Vagyis az asztronauták útja. Szóval, a japánok köszönik szépen, jól vannak, az űrhivataluk (az is, amelyik magán pénzből alapult) is jól van és legalább olyan komolyan kívánják venni az űr meghódítását, mint a harcosok útját, a tea útját. Azonban valami mégsem kerek. Miért kullog az amerikaiak (Kínaiak?) és az oroszok mögött, ha gazdaságilag és technológiailag is adott lenne minden arra, hogy ő legyen az irányadó? Ezt a kérdést sokan feltették már nekik is és válaszként mindenféle magyarázkodás nélkül csak annyit nyilatkoztak, hogy egyszerűen nem ez a profiljuk.

Belegondolva, valóban nem Japán a legideálisabb hely méregdrága űrhajókat fellőni, hiszen a mindennapos földrengések és egyéb katasztrófák (Godzilla, Godzilla 2, Mechagodzilla) eléggé megnehezítenék a dolgukat. A másik ok, ami miatt eléggé meg van kötve a kezük, az pedig a mindenféle hadászati tilalmak, amiket a második világháború után az amerikaiak írattattak velük alá. Aztán a hely problémája is ott van, hiszen Japánnak nincsenek hatalmas nagy sivatagjai, alföldjei, ahol gigászi űrprojekteket hajthatnának végre. Ezek összessége azonban mégsem jelenti azt, hogy ne létezne japán űrkutatás és ne jártak volna japánok a Földünkön kívül. Abszurd, de muszáj megemlítenem egy régebbi élményemet, amikor rendszeresen járattam az egyik földönkívüliekkel foglalkozó színes magazint. Nem egy cikk foglalkozott azzal a teóriával miszerint mi magunk vagyunk a földönkívüliek, akik régen erre a bolygóra menekültek. Erre pedig a legnagyobb bizonyíték maguk a japánok. A cikket, ha jól emlékszem egy szürke ovális fejű, húzott szemű lény és mellette egy japán ember illusztrálta. Na de kérem, hát akkor ezért húzzák meg magukat japán barátaink? A földalatti Neo Tokióban pedig folynak a fejlesztések, hogy egy esetleges Pokolgyík támadás esetén megvédhessenek minket? Nem vagyok semmi rossznak az elrontója, de most inkább félre a sci-fivel és nézzünk szét az átlagember valóságában.

A kezdetek és a JAXA Míg Amerikának a NASA, addig Japánnak is van egy hasonlóan hangzatos névvel rendelkező űrhivatala, ez a JAXA (Japanese Aerospace Exploration Agency).  Múltja nem is olyan távoli, hiszen 2003. október 1-én alakult és három addig külön működő szervezetet tömörítettek bele (pénz és hely) takarékossági célokból. Ezek voltak anno a Japán Űr- és Asztronautikai Intézmény (ISAS), a Japán Nemzeti Légtér- és Világűr Laboratórium (NAL) és a Japán Nemzeti Űrfejlesztési Hivatal (NASDA). A JAXA felelős tehát a mindenféle fejlesztésekért, kutatásokért, műholdak felbocsájtásáért és más űrprojektekért is, amiről nemsokára részletesebben is szó lesz. Központja Tanegashima szigetén van, a Tanegashima Űrközpontban. Ezt a kis szigetet Kyūshū-tól 115 km-re délre találhatjátok meg a Google mapson, az idősebb korosztály pedig nyugodtan keresheti nyomtatott térképen is.
Japán az első műholdját (Osumi) 1970-ben bocsájtotta fel az ISAS felügyelete és irányítása alatt. Ezt akkor még egy amerikai licenc alatt álló rakétával. Az első japán fejlesztésű rakétát csak 1994-ben mutatták be. Sajnos ezeknek a fejlesztéseknek nem lett nagy sikerük, mert a 90-es évek végéig 2 rakéta is meghibásodott a kilövésnél. Japán eleinte a kommunikációs műholdak fellövésére fektetett figyelmet, majd nagy levegőt vett és megpróbált kijutni az űrbe.  Az első űrbéli küldetésre a JAXA égisze alatt, 2003-ban került sor (Még az ISAS űrügynökség készítette a Nozomit, de aztán 2003. október 1-én egyesíttették az ISAS-t, NASDA-t ás a NAL-T és így lehetséges az, hogy a 2003-ban amikor elérte a Marsot már a JAXA nevén ment az irányítás.), amikor Mars körüli pályára próbáltak juttatni egy műholdat (Nozomi), azonban ez kudarcba is fulladt bizonyos nyomásproblémák miatt. Kis szünet és újraszámolás után azonban hiba nélkül felbocsájtottak egy másik műholdat, ami 2005. február 26-án földkörüli pályára állt.
Persze a JAXA előtt voltak már nagyobb volumenű programok. Ilyen volt, amikor 1985-ben a Halley-üstököst sikerült megközelítenie a Suisei és Sakigake űrszondáknak, és talán ennek a sikernek köszönhető a későbbi Hayabusha szonda sikere is. Azonban 1998-ban a Marsra indított Nozomi, ugyan 2003-ban elérte a bolygót, de sajnos nem sikerült bolygókörüli pályára állnia és máig magányosan kering a Napkörüli sztrádán. Láthatjuk tehát, hogy ezek még mind csak próbálkozások voltak, egy kezdetleges technológiával, egy ismeretlen világ felé és talán a jövő nemzedékei az ezt követő missziókat is csak főpróbákként fogják emlegetni.

