Csomó tartozásom lenne felétek (októberi japán szöveg, szavazás és pár félbehagyott, általatok beküldött dolog), de sajna idő az kevés van. Hogy mégis mocorogjon valamit a blog, egy albumot ajánlok nektek, mely a Vince Kiadó révén jelent meg még a tavalyi év végén. Nem kis meglepetést okozva, hiszen eleddig egy teljesen egyedi, de a jó szokásukhoz híven ezúttal is, minőségi munkát adtak ki kezükből, akár az album külcsínéről, akár a belbecséről beszélünk.

A szóban forgó album pedig nem jöhetett volna létre, ha Utagawa Hiroshige (1797–1858) anno nem adta volna a fejét fametszetek készítésére, és ha a történelem vasfoga nem lett volna oly’ kegyes az albumban szereplő fametszetekkel. A címben szereplő Edo-t (a mai Tokió), a mester több mint száz (egészen konkrétan százhúsz), gyönyörű fametszeten keresztül mutatja be nekünk. Az album egy tárlatlátogatással majdhogynem egyenértékű élményt kínál az ukiyo-e iránt érdeklődő közönségnek. Ukiyo-e, avagy a "a tovalibbenő világ képei", mely elnevezés a buddhizmus egyik alaptanát hirdeti, miszerint egyetlen dolog állandó, ez pedig az állandótlanság, múlandóság. Tömören erről szólnak tehát a mester fametszetei. Visszatérve az albumra. Körülbelül az első 20 oldal felvázolja a korszak jellegzetességeit és hangulatát, amelyben a fametszetek készültek. Megismerteti a fametszetkészítés sajátosságait és az ukiyo-e mestereiről is nagyon sok információt kapunk. Ez a történeti áttekintés, képekkel gazdagon illusztrált és megadja mindenkinek azt az alapot, amellyel elindulhat a tárlatvezetésen, vagy ha úgy tetszik, városlátogatáson. Az elején megosztott információk tudatában mindenki úgy fogja majd szemlélni a valóban kiváló minőségben albumba vitt utánnyomásokat, hogy a Hiroshige által elrejtett apróbb kikacsintások, és az akkori cenzúra kijátszására tett megoldások fölött sem siklik át a figyelme. Az „idegenvezetőnk” azonban nem fog magunkra hagyni a fametszetek szemlélése közben sem, hiszen minden egész oldalas képhez tartozik a szemközti oldalon egy rövid elemzés, ahol képmagyarázás és sok-sok plusz információ kap helyet az adott fametszet nevének japán, majd magyar neve alatt.

A fametszetművészet egyik leghíresebb tájképsorozata tehát méltó köntösben lehet a miénk. A kötés egyik különlegessége, hogy a benne szereplő fametszetek az első lenyomatokból származnak, így viselik a szakemberek által fontosan tartott jellegzetességeket is. Tudniillik, a későbbi nyomatok természetszerűen egyre inkább veszítettek a színükből. A savmentes papírra nyomott, selyemkötésű albumot egy elegáns védődobozzal lehet kapni. Megéri az árát!