Képzelj el egy világot, ahol az állatokat emberszámba veszik, ahol nem csak ők szolgálnak ki minket, hanem egyenlő félként mi is kiszolgáljuk őket. Képzelj el egy kávéházat, amit egy jegesmedve vezet és képzeld el, hogy amikor betérsz, melléd ülhet egy cserfes pingvin, aki aztán jól kitálal neked a szerelmi életéről. Ha ezektől nem jönnél zavarba és nem vágysz látványos autósüldözésekre és epizódokon át tartó véres csatákra, akkor van egy jó hírem: a Shirokuma Cafe-t neked találták ki.

Állati történet Itt van tehát egy kávéház, ahova ember és állat is betérhet egy dolgos nap után – vagy helyett –, hogy lazítson egy kicsit. A tulajdonos pedig egy hazájától messzire szakadt jegesmedve, akinek a vendégkönyvébe bizton állíthatom, hogy egy rossz szó sincs és nem azért, mert a vendégek félnének hatalmas termetétől, hanem azért, mert méreténél talán csak a szíve nagyobb. Shirokuma-san kávézójába téved be egyik nap a lajhár lustaságával vetekedő Panda-kun, aki nevéhez hűen egy panda fiú. Panda-kun eddigi életének nagy részét a heverészés és bambusz rágcsálás tette ki, amit dolgos (tisztaságmániás) anyja, Panda mama gyakran meg is torolt és jól kiszívta a bundáját a porszívó csövével. Megelégelve anyja unszolását, elhagyta a biztonságot jelentő otthont és így talált rá a kávézóra, amely egy nagyobb kőhajításnyira állt a pagodájuktól (nem lenni sztereotip). Panda-kun egy nagyon jó szívű pandabocs, csak egy kicsit lassan él és ehhez mérten felfogása is ehhez a lassú életmódhoz szokott, emiatt a kerítésükön kívüli világ csuda dolgokat tartogat számára. A kávéházban Shirokuma-sant is beleszámítva rövid időn belül rengeteg barátra tesz szert, akik aztán majd szintén színesítik az elkövetkezendő epizódokat. Ott lesz Pingvin-san, akinek a szokásos cafe mocha elfogyasztása után megered a nyelve és általában nőügyeiről csiripel, amit egy lassú életvitelt folytató, fiatal Pandának nehéz követni, de ez nem is baj, mert szárnyas barátunknak teljesen megfelel ez az egyirányú kommunikáció. Aztán ott van még Láma-san, Lajhár-san, Teknős-san, akiknek nevük szintén beszédes, és akik tempójával már Panda-kun is jobban azonosulni tud. Persze ne gondolja senki, hogy ezektől a lassú állatoktól egy lassan hömpölygő történetet kapunk, mert lesznek, akik majd azért felrázzák a kedélyeket.  Panda-kun kalandjai sem érnek véget a kávéházban, ugyanis irtó kínokat megélve elindul munkát keresni és mivel máshoz nem igazán ért, fel is veszik az állatkertbe, méghozzá részmunkaidős pandának. Hála pandaságának ebbe a szerepbe a kisebb akadályok és zavara leküzdése után sikerül belerázódnia. Teljes munkaidőben pedig dolgozzon a kánya, neki bőben elég lesz a heti 1-2 nap hivatalos hempergés, fára mászás és bambuszrágcsálás. A többit majd munkán kívül folytatja, úgy kevésbé fárasztó. Az állatkertben a többiekkel is találkozunk és kiderül, hogy a Madagaszkár c. rajzfilm szereplőivel ellentétben itt senkinek eszébe nem jutna ellógni, mert imádják a munkájukat. Időnként, amikor kevesebb figyelem jut egyik másik állatra, még a versengés is megindul a publikumért, így nem kell azon sem csodálkoznunk, ha a lámát műszempillában látjuk legelni, vagy ha esetleg a panda vidrának öltözik. Az állatkert gondnokai emberek, ahogy még jó pár ember szereplőt is megismerhetünk. Ott lesz a virágkereskedő  Rintarō-san (Rin-Rin-san), aki – Panda-kun pechjére – betegesen szereti a pandákat, és Pingvin-san szerelmi sokszöge mellett egy emberibb szerelmi történetet is megismerhetünk, melynek középpontjában Handa-san, az állatkerti gondozó és Sasako-san a kávéház kiszolgálója állnak. Az anime hajszálpontosan egy évet mutat be a nem mindennapi társaság életéből, így szinte az össze japán fesztivál és ünnep közös megélésére jut idő. Mesélnek nekünk kísértettörténeteket, ellátogatnak karaoke klubba, japán fürdőbe és számtalan más helyre is.

