Once Upon a Time, avagy Egyszer volt, hol nem volt. Már itthon is lement az első évad, de én most a nemrég az ABC által lezárt második évadig bezárólagosan történt dolgokról szeretnék írni. Egy zseniális első évad után, amelyben zseniális karaktereket ismerhettünk meg a csavaros történetvezetés nyomán, elérkeztünk egy kissé lehangoló, kapkodó és útkereső második évadhoz és ennek lezárása sem tudott nekünk egyértelműen bíztatólag hatni a folytatást illetően. Évad és sorozatkritika következik spoilerekkel.

Minden ott  kezdődött, hogy két író (Edward Kitsis és Adam Horowitz) a Lost c. sorozatból (ahol szintén párban írták az epizódokat) az epikus történet végeztével elindult saját útján és elkészítették a Once Upon a Time pilot-ját, amit aztán az ABC be is rendelt teljes évadra. Ezen nincs is mit csodálkozni, mert a vámpírok és zombik mellett 2 évvel ezelőtt a mesefeldolgozások is elkezdtek újra népszerűek lenni (másik sorozatos példa erre: Grimm). Nagy volt tehát a bizalom és a siker nem is váratott magára, mert rengeteg rajongót szerzett a sorozat mind a tengerentúlon, mind pedig a világ többi részén. Az sem volt véletlen tehát , hogy később az RTL Klub megvette a csomagot, amiben ez a sorozat is szerepelt, persze ha már itt tartunk, az sem volt véletlen, hogy ezt eladta a Magyar Televíziónak, hiszen egyszerűen nem tudta beleilleszteni a műsorába. Ezt szívta meg egyébiránt anno a Glee, a Lost és a Fringe is, bár ez utóbbi még mindig csendben haldoklik a 3. évadjával, egyik random késő esti sávban). Megvallom őszintén örülök is, hogy a Once Upont nem az RTL kezdte el sugározni, mert gyors bukta lett volna a vége. Hiába, nálunk vasárnap kora este a Cobra 11 tud csak millió feletti nézettséget szállítani egy olyan sorozat, ami mesékről szól (és amiben a Disney keze is benne) jobb helyen van a közszolgálati tévénél ahol még reklámok sem szakítják szanaszét az egyes epizódokat.

A készítők rájöttek, hogy ami a Lostnál bevált, azon nem érdemes változtatni, így a nem éppen lineáris történetvezetést ennél a sorozatnál is megtartották. Adva van az Elvarázsolt Erdő, ahol sokféle mesebeli lény él, ahogy azt gyermekkorunk meséiből már megszokhattuk. Az Elvarázsolt Erdőben a főszerep Hófehérkéjé (Ginnifer Goodwin), a Hercegé (Josh Dallas), a Gonosz királynőé (Lana Maria Parrilla), Csipkerózsikáé, Piroskáé és sorolhatnám még a nagyobb neveket. Élnek itt olyanok is, akik eredetileg nem ide tartoznak, mégis ide írták őket a készítők, ami persze megengedett, mert nem szó szoros értelmében vett mesefeldolgozásról van szó. Adott az alap és kutyulják, amennyire csak a jogok engedik. Fontos ezt is megemlítenem, mert nem minden mesehős jogát kapták meg csettintésre (pl. Pán Pétert is csak a második évadra tudták behozni a történetbe, mert a Disney nem adta őt olyan könnyen). Személyes kedvencem az első évad során a Dzsin volt, akit a birodalom királya szabaddá tett és az uralkodói családdal élhetett. Szerencsétlenségére beleszeretett a Gonosz királynőbe, aki kihasználta, majd amikor rájött a Dzsin, hogy a királynő soha nem fogja szeretni utolsó kívánságában azt kérte, hogy örökre vele maradhasson. Ennek persze az lett a vége, hogy a kívánsága teljesült és a Dzsin a királynő tükrének a rabja lett. Ugye ismerős a történet? Ennek a királynőnek lett Hófehérke is a mostohagyereke és később leggyűlöltebb ellenfele. Hófehérke persze itt is találkozott a törpékkel (Piroskával is, aki egyben a Farkas), beleszeretett a Hercegbe és boldogan éltek, amíg a Gonosz királynő el nem készített egy átkot, amitől az összes meseszereplő az Erdőből át nem került a mi világunkba, egy Storybrooke nevű városba. Itt persze nincs mágia sem és egy plusz csavar, hogy a Gonosz királynőn és Zörgőfürgén (Robert Carlyle aka. Mr. Gold, vagy ahogy az eredetiben hívják Rumplestiltskin) kívül senki nem emlékszik előző életére. Legalábbis ezt hihetjük, amíg tovább nem bontják a történetet és ki nem derül, hogy például Pinokkió, vagy Zörgőfürge gyereke Baelfire már az átok előtt ideérkezett a világunkba.  A nem lineáris történetvezetésre visszatérve. Az átok előtti időszak remek flashback anyag és így párhuzamosan ismerhetjük meg a szereplők múltját és jelenét. Ez nagyon jó mód például arra is, hogy a múltbéli jellemüket szembeállítsuk jelenbeli új jellemükkel. Mondanom sem kell, hogy az emléktörlés miatt egy  színész jóformán két különböző karaktert játszik és akkor ehhez adjuk még hozzá a nyomokban fellelhető jellemfejlődést is az idő múlásával. Nem tudom és nem is akarom megszámolni, hogy pl. Regina/Gonosz királynő a két évad során hányszor vált jóból gonosz és gonoszból jó karakterré.

Az események akkor indulnak be, amikor egy kisfiú felkeresi Emmát (Jennifer Morrison) Bostonban, aki valójában Hófehérkéjék lánya, akit 28 évvel ezelőtt az átok elől a világunkba menekítettek. Ez a kisfiú Henry, Emma kisfia, akit fiatalon örökbe adott és hogy, hogy nem Reginához került. A fiú folytán Emma Storybrooke-ba kerül és végül ott is marad, hogy megismerhesse a kisfiát. Ez persze a város polgármesterének Reginának nem tetszik, hiszen fél, hogy lebukik, megtörik az átok és vége szakad a saját maga kreált boldog befejezésének. Henry sejti, hogy igazából a mesekönyve szereplői között él és próbálja is meggyőzni Emmát, aki az évad végére végül elhiszi, hogy valójában ki is ő és mi ez az egész. Az átok pedig megtörik. A meseszereplők visszaemlékeznek és új személyiségük mellé visszakapják a régit is. Itt érdemes megjegyeznem, hogy az eddig csak kurvás Ruby most már emlékszik arra, hogy ő Piroska és onnantól kurvás Piroska lesz, ami jó. Legalábbis addig, amíg a második évadban a készítők nem teszik állandó szereplővé, nullázzák le szegény karakterét és tüntetik el a sorozatból. Ugyanis a Piroskát játszó színésznő annyira el lett hanyagolva, hogy át is ment egy új sorozatba, az Intelligence-be (amit már be is rendeltek) és Josh „Sawyer” Holloway mellett fog domborítani. Ez lett a sorsa egyébként a Tücsök Tihamért játszó színésznek és a Dzsinnek is (ő pl. a Revolutionban kapott főszerepet, ami érthetetlenül jó nézettséggel fut máig).

Az első kép az Intelligence c. sorozathoz. (balra Meghan Ory aka. "Piroska")

Az átok tehát megtörik, a Zörgőfürgének köszönhetően a mágia megérkezik a világunkba és zárul az első évad. Amint azt már írtam az évad abszolút kellemes élményt nyújtott minden gyermeteg lelkületű nézőnek. Persze negatívumok is voltak, mert sok szereplőt foglalkoztat a sorozat és sajnos nem jut mindegyikre ugyanannyi idő, ellenben több teljesen érdektelen szereplőre hagytak rengeteg értékes percet. A végére az évadnak pedig elindult bennem egyfajta undor a Herceg és Hófehérke irányába azok irritálóan gejl viselkedése miatt. Ez egyébként csak tovább fokozódott a második évadra és sokszor már azt kívántam, hogy valamelyik főellen nyírja már ki őket. Ez viszont egy újabb pozitívumhoz vezet, mert nem egy fő története volt a második évadnak. Ott volt rögtön az elején Emmáék kalandja a mesevilágban, ami behozta főellenségnek a Gonosz királynő még szívtelenebb anyját, majd amikor vele leszámoltak jöttek a világunk béli tudomány emberei, akik a régóta át-át csapó mágiát akarják (elvileg) csírájából kiirtani ebből a világból. Nagyon jó húzás volt az is, hogy nem álltunk meg két világnál. Bejött még az első évadban Csodaország az Őrült Kalapossal, a Szívhercegnővel, bejött Frankenstein fekete-fehér világa a címszereplővel és a második évadra bejött Sohaország is. Ez utóbbi a 3. évadra jelentős szerepet fog kapni, de erről majd egy kicsit később, valamint én egy külön világnak számolnám az égig érő paszuly tetején lévő óriások világát is, aminek köszönhetően még Jorge Garcia is kapott egy kisebb szerepet, amiben óriásból lett végül a törpék egyike.

A bajok a második évaddal ott kezdődtek, hogy az átok megtörése után az írók érezhetően nem tudtak mit kezdeni a szereplőkkel. Másik opció, hogy túl sok mindent szerettek volna velük kezdeni és egy hatalmas nagy üresség lett a vége. Így-úgy persze lezártak sok történetszálat most is, de semmi érdemi dolog nem történt. Bele-bele kóstoltak mindenbe, eszükbe jutott valami jobb és áttértek arra.  Éppen ezért mindenki egy helyben toporgott és az első évad nagy gonoszai (Zörgőfürge és a Gonosz királynő) elfelejtették, hogy hogyan kell gonoszkodni, sőt megváltást akartak nyerni és áttérni a jó oldalra. A szereplők közötti kapcsolatok persze tovább mélyültek (a flashbackek is megmaradtak), de a folyamatos cifrázása ezeknek a kapcsolatoknak csak oda vezetett, hogy röhejessé váltak egyes karakterek, pl. Regina és a két idióta (a fanok már csak így hívják Hófehérkét és a Herceget). Az írók nem akarnak megválni a főszereplőktől, ami persze érthető is, de ezáltal súlytalanok lettek és nem igazán lehet értük izgulni. Nagy baj az is, hogy a logikátlanság már olyan méreteket öltött az évadban, hogy teljesen ki kellett kapcsolnom az agyamat, hogy ne csapjak az asztalra és hagyjam az egész sorozatot a fenébe. Miért akarok ezek ellenére is maradni a 3. évadra? Mert vannak jó színészek és jó ötletek (gyakran rossz tálalásban, de ezt akkor hagyjuk) és azért van egy két jó történetszál is. Ha a következő évadra egy kicsit átcsoportosítanák a szereplők képernyőn lévő idejét és mondjuk lelassítanának és hagynák, hogy szépen felépüljön a sztori, egy zseniális évadnak lehetnénk tanúi. Ott van például Belle, Mulan, Hook, akikről még annyi történet jöhetne és keveset is szerepeltek az évadban. A második évad végére eljutottunk egy gusztustalanul nagy összeboruláshoz, családegyesítéshez, majd szétváláshoz, ami szépen indukált egy újabb kalandot, ami már a 3. évad története lesz. Henry-t ugyanis a világunk béli muglik elrabolták és a varázsbabbal nyitott kapun keresztül meg sem álltak Sohaországig, ahol Pán Péter várja őket

• ő ugyanis gonosz és lehet még gyerekeket is eszik.
• Ettől független az évad legjobb része volt, ahol a Pán Péter szálat felvezették és kiderült, hogy már régóta megvan a kapcsolat a világunk és a többi világ között. Egyszerűen jól illeszkedett az eredeti Pán Péter sztorihoz és a sorozathoz is.

Persze nem szabad észrevenni, hogy a muglik a varázslat ellen vannak és varázslatot használnak, de még azt sem, hogy minden erős varázserővel rendelkező szereplő felpattan Hook hajójára, majd azzal egy új portált megnyitva magára hagyják a már világ számára is látható védtelen Storybrookot.  Érdekes, hogy a CGI-ről is rengetek panaszos véleményt lehet olvasni, de fura módon nekem nagyon bejön, még ha kicsit gagyi is. Szóval egy történetileg összecsapott de mégis egy a közepesnél jobb évadot kaptunk és még megvan a remény, hogy ez tovább javuljon és visszatérjen az első évadban érzett kellemes heti 40 perc a mesék világában.

A sorozat a vasárnapi sávjában mindezek ellenére jó számokat hoz (bár azért elég sok nézőt is vesztettek a 2. évadra) és a csatorna már be is rendelte a sorozat spinoffját, ami Once Upon a Time in Wonderland címet viseli és értelemszerűen Alice-ről fog szólni és az ő Csodaországbéli kalandjairól. A készítők (Szintén Adam Horowitz & Edward Kitsis) szerint több ponton fog kapcsolódni az anyasorozathoz (pl. a kezdés és Storybrookból indul).  Ez idén ősszel fog indulni és csütörtökönként lesz látható este 8-tól. Több, mint biztató  hogy 13 részt terveztek neki és ezzel le is zárják a sztorit.

Régóta terveztem már, hogy kiírjam a gondolataimat a sorozattal kapcsolatban és nagyon nehezen jött össze ez az írás, mert nem egyszerű véleményt formálni egy olyan showról, ami tele van ötlettel, hálás témákkal és egy nagyszerű alapon nyugszik (a mesék), és mégis nagyon döcögős, de nem annyira, hogy a sarokba dobja az ember. Ennél könnyebb dolgom volt a The Walkind Dead kritikánál, mert ott valahol számomra nyilvánvalóbb volt az évad kudarca. Vagy csak elfogult lennék a Once Upon a Time-mal? Ez is meglehet. Folytatás ősszel.