Eredetkutatás és az első nagy sikerek A Holdunk megközelítésébe fektetett munka az első próbálkozásnál fél sikerként zárult, hiszen a szonda holdkörüli pályára állított egy keringő egységet (Hiten szonda), a második komolyabb holdküldetés alatt viszont problémák léptek fel, így a programot le kellett fújniuk. 2007. szeptember 14-én azonban sikeresen rajtolt el a Kaguya űrszonda, amelyet az Apollo program óta a legköltségesebb vállalkozásként aposztrofálnak, és amely célja a Hold eredetének és fejlődéstörténetének kutatása volt. Tizenkilenc napos út után október 4-én kezdte meg működését, amikor is holdkörüli pályára állt. Tudományos eredményei között megemlítendő, hogy ez a szonda azonosított a Hold felszínén először uránt és rengeteg új adattal szolgált a Hold, Földről „láthatatlan”oldaláról. A szonda felvételeiből gyönyörű HD felvételeket is közreadtak, melyekből itt egy videó: két linket a cikk végén meg is találtok.

A szondát 2009. június 10-én érte utol az előre eltervezett vég, amikor a Holdba csapódott. A SELENE-nek is nevezett Kaguya testvére, a SELENE-2 a tervezet szerint 2015 környékén indulhat útnak, ami a cikk idején is írt földrengés és cunami okozta káosz hatására lehet éveket is csúszhat. Egy biztos, a SELENE-2 nem elégszik meg a Hold körüli keringéssel, le is fog rá szállni.

A JAXA első, valóban komoly és eredményes küldetése 2003. május 9-én rajtolt. Főszereplője a Hayabusha (Sólyom) űrszonda, amely feladata volt, hogy leszálljon egy aszteroidára, mintákat gyűjtsön belőle és hazahozza azokat. Tudósok meg vannak győződve arról, hogy ezek a minták segíthetnek, hogy megtudjuk; milyen anyagból álltak össze a bolygók születésükkor, így Naprendszerünk születésére is fény derülhet. A Hayabusha tehát november 20-án leszállt a 25143 Itokawa nevű kisbolygóra és megszakadt az adása a központtal. Nagy nehezen aztán sikerült 2010. június 13-ára visszakönyörögniük a szondát a Földre és belsejébe találtak mintákat is, amelyeket a tudósok már vizsgálnak. Ez az egész történet persze lehetne egy újabb összeesküvés elmélet főszereplője is, mert ki tudja, hogy azok a minták valóban ott voltak-e, vagy a japánok csak a világnak szerették volna bizonyítani, hogy nekik sikerült először végrehajtaniuk ezt a mérföldkőnek számító küldetést az űrkutatás történetében. Eleddig ugyanis csak a Holdról sikerült mintákat hazahoznunk. 2014-15 körül indulna a második Hayabusha űrszonda, egy másik kisbolygóhoz és valamikor 2020-ra érne haza.

Légköri kutatások Földön innen és azon túl 2010. május 20-án lőtték fel a sikertelen Nozomi küldetés óta az első bolygóközi műholdat, az Akatsuki-t (Hajnal), mely a Vénusz atmoszféráját, légköri viszonyait lett volna hivatott vizsgálni, de sajnos ennek sem sikerült pályára állnia és továbblibbent a Nap felé. Azonban semmi nincs még veszve, mert pár év múlva újra a Vénusz közelébe ér a szonda és akkor a JAXA szerint sikeres lesz a randevú esthajnalcsillagunkkal.

A japánok fontosnak tartják Földünk légkörének vizsgálatát is, hiszen ők aztán tényleg tudják, és saját bőrükön érzik a tájfunok okozta csapásokat. Ezért elengedhetetlen ismernünk a légkör működését, hogy a tájfunokat is még pontosabban előre tudják jelezni. A NASA-val karöltve futtatnak olyan programokat is, amelyek például a trópusi esős évszakokat figyelik meg. Emellett nagy figyelmet szentelnek a GOSAT (Greenhouse Gases Observing Satellite, Üvegház-hatású gázokat megfigyelő műhold) nevű űreszközük munkájára is, amely a légköri széndioxid gáz eloszlást, sűrűséget figyeli meg. A projekt a JAXA és a Japán környezeti Minisztérium közösen működteti. A folyamatosan nyilvánosságra kerülő adatokért érdemes felkeresni a GOSAT honlapját. (http://data.gosat.nies.go.jp).

Nemzetközi partnerség Tíz japán asztronauta járt idáig az űrben, azonban egyikük sem hazai űrhajón. Léteznek tervek, de a megvalósításuk nem kapott zöld utat. Ezt kijátszva amerikai és orosz űrprogramok keretein belül utaztak a Nemzetközi Űrállomásra. Az első hivatásos japán űrhajósnak tartott Mōri Mamoru például az európai Spacelab-ot bérelte ki 1992-ben. Egyébként ugyan ezt vette bérbe előzőleg Németország is.
Az első civil űrhajós azonban már két évvel az első hivatalos japán küldetés előtt megtapasztalhatta a súlytalanság állapotát. Ő volt Akiyama Toyohiro, aki szponzorok segítségével több mint hét napot tölthetett a Mir űrállomáson.
Három amerikai űrrepülőgépes útra is sor került 2008-2009-ben, amikor a japán Kibo labor moduljait szállították fel a Nemzetközi Űrállomásra (a felső képen). A Kibo az űrállomás japán egysége, ahol különféle kísérleteket folytatnak. Kutatómoduljában emberek végezhetnek vizsgálatokat, a külső egységgel pedig az űrben vizsgálhatják a kísérletek tárgyait.

Hogy mit hoz a jövő, az ebben a műfajban tényleg kérdéses, hisz amint azt látjuk, sok mindentől függ egy-egy projekt sorsa és ezek nem egyik napról a másikra épülnek meg, jutnak el a célállomásig. Közben akadályozza őket a kormány, más kormányok, emberek okozta tévedések, hibák és maga a természet is. A valószínűleg erőfitogtatásból kiadott nyilatkozatokban azonban már szerepel holdbázis és más sci-fi könyvekbe illő tervek is, amit az elkövetkezendő egy-két évtizedben véghez is vinnének. Érdemes lesz tehát figyelnünk a japán űrkutatással kapcsolatos hírekre is, mert okozhat még meglepetést a japán virtus.

Forrás és más olvasnivaló: Földkelte a Kaguya felvételein: https://www.youtube.com/watch?v=H1KWtG66lEQ
http://www.jaxa.jp/press/2008/10/20081009_kaguya_e.html
http://www.jaxa.jp
http://en.wikipedia.org/wiki/Japan_Aerospace_Exploration_Agency