Állati légkör Az anime az 50 epizódja alatt összegyűjtötte az összes olyan dolgot, ami kellemes érzéseket ébreszthet az emberben és pihentetőleg hat a testére és lelkére. Már a főszíntér helye a kávéház is egy olyan atmoszférát áraszt, ahol szívesen vagy és amikor eleinte máshova helyezik a történések helyét kicsit kényelmetlenül is érzed magad. A panda által szolgáltatott bugyutácska, naiv, párbeszédek, a jegesmedve játéka a szavakkal, a pincérlány kedves bája mind hozzáad a meghitt hangulathoz. Legyen sakura ünnep, tanabata, vagy Újév, a kis kávézó nyitva van és várja a vendégeit, hogy együtt ünnepelhessenek, mint egy nagy család. Tudod, hogy ez csak egy rajzfilm, mégis szeretnél oda tartozni és meginni egy kávét, testközelből hallgatni ennek a sokszínű társaságnak a meséit, majd kipihenve, ellazulva hazasétálni. Az epizódok előrehaladtával szépen tágul e különös világ univerzuma is és egyre gyarapodnak az állatszereplők is. Kiderül, hogy a ragadozó állatok zöme (akik a macsókat személyesítik meg) nem nagyon jár kávézókba, nekik ott van Grizli-san talponállója, de ezen kívül más vendéglátói egységek is megnyílnak a nézők előtt. A kellemes légkör megteremtésében oroszlánrésze jut a rajzolóknak, akik nem operáltak színkavalkáddal, hanem halványabb, sok helyütt elnagyolt háttereket adtak a párbeszédeknek.  Mindenféle naiv gondolatot félredobva, egyértelmű, hogy ennek financiális okai vannak, de mégis ez valahogy maximálisan illik az animéhez és nem hiányzik semmilyen csúcsgrafika. Ha már dicsértem az animációt, történetet, a szinkronszínészek mellett sem mehetek el szó nélkül. Akármelyik színészről is beszélünk, eddigi szinkronmunkáik sorának se eleje se vége, vastagon benne vannak a szakmában. Itthon is vetített animékből vett példákkal Shirokuma-san (Sakurai Takahiro) hangja adta anno a Kaleido Star-ból Leon Oswald hangját, a Bleachből pedig Kira Izuru és Wabisuke hangját. Panda-kun (Fukuyama Jun) szinkronhangja pedig a Full Metal Panic? Fumoffuból Issei Tsubakiként, a Bleachből pedig Mizuiro Kojima és Yumichika Ayasegawaként szólalt meg. A legérdekesebb választás azonban Panda mama szinkronhangja (Morikawa Toshiyuki), aki például Tom Cruise, Adam Sandler, Keanu Reeves és Brad Pitt japán hangja. Ha másért nem is, Panda mamáért érdemes belenézni az animébe. Őt hallanotok kell, mert zseniális! A többiek szintén részt vettek nagy projektekben (anime, játék, albumok), de nem szeretnék hosszas felsorolásokba bocsátkozni, hiszen profizmusuk a Shirokuma Cafe nézése közben is elsőre ki fog tűnni.

Állati kreativitás A Shirokuma Cafe egy helyzetkomikumokon alapuló epizodikus vígjátéksorozat jókor visszatérő gegekkel és jól megírt párbeszédekkel. A manga verziója és így az anime is alapvetően a josei kategóriába tartozik, így a vicces helyzetek közé nem nagyon férnek fanservice elemek, de talán nem is hiányoznak. Ehelyett viszont kapunk egy rakattal a 21. század rákfenéiből. Legszebb példa erre Panda mama elvakult rajongása a tarajos sül banda iránt, akik Yama Arashi (igen az Arashi nevű pop banda paródiái) néven futnak, vagy az egyik epizód, amely az okostelefonok köré épül. Lesznek flashbackek, melyben megismerhetjük több szereplő gyermekkorát, lesznek olyan epizódok, amelyek ugyancsak rendhagyó módon egy-egy mellékszereplő napjait mutatják be és lesz olyan is, hogy a szereplők papírmasé formájában kilépnek a mi háromdimenziós világunkba. Emiatt, a sokszínű történetmesélés miatt pedig egyáltalán nem érezhető az anime nézése közben az izzadságszag és ez talán még annak is köszönhető, hogy a készítők nem féltek önmaga paródiájába fordítani pár helyen a sztorit. A szereplők kattanásait kihasználva még a belső szurkálódás is egy nagy játékként lett összerakva (gondolok itt például az epizódra, ahol Shirokuma-san szójátékait megelégelve mindenki szójátékokkal felelt szerencsétlennek a világból kikergetve őt). Ez a mentalitás pedig, hogy a világot kiparodizáljuk, aztán majd magunkat is, még szerethetőbbé teszi a Shirokuma Cafe-t. Pozitívum még, ha csak minimálisan is, de a karakterek fejlődnek a részek alatt és egyfajta fejlődést a sorozat egészében is tapasztalni. Míg az első felében a rekeszizmainkat dolgoztatják meg a készítők, a második felében – bár a humor döntően megmarad – a szívünknek is próbálnak üzenni.

Állati adaptáció A Shirokuma Cafe-t eredetileg Higa Aloha mangaka alkotta meg és a manga sikerén felbuzdulva –ahogy az ilyenkor lenni szokott – készítették el az anime verziót. A rendezője Mitsuyuki Masuhara, aki a Marveles Blade-et, a Chi's Sweet Home c. animét rendezte az elejétől a végéig, de például a Death Note-ba, Paradise Kiss-be is beszállt pár epizód erejéig. Nem ment minden zökkenőmentesen, mert Higa-sant nem akarták belevonni az anime elkészítésébe és ennek sértődés lett a vége, de azt nyilatkozta, hogy már nem haragszik és remek munkát végeztek Studio Pierrot kiadónál, ahol az 50. résszel be is fejezték az animét.

Összességében egy könnyed, szerethető, igazi nyári animét kaptunk, amit bárkinek, korra és nemre való tekintet nélkül tudok ajánlani. Itt a szünidő és a perzselő nyár, amikor napközben legjobb egy kancsó limonádé, vagy más hűsítő ital kíséretében beülni a fotelbe és filmet nézni. A Shirokuma Cafe ehhez az elfoglaltsághoz pedig egy tökéletes választás.