Mélyen Tisztelt Santakuró (Mikulát báti)
Én egy fiktív japán fiú vagyok.
Kérlek, bocsáss meg, amiért zargatlak. Megtiszteltetésnek venném, ha kézbe vennéd levelem és lennél olyan kedves, hogy karácsonyi kívánságaimat teljesíteni méltóztatnál…persze, csak akkor, ha nem okozok ezzel túl sok gondot Neked.

Gondolom, Japánba nem igazán ismered még a járást. Ez mondjuk érthető is, hiszen nálunk nem sokan írnak Neked karácsonyi kívánságlistát és nem is nagyon hisznek benne, hogy pár ajándékkal és pénzes borítékkal ellátogatsz otthonodból, a messzi Las Vegasból, hogy megörvendeztess minket. Azért ha nem túl nagy kérés olvasd végig levelem és próbáld teljesíteni a kívánságaimat.
Ha nincs is nagy esély rá, én továbbra is alázatosan kérlek, hogy az idei menetrendedbe szíveskedj belekalkulálni Yokohamát, hogy családomnak és nekem is legyen egy szép karácsonya. Úgy hallottam, hogy Te egy tisztességes, munkában megőszült gaijin vagy. Kabátod piros, a Coca Cola kampánynak köszönhetően, feneketlen zsákod pedig tele van ajándékkal. Az ajándékok széthordását egy repülő szánon végzed, amit 9 rénszarvas húz, úgymint: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas és a leghíresebb; Rudolf, akit amiatt kértél fel, mert orrába egy plasztikai sebész piros ledeket ültetethetett, mert az csodaszépen világít.
Ha nem tudnád, szigetünk Kelet-Ázsiában található és mindösszesen 377 835 km². Tudom, ez nem is olyan vészesen nagy, de én mondom, nem örülnél, ha a csomagszállítást ide is kiterjesztené főnököd, Jézus Krisztus, mert Japánban több mint 127 millió ember lakik. Ne ijedj meg, ez kizárt, hogy bekövetkezzen a közeljövőben, ugyanis Japánban a lakosság maximum 2%-a keresztény és pár ember miatt minden évbe idelátogatni már csak financiális okokból sem érné meg nektek.
Mindezek ellenére még egyszer kérlek szépen, idén tégy kivételt és látogass meg engem.

Az elkövetkezendőkben pedig álljon itt pár jó tanács annak érdekében, hogy zökkenőmentesen teljen az idő, amit itt töltesz.
Mielőtt elindulsz, érdemes még Amerikában beszerezned egy japán térképet és szótárat, mert nálunk szinte minden japánul van és félő, hogy nem találod meg városunkat. Természetesen, ha útközben az egyik szarvasod megenné a térképet, vagy elhagynád, megpróbálkozhatsz útbaigazítást kérni, de nehéz dolgod lesz, tudniillik az angoltudásunk hagy némi kivetnivalót. Előre szólok, hogy nagyon sokan elfutnak majd meglátva téged, mert a nyelvtudás híján többségünk fél kapcsolatba lépni a külföldi emberekkel. A fiatalabbak persze majd ragadni fognak rád, hogy gyakorolhassák angol (nem)tudásukat, de használható információkat tőlük sem szabad várni. Az útjainkon járva-kelve figyelj arra, hogy nálunk is a bal oldali közlekedés érvényes, csak úgy, mint Ausztráliában, Angliában, vagy Indiában. Szóval ne feledd, a zebrán átkelés előtt először jobbra, majd csak aztán balra nézz, nehogy a figyelmetlenséged miatt csapjon el egy autó, ezzel meghiúsítva a további ajándékosztásod.

