Eljött ez a pillanat is, megérkeztem, alvásmentes repülőút után. Már Amsterdamban összefutottam három lánnyal, akik szintén az ösztöndíjprogramra jöttek. Velük, meg még vagy tíz másik emberrel folytattuk az utunkat leszállás után Osakában az Alapítvány épületéhez.

Itt kaptunk egy borítékot, tele mindenféle  eligazodást segítő dologgal, úgy mint: Osaka-térkép, egyéb városokról szórólap, miholtalálhatóazalapítványépületében-leírás, a kétheti program, estébé. Kaptunk még költőpénzt arra a néhány étkezésre amit magunknak kell megoldani, és két telefonkártyát hogy hírt adhassunk magunkról az otthon maradottaknak. Bár hála az égnek holnaptól netünk is lesz. Banzai!!!!!!

Az eligazítás után mindenkit szabadjára engedtek, így elfoglalhattuk a szobánkat és nekünk tetsző jóságokkal tölthettük a nap további részét.
Kitérhetnék arra, mi minden van az épületben, de utálom a tájleírást és társait, legyen elég annyi: minden, ami szükséges egy akár több hónapos ittlétre. Szívás, hogy nekünk csak két hét jut, no de sebaj.

A lepakolás és zuhanyzás után (a zuhanyzás motívuma olyan sokszor tűnhetne föl, hogy le se írom többet, képzeljétek oda nagyjából minden második történés mögé) egy magyar nagypapával rendelkező cseh lánnyal nyakunkba vettük a várost.
Vagyis az Alapítvány környékét, az előbbi elsőre kissé nagy falat lenne.
Amit találtunk, az egy Jinja (Rekettyés, áthatolhatatlan terület a gyakorlótereken...ja várjunk csak...itt nem is ezt jelenti! Japánul a "jinja", 神社, azaz sintó szentély–Vash) és egy csodálatos kis kifőzde. Ímhol képekben:

A fent látható jóféleség fejenként 570 Yenbe (1400Ft körül –Vash) fájt,ami igencsak megéri. Hozzátenném, hogy kérés nélkül hozta Felszolgálónéni a jégkockás vizet, majd valamiféle kakaó ízű teát. Aranyos. Finom Csodálatos. Na.
Amúgy a képen látható táplálék Yakisoba, miso-leves, valami salátának titulált ismeretlen de finom zöld izé (tudja valaki, mi ez?), meg tök, a fenesetudja hogyan elkészítve, de az is rém finom volt.

Ez a hely meg azt a látszatot kelti, hogy ideális egy kellemes délutáni ücsörgéshez. Csakhogy abban a pillanatban, ahogy az ember leteszi magát egy padra, az őrző-védő szúnyogegyesület támadásba lendül.

A nap további részét dögléssel töltöttük, majd expedíciót indítottunk a közeli kivilágított óriáskerék meghódítására, ami meghiúsult, mert pont bezárt, mire odaértünk.

Mára ennyi, ti még biztos isztok valamit (inside joke –Vash), de én azon is csodálkozok, hogy mondatokat írok gépelve, és nagy betűvel kezdődnek, meg van pont a végükön.
Bár lehet hogy félig alszom is már, és Tisztelt Bloggerúr majd félrenyeli a reggeli haboskakaót, majd azzal a lendülettel sugárban ráhányja a monitorra, ha ránéz ezekre (Blogger meghatározás: A bloggerek kapták meg először a lehetőséget, hogy megismerjék az új gépek teljesítményét és kitartását, még a médiaszereplők előtt. Véleményeik, benyomásaik és eredményeik egy speciálisan erre a célra létrehozott blogba kerültek.– Vash).

Még jelentkezem, ha valamelyik Yakuzafőnök nem válogat be a tetkó miatt a bandájába, és igyekszem nem egy puszta útleírást adni, hanem valamelyest bemutatni magát az ösztöndíj-programot is, hiszen esélyes, hogy jövőre is indul.

(Délután még én is jelentkezem, mert kaptunk még egy kis meglepit Osakából:) –Vash)