A homok asszonya

Eredeti cím: 砂の女, Suna no onna
Japán kiadás dátuma: 1964
Magyar kiadó: Európa kiadó
Magyar kiadás dátuma:1977
Fordította: Csalló Jenő

"A magány a kielégítetlen vágyálmok gyötrelme."

Egy rovarkutatóról – nevezzük Niki Junpeinek - szól a könyv. Kivesz egy kis szabadságot és elutazik a tengerpart mellé, ahol végelláthatatlan homokdűnék sorakoznak. Itt szeretne ritka rovarokat felfedezni és titkon arra vágyik, hogy egy ilyen rovart majd róla fognak elnevezni. A buszát azonban lekési, így kénytelen a dűnék közt megbúvó faluban szállást kérni éjszakára. Egy fiatal özvegyasszonynál éjszakázik, aki egy verem mélyén lakik egy faházikóban. Az egyébként is furcsa légkörben a férfi egyre több gyanús jelet észlel és másnap beigazolódik a gyanúja. Foglyul ejtették. A veremből kivették a kötélhágcsót, így bezárták őt az asszonnyal. A férfi nem igazán érti, hogy mire megy ki a játék és bolondoknak hiszi az embereket. Minden este homokot kell lapátolniuk a gödörből, hogy az a házat ne temesse maga alá. A férfi eleinte lázad és szökni próbál, de mint már azt ti is sejthetitek, kísérletek sorai sem viszik őt sikerre. Természetesen a nő is ott van vele és ő is ugyan azt éli át, mint a férfi, de neki ez az állapot mégis természetes (és a falu többi lakójának is).

Cselekmény és párbeszéd sincs túl sok a műben, viszont annál is inkább több az eszmefuttatás és ebben a különleges helyzetben az emberi viszonyok bemutatása. A férfi átalakulása majdhogynem a „kafkai” szintet üti meg és a kezdetben tudatos tanárember a végére már csak egy dolgot tart a szeme előtt: életben maradni. A homok természetesen az egész történetnek a kulcsa. Ha megtaláljuk a könyvben elrejtett összes jelentését, rájöhetünk, hogy mi is egy ilyen homokkráterben élünk, és ha nem vigyázunk, nem vagyunk elég óvatosak, elnyel minket. A történet elég nyomasztó és körülbelül olyan az egész, mint egy lázálom, így ezt inkább csak azoknak ajánlanám, akik elég bátrak szembenézni a lét lényegével és nem klausztrofóbiásak :).