Ha a mellékletemben csatolt ajándéklistáról az ajándékokat itt szereznéd be és nem a manóid által gyártatnád le (jobban bízom a mi technológiánkban), kérlek, vegyél elég japán jent magadhoz, mert a nyugati bankkártyákat nagyon kevés helyen tudod majd használni.
Minden leszállás után jól rögzítsd a szánodat és a rénszarvasokat, mert naponta előfordulnak kisebb-nagyobb földrengések és az állatok megijedhetnek és beleszaladhatnak azokba az emberekbe, akik éppen fényképeznek Titeket. Az utcákon találkozhatsz ilyenkor szamuráj- és egyéb mutáns télapókkal, velük ne is törődj, csak szeretnének olyanok lenni, mint Te. Sajnos mi nem használunk utcaneveket, ezért a házunk megtalálása is problémát okozhat. Az ajándéklista mellett egy térképen jelöltem a lakásunkat, remélem hasznosnak bizonyul.
Hallottam, hogy te ajtó helyett a koszos kéményeken át közlekedsz. Miután megtaláltad a házunkat, kérlek, kéményt ne is keress, amin bejöhetsz, mert nálunk olyan nincs. Villannyal fűtünk és ezáltal kandallónk sincs. Ne aggódj, az ajtót nyitva fogom hagyni, így gond nélkül be fogsz tudni jönni. Alázattal kérlek, a bakancsaidat vedd le a bejáratnál és tedd fel a cipőtárolóra. Igaz nálunk olyan tiszták az utak, hogy a cipőink szinte mindig úgy néznek ki, mintha újak lennének és ha mezítláb végigsétálnék a városon, akkor sem lenne a talpam fekete a kosztól, de ahonnan te jöttél, ott állítólag nagy a mocsok és anyukámék nagyon mérgesek lennének, ha ezt behoznád a házunkba. Erre máshol is figyelj, mert nagyon sok olyan hely van nálunk, ahol a cipőt le kell venni. Szóval, ha bemész valahova és az emberek elkezdik fogni a fejüket, majd a cipődre mutatnak, azt nem (csak) azért teszik, mert elámultak a hatalmas lábad láttán, hanem azért, mert olyan helyre léptél be, ahol bizony a csukák levétele kötelező.
Azt is tudom, hogy máshol a gyerekek enni- és innivalóval várnak (hogy ne a frigójukat rámold ki), így én is készülni fogok az érkezésed alkalmából. Az étkezőasztalon találsz majd egy kis rament (egy olyan levesfajta, amiben még a pálcikák is megállnak), ami a kinti nagy hideg után jól fog esni. Az útra is fogok csomagolni egy kis elemózsiát egy (Hello Kitty macskafej formájú) bentos dobozba és remélem, hogy egészséggel fogod fogyasztani a nagypapi rizsborát is, amit javaslok, hogy csak a munkád befejeztével fogyassz el (Gondolom nálatok sem díjazzák, ha az ajándék mellé „visszaköhögöd” az ebédedet is). A rénszarvasaidnak vettem egy befőttesüveg kék biorépát, amitől a szőrük még selymesebb és csillogóbb lesz. Tisztelettel megkérlek, hogy az előterünkben elhelyezett oltárról ne edd meg a rizsgolyókat, ugyanis azok elhunyt dédnagyanyánknak lettek kirakva.
Az ajándékokat kérlek majd a forgó és pulzáló műkarácsonyfa alá tedd, ami a mennyezetünkről lóg. Tudom Ti nem így állítotok karácsonyfát, de nálunk sajnos ez sem olyan problémamentes. Nehezen tudtam apuékat rávenni, hogy vegyenek fát, a lakásunk kicsi alapterülete miatt. Amikor találtunk egy plafonra rögzíthetőt, ami gombnyomásra még műhavat is szór ránk, kis unszolás után belementek. Nagyon büszke vagyok rá, hogy annyi év után végre lett egy igazi, műanyag karácsonyfánk.

Sajnos december 25. nálunk nem ünnepnap, tehát szüleim sem tudnak másnap sokáig pihenni. Szóval, ha megérkezel légy nagyon halk, nehogy apuék felébredjenek, mert akkor nagyon rossz kedvük lesz és most nagyon meg kell húznunk magunkat, mert az Újévi pénzosztásnál annak arányában kapunk majd zsebpénzt, hogy mennyire jó a kedvűek és mennyire kiegyensúlyozottak.

Ha az ajándékok kipakoltad a megjelölt helyen és csendben kiosontál, vigyázva arra is, hogy fejedet be ne verd az ajtófélfába. Hogy kipihend magad, javaslom, hogy látogass meg egy termálvizes fürdőt, ami a városunkban is szép számmal előfordul. A nyugodt légkör és az ásványokkal teli víz garantáltan feltölt, így megújult erővel folytathatod utad a világban.

Köszönöm, hogy végigolvastad levelem, remélem idén is sok kicsinek és nagynak viszel boldogságot a házába.
Kívánok Neked - és ha találkozol vele, akkor Brintney Spearsnek is- Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet!

Ajándéklista

Apunak: egy Baconsütő ébresztőórát kérek, amibe előző este kell a sonka szeleteket beletenni és az ébresztés megszólalása előtt tíz perccel elkezdi azokat sütni. Így apu mindig vidáman ébredhet, mert az idegesítő csipogás mellé étvágygerjesztő illat is társul majd.

Anyunak: egy olyan szerkezetet kérnék, ami kávét főz, pirítóst- és tojást süt egy időben. Tehát egy három az egyben masina. Ha tudnál egy ilyet szerezni, nem kellene anyunak ide-oda szaladgálni a konyhában. Tudom, hogy képes leszel ilyet is találni, hisz Te vagy a Isten fia!

A nővérkémnek: A tesóm mindig zenét hallgat a hordozható lejátszóján és szinte minden helyiségben van már egy készüléktöltő. Már csak egy helyiségbe kellene szerezni egy ilyen töltőt, ez pedig a mellékhelyiségünk. Ezért kérlek, szerezz neki egy olyan lejátszó töltőt, ami szinte beleivódik a WC környezetébe.

Nekem: Én pedig szeretnék kérni egy Star Wars személyi vetítőtermet óriáskivetítővel és Halálcsillag díszlettel. Azt már nem kérem, hogy össze is rakd, elég, ha az elemeket megveszed nekem.

Bónusz a tovább mögé rejtve: