Nem kizárt, hogy Radnai Tamás neve ismerősen csenghet sokatoknak, hiszen feleségével, Laczkó Zsuzsával meséltek már nekünk Japánba tett látogatásukról a Levelek Japánból – Paprikáskrumplit, evőpálcikával c. 1993-ban megjelent könyvükben. Elkészült a folytatás, mely nem szó szerint folytatás, inkább egy számvetés, hiszen az azóta eltelt nagyjából 25 évben rengeteg minden megváltozott a világban, így Japánban is.

Radnai Tamásról érdemes tudnunk, hogy 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Karán szerzett fizikus végzettséget, majd 1977-ben egyetemi doktori címet fizikából. 1983-ban újabb diplomát kap filozófiából az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1990-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 2000-től az MTA doktora. Emellett több nyelven beszél (angol, japán, orosz, olasz, német) és az üzleti életben is sikeresnek mondható. Ez mind kiderül a könyvből is, hiszen a személyes történeteiben sem tud mindig elszakadni a kutatói, üzleti anekdotáktól, ami persze cseppet sem baj, hiszen tudtommal itthon még nem adtak ki könyvet arról, hogy milyen egy (magyar) kutató élete Japánban. Ezek a témák bár jelen vannak a könyvben, senki ne ijedjen meg, mert a fő vonalat mégis a vicces, tanulságos történetek adják a kultúráink találkozása tükrében. A rengeteg téma mellett szó lesz közlekedésről vonaton villámgyorsan, vagy hibriddel extra udvarias GPS segítségével és metrón esernyőt visszalopva. Az előző kötetben helyet kapott témák is visszaköszönnek és szembetalálkozhatunk a hatalmas változásokkal. Mi lett a régi lomtalanításból, hozzászoktak-e a rendőrök és a járókelők a külföldiekhez és melyek azok a dolgok, amelyek máig nem változtak? Ezekre is választ kapunk jó pár fejezetben. A Megtalálni Japánt ugyanis négy fő részre van tagolva és ezeken belül több fejezetben mesél Radnai a tapasztalatairól. Nagyon sok tippel, trükkel lehetünk gazdagabbak. Például elárulja nekünk, hogy hogyan kukucskálhatunk be a császári palotába és hogy mi a teendő, ha orvosi ellátásra van szükségünk. Bizonyos témákkal hosszabban is foglalkozik, egyike ezeknek a japán rendszerváltás, ami szintén hallatlanul érdekes. Ebben a fejezetben a japán politika működését is összefoglalja – meghökkentő adatokkal – szintén olvasmányosan.
A kiadvány második felében könyv és filmelemzések is helyet kaptak, amiket ha nem olvasott, vagy látott az olvasó, érdemes kerülni, mert kegyetlenül lelövik a csattanókat. Mentségére legyen szólva, hogy ezek mind híres művekből lettek válogatva (Macska vagyok; Hacsikó, a hűség szobra; A 47 ronin története; Norvég Erdő) így csekély az esély rá, hogy a kedves fogyasztó ne ismerje.
Az utolsó negyede a könyvnek már a jóval személyesebb történeteket gyűjti össze, ahol konkrét munkatársairól, barátairól mesél. Vannak ezek között magyar embernek pironkodásra okot adó történetek, és vannak olyanok is, ahol még Radnai is tanácstalanul állt. Hiába tehát a több évtizedes kapcsolat, hiába járt Japánban számtalan alkalommal és élt ott évekig, még így sem sikerült teljesen megfejtenie a japánokat, vagy megtalálni az igazi Japánt.

Összességében egy baráti hangvételben íródott, könnyed témákat feldolgozó igazán szórakoztató könyvről van szó, amelyben mindenki megtalálja a számítását. A régi olvasóknak nosztalgikus, mintegy rég nem látott családtagként tér vissza Radnai Tamás, de az újabb generációk is egy közeli ismerős meséjeként fognak szórakozni rajta és még az sincs kizárva, hogy ezután azt is felkutatják, hogy anno hogyan ette a Radnai család azt a bizonyos paprikáskrumplit evőpálcikával.

ADATLAP Megtalálni Japánt
(könyv, 2012)
Írta: Radnai Tamás
Kiadó: Typotex

(A cikk megjelent az áprilisi Mondo magazinban is. Vegyétek!)