3 és fél óra múlva napkelte. Még mindig csak csendben posztolgat a blog és még csak véletlen sem akar senkit felébreszteni. Komolyan, ki van ilyenkor ébren? Emlékszem egyszer lebetegedtem és másnap pont egy kedves ismerősöm szallagavatójára voltam hivatalos Szegedre, így mindent megtettem, hogy addigra meggyógyuljak. Elszopogattam pár óra alatt egy levél strepsilst és elaludtam. Aztán körülbelül 2 órakor arra ébredtem, hogy csikar a hasam. Onnantól egészen reggelig a WC-n ültem, mert csúnya világ köszöntött rám. Remélem Ti, akik most olvastok, nem jártatok így. Ja, egyébként a szallagavatón már jól voltam, az úton sem ért meglepetés, szóval a szopogatós cukor mégis hatott.  

A terrorista a halála után felkerül a mennyország kapujához.
Kiszól neki Szent Péter:
- Takarodj innen! Ide sosem fogsz bejutni!
- Nem is akarok. Innen fog mindenki kijönni 30 másodpercen belül, különben...