcánkért. Ugye ennek így semmi értelme? Valljuk be, hogy képtelenség végigcsinálni úgy egy napot, hogy az asszony cipel egész nap mindenhova.
Keressük inkább tovább a megoldást. Az embernek vannak alapvető szükségletei, úgymint evés, ivás, délutáni Mónika show és szex. Ezeken lépjünk is túl. Ezt finanszírozzuk. Mi az, amit viszont megspórolhatnánk. Tegyük fel, hogy túladunk a lovunkon és az asszonyon is. Nincs semmink, ami nyeli a pénzt (mi is keveset fogyasztunk). Kell tehát valami, ami nyereséget hoz, így a nagy nyereség mellett a költekezés már nem is tűnik olyan soknak. Ugye érzik, hogy megváltoztak az arányok. Míg az elején a kevés pénzből kevés elköltése soknak tűnt, odáig jutottunk, hogy a sok pénzből a sok (de nem annyira…inkább nevezzük piára valónak) elköltése már nem is olyan sok. Bevételként talán érdemes lenne céget alapítani, ami mondjuk rozsomáktenyésztéssel, vagy ezek feldolgozásával foglalkozik. Érdemes úgy gondolkodnunk, hogy a környékünkön ne lakjon senki, mert a szomszédok gyakran vérszemet kapnak és mindenféle polgári per segítségével megkopasztanak minket, mint ORTT a TV2-t. Tehát ahhoz, hogy keveset költsünk, sokk pénzt kell örökölnünk, amiből céget tudunk alapítani, hogy még több pénzünk legyen. Ugye látják, hogy ez a teória is hibádzik? Most már kezdek is dühbe gurulni, hogy Önöknek semmi sem jó...
Ha nincs érzéke az üzlethez egyszerűen legyen csak űrhajóvezető. Ez egész könnyen megvalósítható. Leteszi a jogsit autóra, buszra, trolira, kamionra, villamosra, vonatra, majd repülőre és ezután kér Anettkától egy jó ajánlólevelet és már mehet is az űrhajó jogsiért. Ez egy rakat pénzt jelent, mert igen nehéz ez a szakma. Nehézsége abból adódik, hogy az emberek szeretnek életben maradni, ezért ügyesen kell kormányozni a mindenféle bolygók között. Ott van például a Hold. Hát az nem olyan apró, mint innen a Földről látszik, hanem közelről nagyon nagy ám! Könnyen neki lehet menni. Nem beszélve a keringő űrhulladékról, műholdakról, gyorséttermi szemétről. Ja, és persze azok a hülye aszteroidák. Az aszteroidák arra valók, hogy az űrhajóst megrémisszék és megingassák a küldetésébe vetett bizalmát. Vigyázat forró! Sose simogassuk! Szóval jó kis szakma ez is, tessék megbecsülni.
Visszatérve a Földre. Akinek az űrhajós szakma sem menő, mert sem mechanikai érzéke, sem üzleti érzéke, az még mindig elmehet politikusnak és business account managernek, jelentsen ez utóbbi akármit, biztos megélhet belőle.
Lassan ideje lenne levonni a végső következtetéseket, mert Önöknek is véges az idejük. A fentieket nézve legegyszerűbben úgy tud sok pénzt nem elkölteni, ha Ön egy ló. Ha ez így van kérem vigyázzon metrón fel és le szállásnál, mert a csukódó ajtók nem lesznek tekintettel arra, hogy Ön most nyaraló, vagy Haja Ferenc, a Magyar Szocialista Párt Innovációs és Informatikai Tagozatának főinspektora. Így viszont nem fog sok pénzt költeni a semmiből sem, hiszen páros ujjú patáival még a pénztárcáját sem tudná elővenni a mackónadrágjából.
