„Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a könyvben Japán ősi kultúrájáról, a fantasztikus hagyományokról, valamint a kissé titokzatos távol-keleti világról kellene részletesen írnom, hiszen ez szinte elvárás, ha valaki először olvas Japánról.” – áll a könyv egyik fejezetében ez a pár sor és az a kellene szócska el is árul mindent arról, hogy miről nem fog szólni Ferber Katalin, A másság szigetein c. legújabb könyve.  Figyelem, nem egy szokványos útikalauz bemutatója következik!

Aki volt olyan szerencsés és olvasta A felkelő nap árnyéka c. interjúkötetet, amelyben Kozák Gyula beszélgetett Ferberrel, már sejtheti, hogy mire számíthat. A másság szigetein c. kötetben ugyanis Ferber Katalin még kendőzetlenebbül még részletesebben ad számot életéről, tapasztalatairól és oszlatja el a rózsaszín ködöt a japánért rajongók körében. Meg is vádolhatnánk, hogy átesett a ló túloldalára, de az igazság az, hogy ő csak azt írja le, amit látott és tapasztalt anélkül, hogy mindenféle köze lett volna a japanológiához, vagy a japán kultúrához a kiutazása előtt.
Ferbert ugyanis sanyarú gyermekkora és ehhez még felnőtt tapasztalatai is arra kényszerítették, hogy életét Japánban kezdje újra. Pozitív hatásai is jelentkeztek az útnak (elmúlt autoimmun betegsége), de hamar rá kellett jönnie, hogy ahogyan Magyarországon, úgy Japánban sem fogadta be a rendszer. A nyugatiaknak túl keleti volt, viszont a japánoknak nem volt elég nyugati. Az ebből adódó botladozásai, csalódásai pedig nagyban hozzájárultak, hogy e könyv megszülessen. Nem üres mellébeszélésről van szó, egy olyan ember írja le tapasztalatait, aki a nulláról küzdötte fel magát és lett elismert gazdaságtörténész, tanár és publicista. Hatalmas erőfeszítések árán megtanult japánul, szakmai szintre fejlesztette angol tudását és előadásai híressé tették mind a diákok, mind más neves és kevésbé neves professzorok előtt (mozgó könyvtárnak, száguldó katalógusnak nevezték). Egy külföldi nő, aki Japánban próbál szerencsét és úgy-ahogy sikerül érvényesülnie? Már ez magában egy izgalmas történet, ami viszont még ennél is izgalmasabbá teszi a könyvet, az hogy mindezt hogyan érte el. Nem integrálódott a japán társadalomba, sokszor szembe ment a szabályokkal is annak tudatában, hogy csak maga alatt vágja a fát.
A személyes történetek mellett persze rengeteg információt kapunk a modern oktatásról, a bürokratizmusról, a japán történelemkönyvekből kihagyott eseményekről, a japán kisebbségek helyzetéről, a mindennapokról és egy egész fejezetet szentel a fukushimai katasztrófának.

A másság szigetein, ahogy Ferber is fogalmaz: „nem tudományos munka, de tudományos igényességgel készült.” Anno sokan megkerestek, hogy az elkapkodott Felkelő nap árnyéka c. könyvet hol tudnák beszerezni. Sajnos nekik nem tudtam már jó hírekkel szolgálni, viszont most ezzel a kiadvánnyal itt az újabb alkalom, hogy újra kutakodjunk egy kicsit a japán maszk alatt és olyan dolgokat tudjunk meg, ami az útikönyvekből kimaradt.