Az öregek… többször kerültek már elő a blogon és sajnos megoldás azóta sem született egyik velük kapcsolatos problémára sem. Témáztunk már arról, hogy mitől olyan büdösek, és arról is, hogy miért imitálnak rágást. A mostani írás nem szakosodik semmi különleges problémára, inkább csak az öregség problémáját ecseteli véres komolysággal.

Elöregedő társadalmunkban azt vesszük észre, hogy egyre többen lesznek idősebb embertársaink, és egy óvatlan pillanatban, amikor belenézünk a tükörbe már mi is ott látjuk magunk mellett a toli-toli kocsinkat és a Vivaldi módjára lógó szemhéjunkat.  Várjunk csak…nem is Vivaldira gondoltam, hanem a Beethowenre…tudjátok a bernáthegyire.
Az öregedés és annak folyamata olyan, mintha egy zombis filmet néznénk. Egyre többen kerülnek ebbe az istenverte állapotba, és amikor belekerülnek, maguk  sem veszik észre, csak a környezetük, akiket elkezdenek szipolyozni. A társadalom persze támogatja őket ezerrel, mert, hogy ők már sok mindent megéltek és ha már nyugdíjuk nem lehet, hát adnak nekik csomó ingyenes szolgáltatást, amivel befoghatják a szájukat. Így történhet meg, hogy kora reggel a buszmegállók tele vannak velük és mivel az ingyen utazáshoz hely is jár (szerintük), már a busz indulása előtt 2 órával ott toporzékolnak a megállókban, hogy elsőként foglalhassák el helyüket a buszokon. Persze vannak késők is, akik toli-toli kocsijuk kerekének olajozása miatt (vagy csak simán a reggelire elfogyasztott nyugtatók miatt) későn érnek a megállóba, de ezek könnyedén beállnak előre és bizony megkaparintják a helyüket, melyből rögtön kettő is jár; a belső a toli-toli kocsinak (alternatíva még a katicabogaras táska) a külső pedig a saját nemesebbik felüknek. A tehetősebbje még autóba is ül,a mi külön élvezet minden autós társuknak, akik biológiailag inkább még az állat-, és nem a növény világhoz állnak közelebb.

*** Két öreg panaszkodik egymásnak: - Te, nekem olyan magas a vérnyomásom, hogy időnként elájulok. - Az semmi, nekem meg olyan rossz a szemem, hogy 2 méterre is alig látok! - Azt hiszem, ez már a kortól van, és csak egyre rosszabb lesz. - Azért nem olyan rossz a helyzet, látod, ezt az autót még el tudom vezetni. ***

A városban is változatlanul romlik a helyzet, hiszen az új kor nagyijai, kiknek érzékszervei igencsak letompultak, és a 70-es években kapott parfüm, amiből még a nagy része megmaradt spórolásuknak köszönhetően, igencsak megromlottak (megromolhat egy parfüm? vagy csak szimplán ilyen rohadt büdös parfümöket gyártottak régen?), előszeretettel kerülnek használatba. A parfümhöz hozzájön az izzadás, ami az öregeknél már kevésbé intenzív (tudniillik ők már szinte teljesen ki vannak száradva…talán még egy mazsolánál is jobban), de cefet büdös és ruháikkal fuzionálva olyan szagot áraszt, amitől még egy közönséges Meles meles is megemeli képzeletbeli kalapját. Így tehát jó idő esetén a parkban melléd ülő nénike könnyen kihozhat a sodrodból. Ütni ilyenkor nem szabad, mert társadalmunkban védettséget élveznek, csak úgy, mint a Desmatodon cernuus, azaz bókoló trágyamoha. Védekezni persze még tudunk ellenük (büdösebbek vagyunk náluk, hangosabban beszélünk náluk, esetleg buddhistának állítjuk be magunkat), de ez is egyre nehezebb, mert immúnissá válnak mindenre.  A nyugdíjasok territóriumukon kívül túlnyomórészt csordában közlekednek. A csorda vezetője a megfigyelések szerint, a legkicicomázottabb egyed. Ez abból adódik, hogy régebben nemesi családban élt és nekik mindenkinél előbb volt rádiójuk, ami miatt az udvartartás és a város köznépe is felnézett rájuk. A vezetőt onnan is felismerhetjük, hogy ő a leghangosabb és mindenhez van valami hozzáfűznivalója, még ahhoz is, amit ő maga mond (ugyanis elfelejti, hogy azt ő mondta és falkavezér lévén az utolsó szó már pedig az övé).

„Egyszer volt valami gyűlés-féle, a vélemények ugye különbözők voltak. Hát a "kedves" öregek elkezdték bottal, kézzel verni a fiatalokat, mert ők más véleményen voltak. Ha a fiatal meg védekezni, hárítani próbált, egyből az volt, hogy bántja az idősebbet. Szépen állunk. A busznál is lökdösnek, tolakodnak, odébbtaszigatnak, de ha véletlenül hozzájuk érsz, ordenálé hangon ordítanak, hogy fel akarod lökni őket. És akkor mindenki ellened fordul.”

Évszakonként más és más helyeken fordulnak elő. Míg nyáron az árnyékosabb helyeket részesítik előnyben (légkondis terek és 25 foknál melegebb terek kizárva), addig télen ahhoz mérten, hogy mennyi kimenős ruhájuk van, bárhol előfordulhatnak. Míg a szegényebbek, akik csak 5 réteg ruhát tudnak felvenni magukra, nem merészkednek túl messze a lakásuktól, félve a kihűléstől, a gazdagabbak akár 10-15 réteg ruhát magukra véve már utazhatnak is, sőt hosszabb ideg a szabadban is megélnek mindenféle probléma nélkül. A fertőzésektől viszont nagyon félnek (bevallom én is, mert mi lesz, ha mutálódik bennük valamelyik baktérium és létrejön a Szuper-Mega-EPIC-Nyugdíjas-NT-Warrior-Oh) így influenzaszezonban is, de sokszor azon kívül is mindent megtesznek, hogy épségben maradjon szerkezeti felépítésük.  Maszk, extra műtős kesztyű és az említett jó pár réteg ruha. Ezen felül a toli-tolis kocsijukba minden más egyéb vészhelyzetekre megtalálható. Természetesen a kocsiban minden több réteg reklámszatyorba csomagolva és légmentesen elzárva, mert hát ez egy ilyen világ. Vigyázni kell.

Ha a közelünkben élnek öregek bizonyára megtapasztaltuk már azokat a jellemző vonásokat, amik tájegységektől és időszakoktól függetlenül megegyeznek.  Ezek között pedig ott van az a máig megmagyarázhatatlan dolog, ami szerint az öregek hallása (szaglása) bizonyos helyzetekben jobb, még a legkiválóbb Otolemur crassicaudatusnál is. Mert ha valamit munkálkodsz, vagy a titkos kormányrendeletekről beszélsz alaphangon, azt tuti meghallják a város másik oldalán is és azon nyomban be is indul a Nyugger-hírMondo. Persze, hogy hosszú „ó”-val, de így talán kapok egy kis prémiumot a reklámért. Tudniillik, megjelent a márciusi Mondo Magazin, amit már itt is kihíreztem, de ezt nem lehet elégszer bejelenteni. Visszakanyarodva a fő témára, lássunk egy élő példát a fentiekre:

„Ha mosogatás közben leesett a villa, az tutifix, hogy 2 percen belül az ajtó előtt állt, és lecs. szett, hogy hogy lehet így mosogatni, ez őtet zavarja. Állítólag a szemetet az ablakon dobáltuk ki, elloptuk a virágját, tojással dobáltuk az erkélyét, csótányt tettünk a fürdőszobájába-biztos át tudunk járni a falon-, és én rendszeresen kilestem, meddig tévézik ( azért ügyes voltam, hogy az első emeltig felláttam). Kifogásolta, h a férjem este 10-kor jön a munkából és akkor csörög a kulccsal. Aztán 1x este 10-kor kialudt a konvektor, akkor volt a gyermekem 1 hónapos, be akartuk gyújtani, ami zajjal jár. Feljött, h ezt hogy képzeljük, és másnap feljelentett (gondolom, kiröhögték). Mi meg a hideg lakásban aludtunk. Reggel pedig kikapcsolta nálunk az áramot- a villanyóraszekrények a lépcsőházban voltak-. Akkor szakadt el a cérnám, sürgősen elköltöztünk. Amúgy sose volt kopogós cipőm, nem teregettem az erkélyre, mert az is zavarta - másoké nem - , és sose hallgattuk hangosan a tv-t és a zenét sem.”

Hát itt tartunk most és a téma kimeríthetetlen. Sajnos perpill van jobb dolgom is, mint hogy tovább értekezzek erről a társadalmunkat lassanként megfojtó problémáról. Persze azt sem szabad elfelejt, hogy még mindig jobb ez, mint egy földrengés, mert...na jó, ezt itt most inkább nem folytatom!