Háborús filmek, dokumentumfilmek, regények tucatjai emlékeztek már meg Iwo Jimáról. A téma azonban kimeríthetetlennek tűnik, hiszen nagyon sok feljegyzés, kép és más tárgyi emlék maradt meg a hírhedt ütközetből, melyet amerikai és japán oldalról is érdemes rendesen áttanulmányozni, hogy közelebb vigyen minket a válaszhoz; megérte-e ez a hatalmas véráldozat, hogy késleltessék az elkerülhetetlent?

Az Iwo Jima-i ütközetet a csendes-óceáni hadszíntér legvéresebb csatájaként tartják számon, ahol a japán fél veresége nem volt kérdéses, mégis utolsó vérükig harcoltak, mert ez a sziget volt az a védállás melynek elvesztése után már a főszigeteket ostromolhatták az amerikaiak. Az ütközetre 1945. február 19 – március 26. között került sor, melyben majdnem hétezer amerikai tengerészgyalogos és húszezer japán katona veszett oda.

A könyv levelek tömkelegét tartalmazza, melyeket főként Kuribayashi Tadamichi főparancsnok írt családjának Iwo Jimáról. A szerező pedig bravúrosan összefűzi és feltölti a levélközöket történelmi tényanyaggal, mely segít, hogy az ütközet egészét megismerjük. Ezek mellett pedig olyan információkkal gazdagodhatunk, melyek bár lényegtelennek tűnnek, mégis innen ismerjük meg a csata résztvevőit emberi oldalukról. Kuribayashi leveleiben felfedezzük az aggódó apát és férjet, aki tanácsaival látja el a családot, aki még messziről is próbálja irányítani a háztartást és aki álmait fejtegetve akaratlanul is elmondja nekünk, hogy mi kavarog a lelkében. Részletes leírást kapunk a sziget viszonyairól és az ott állomásozó katonák életéről (hőség, vízhiány, honvágy). Választ kapunk arra, hogy vajon mi történhetett a szigeten lakó körülbelül 1000 őslakóval, hogy mi értelme volt a hosszan elhúzódó gerillaharcoknak, hogy mikor adta meg magát az utolsó két katona és arra is, hogy vajon miért kőrözött a sziget fölött az Enola Gay, mielőtt elindult volna Hiroshima felé.

Kakehashi Kumiko, a könyv megalkotója aprólékos munkát végzett. A témával kapcsolatos cikkek, feljegyzések és könyvek mellett interjúalanyai között voltak az ütközetben részt vett túlélők, hozzátartozóik, így hiteles képet alkothatott a lezajlott eseményekről. Mindezt igen könnyed, fogyasztható formában tálalja, így nem meglepő, hogy az olvasó azon kapja magát, hogy egy érzelmi hullámvasútra ült, melyben nem is a csata kimeneteléért aggódik, hanem a családokért, akiket a háború szétválasztott.

A könyv nem túl vaskos, viszont végigolvasása után garantáltan senkinek nem lesz hiányérzete. A szépen felépített fejezetekben szó van magáról a szigetről, a haditervről, a csatáról, a hátrahagyott családokról, az invázióról és az évek múltán megszervezett közös nagy japán-amerikai összeborulásról is. A hős Kuribayashi parancsnokot pedig a scannelt fényképei és kézzel írott, rajzokkal tarkított levelei hozzák még közelebb hozzánk.