Ez egy dorama, azaz egy japán tévésorozat. Sose néztem ilyesmit, és ezzel se tettem volna kivételt, ha Robi-san nem hívja fel rá a figyelmem. Különlegessége abban keresendő, hogy rendhagyó módon mutatja be a japán nyelv szépségeit, úgymint számlálószavak, keigo, szleng, stb.

És ezzel el is mondtam minden jó tulajdonságát a sorozatnak. Ugyanis egy rész megnézése után a Barátok Közt hollywoodi szuperprodukciónak tűnik, annyira bénán van megcsinálva. Összehasonlítási alapom nincs, de ha minden dorama ilyen f#*s, akkor ez volt az első és egyben utolsó, amivel beszennyeztem ártatlan kis tudatomat :P

Na de nézzük a történetet. Adva van egy igen modern gondolkodású japán csaj, aki történetesen tanár, vagy legalábbis az szeretne lenni. Helyettesítő tanárként vetődik el egy iskolába, amiről hamar kiderül, hogy nem japánok járnak oda, hanem külföldiek, akiknek minden vágya megtanulni japánul. Főhősnőnk nem szeppen meg, úgy gondolja, hogy ő tud japánul, így nem lesz nehéz ez a feladat. A 12 rész alatt kiderül, hogy bizony mégse olyan egyszerű dolog.

A sok kis gaijin eközben mindenféle bonyodalomba keveredik; szerencsejáték, prostitúció, meg efféle mulatságos dolgok töltik ki a sorozatot.

És hogy miért elviselhetetlen mégis? Aki látott már animét, az tudja, hogy ott szeretik eltúlozni az érzelmeket, és még inkább azok kimutatását. Ha a főszereplőnek valami nem tetszik, akkor vinnyog, hörög, sikítozik, nyáladzik, meg ilyenek. Ugyanezt hús-vér emberektől látni sokkoló. Nem is tudtam eldönteni, hogy a színészek ennyire gagyik vajon, vagy csak ezt várják el tőlük. Mindenesetre szenvedés minden másodperc.

Ennek ellenére csak ajánlani tudom azoknak, akik japánul tanulnak, mert néhány hasznos/érdekes információ azért akad a sok gané között.

Például: