Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, végül tegnap pár óra alatt el is olvastam, ezért most elengedhetetlen, hogy frissiben írjak is róla pár sort, amit Ti - jobb dolgotok nem lévén- végigolvastok (kiolvastok, megolvastok, felolvastok).

Benjamin Hoff két forrást használt a könyv megírásához, ezek pedig a Micimackó (+Micimackó kuckója) és ősi taoista szemelvények voltak Kínából. Talán mondanom sem kell, hogy a történet alapját a Micimackó adja és Milne történetén keresztül vezeti be az olvasót a taoizmus világába. Hogy mi a taoizmus? Erre kétféleképpen is válaszolhatok. Először ködösen, hogy tovább csigázzam azok kíváncsiságát, akiknek lövése sincs róla:  Amikor a Jün-men nevű csan-szerzetest egyszer megkérdezték, hogy mi a tao, egyszerűen csak ennyit válaszolt: „Menj tovább!” Egyébiránt pedig a tao (道) egyfajta filozófia, amit a konfucianizmus mellett Kína ősvallásának is tartanak. A buddhistákhoz hasonlóan a taoisták is úgy gondolják, hogy nem kell ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani. Így lesz az életünk boldog, kiegyensúlyozott és zökkenőmentes.

Micimackó jó pár kalandját górcső alá veszi az író és elmagyarázza miért is nevezhetjük a Csököttagyú Mackót taoista bölcsnek. "Micimackó, aki látszólag semmit sem tud, tisztában van a lényeggel." Hogyan lehet ez?? Aki elolvassa a könyvet választ kaphat rá és még többek között arra is, hogy mi az a Micimackó Módszer, ki az a Dógomvan, mi az, hogy Sehová és Semmi, és milyen a Hejesírás... Az író a folytatást is elkészítette, melynek címe: Malacka és a tao.

Idéz(g)etek a műből:

„ Aki tanulással foglalkozik, az napról napra gyarapodik, aki a tao szerint él, az napról napra csökken.”

"Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdheted azzal, hogy elégedetlenkedsz."

"A méz már nem ízlik annyira, ha ettünk belőle. A cél nem jelent már annyit, ha elértük. A jutalom már nem olyan értékes, ha megkaptuk."

"Ne azon gyötrődjünk, hogy kiirtunk magunkból mindent, ami a negatív emóciókhoz sorolható, inkább tanuljuk meg, hogyan használhatjuk fel őket pozitív módon. Ezt a gondolatot így lehetne szemléltetni: ha verjük a zongorán a billentyűket, az nem zene, csak zaj, ám attól nem születik zene, ha kivesszük a zongorából a billentyűket."