(Kis belsős információ, hogy bizony rengeteg félig-meddig megírt poszt van a blog raktárában, amik valamiért eddig nem kerültek leközlésre. Most is egy régen elkezdett, de eddig nyilvánosságra még nem hozott írást olvashattok. Mondhatni, hogy épp aktuális a téma és ezért szántam a megírására magam, de nem. Csak frusztrált, hogy félbe van hagyva. :)). Hiánypótlás következik.)
Ha Jézus, Bibliából kihagyott (vagy legalábbis nagyrészt kihagyott) első 30 évének történetét a leghitelesebb forrásból szeretnénk megismerni, akkor először is ki kell derítenünk, hogy volt-e Jézusnak igazán jó barátja és ha volt, akkor őt kell valahogy kifaggatni. A kérdés költőiségét remélem éreztétek, mert természetesen volt jó barátja, hiszen idővel minden kisgyerek szerez magának játszótársat és sokszor ez a játszótárs egy életre megmarad. Így történt ez Jézus esetében is, akit a műben Józsuának, vagy becézve Józsónak hívnak. A „Jézus” tudniillik a héber Jésua név görög fordítása, ami manapság Józsua.
"Jézus jó csávó volt, kurvára nem hiányzott neki ez az egész szarság." JOHN PRINE
Biff (a barát) annak idején – a többi evangélistával ellentétben – nem írhatta meg közös történetüket, de fönt az égi szférában úgy gondolták az ügyintézők, hogy ez így tarthatatlan. Leküldtek hát a Földre egy botcsinálta angyalt, Razielt, aki azt a feladatot kapta, hogy támassza fel Lévit, kit Biffnek hívtak és írassa meg vele a saját evangéliumát. A történet kerete, amely szintén sok humoros szituáció szülője tehát itt fog játszódni a mi időnkben, egy szálloda szobájában, ahol Biff megkapja az angyaltól a nyelveken beszélés adományát és nekikezd történetének.
A könyv szerzője szerencsénkre isteni humorral lett megáldva és egy olyan regényt dobott össze, amely szatirikus módon
tálalja nekünk az ismert és kevésbé ismert bibliai történeteket. Hol egy az egyben megelevenednek előttünk a hittanórákon hallottak, hol pedig egy teljesen ismeretlen és szinte elképzelhetetlen(ül emberi) oldaláról ismerhetjük meg Jézus Krisztust. A történet kezdetén a srácok körülbelül 6 évesek és felnövésükön keresztül egészen a Golgotáig kísérhetjük őket. A nagy kalandjuk, az útkeresésük, vita nélkül a könyv csúcspontja. Amikor Biff és Józsua közös szerelme, Mária Magdolna (Mari) kényszerből hozzáment egy seggfej farizeushoz, a fiúk úgy döntenek, hogy elindulnak és megkeresik a három Napkeleti Bölcset, mert a tökük tele már a nőkkel, a munkával és egyébként is ki kellene deríteni, hogy hogyan lesz valakiből Messiás. Megtudhatjuk, hogy miként lett Józsuából és Biffből elválaszthatatlan páros, hogy miként tanították meg Józsuának a Napkeleti Bölcsek, hogy hogyan legyen Messiás és, hogy Biff hogyan vált a Kamaszútra mesterévé. A humor mellett az mindenesetre érezhető, hogy Moore alaposan utánajárt a kornak és a kor embereinek és csak ezután kezdett az írásba. A történetmesélés gördülékeny és szinte magát olvastatja. Ennek az lehet az oka, hogy nagyon sokrétű. Az is megtalálja benne a számítását, aki fáradtan, mintegy kikapcsolódás gyanánt szeretné olvasni és az is, aki szeretné észrevenni a mélyenszántó filozófiai értekezéseket is. Éppen ezért a mű többször is fogyasztható, hiszen nem biztos, hogy minden szépen beágyazott poén, utalás, vagy bölcsesség elsőre elnyeri értelmét a fáradt, izgatott, feldúlt, tompa vagy éppen disztraktált olvasónak.
