Ki ne szeretne karaokézni?! Aki most azt mondja, hogy nem, azt meg tudnám győzni ennek ellenkezőjéről pár pohárka szaké után. Mindenki szeret énekelni, autóban, fürdőszobában és egyéb olyan helyen, ahol egyedül van, így nem hallják, hogy milyen borzalmas is az énekhangja. Japánban az énekhang minősége senkit nem érdekel, ezért is olyan népszerű az éneklés közösségben történő formája.

Mivel szeretek japánnal foglalkozni, így a karaoke egy japán találmány (mondjuk, ha brazilokkal szeretnék, akkor is japán találmány maradna), és mint ilyen, a japánok negyedik legkedveltebb szórakozása. Az első három helyet a vendéglőbe járás, a belföldi utazgatás és a vezetés foglalja el. A „kara” (カラ), a „karappo” (空っぽ) szóból alakult ki, annyit jelent, hogy „üres”. Az „oke” (オケ) pedig az „okesutora” (オケストラ), orchestra avagy zenekar szó rövidítése. Énekes nélkül a zenekar üres, így hát nincs mit tenni, meg kell ragadni a mikrofont és eldanolni valami igazán szépet.

Mi is kell hozzá?

A zenei aláfestést berendezések biztosítják, illetve jár még hozzá egy képernyő vagy vászon, amire kiírják vagy kivetítik az adott dal szövegét. Azokat a szövegrészeket, amelyek éppen elhangzanak, kiszínezik a dallal párhuzamosan haladva. Ezekhez a tartozékokhoz természetesen elengedhetetlen a mindenféle tehetségkutatókba be nem választott (gyakran ittas) énekes palánta.

Miből lett a karaoke?

Már a középkorban is egy teljesen elterjedt hagyomány volt étkezésnél vagy más összejöveteleken zenés előadásokat hallgatni. Természetesen csak a feljebbvalók házában / kastélyában. Japánban sem volt ez másképp. Itt még a szamuráj oktatásban is szerepet kapott, így minden harcosnak tudnia kellett egy keveset énekelni, táncolni és verset írni.

A karaoke egy japán énekesnek, Inoue Daisukénak köszönhetően született meg Japánban, a 70-es években. Felkérték, hogy készítsen egy olyan kazettát a számaiból, ahol csak hangszerelés van, és élőben rá lehet énekelni. A csapatépítő hétvégi mulatságon mindenki nagyon élvezte a szórakozásnak ezen újfajta módját, és Inoue a hatalmas bevételi lehetőségen felbuzdulva úgy döntött, hogy elkészít egy masinát, ami érmék bedobása után lejátssza a kívánt számát, szimplán csak hangszereléssel. A találmány nem várt sikereket hozott. Miután kellő rajongótáborra tett szert, a 80-as években a többi ázsiai ország is átvette a berendezés gyártását. Ezek után már a kínaiak is elkezdték gyártani az „occsó” karaoke gépeket, ezáltal terjedt el a világ többi részén is. Az első karaoke boxok kazettákkal működtek, a technika fejlődésével később átváltottak CD-re, VCD-re majd DVD-re. Japánban már lassan nincs olyan hely, ahol ne nyílna lehetőséged karaokézni (hotelek, bárok, éttermek, szórakozóhelyek, játéktermek). Szerintem már azon is dolgoznak, hogy megszülessenek az első karaoke gépeket kiadó automaták.

Japánban a karaokénak fontos szerepe van, ugyanis az esetek döntő hányadában szerepel a csapatépítő tréningek programja között. A szigetországban a munkatársi viszony addig nem is igazi, amíg a felek nincsenek túl az első közös tivornyázáson. A kölcsönös bizalom elengedhetetlen feltétele az éjszakai ivászat és a fülsértően hamis közös karaokézás.

Karaokézz otthon is!

Már számítógépen is karaokézhatunk DVD vagy Internetről letölthető karaoke programok segítségével. Ezek a programok a .midi és .kar fájlokat tudják kezelni. Karaokés pályafutásom is így indult. Ha ne adj isten PlayStationod vagy Xboxod is van, már azokon is gyakorolhatod az éneklést. Itt már a gép osztályozza a dallamosságot, pontosságot és egyáltalán, hogy mennyire hitelesen tudod elénekelni az Oops, I did It Againt (értsd: úgy, mint Britney Spears). A performenszed végén még azt is megtudhatod, hogy „mennyire jött át”. Gondolom ez az osztályozósdi azoknak is ismerős lehet, akik ismerik a DDR-t. A Dance Dance Revolutionnál ugye a lépéseket osztályozza a gép. De már találkoztam ennek a kettőnek az ötvözésével is. Tehát míg táncikálok és figyelem a nyilakat, eközben a monitor alján az aktuális dal szövege is megjelenik. Ezáltal tánc- és énektudásommal is terrorban tarthatom a környezetemet. Ez viszont mellékes, hisz élvezem… Az új évezredben a karaoke már a mobilokon is megkezdte pusztítását. Nekem is volt szerencsém egyet kipróbálni (meglepő?), mondhatom, semmi értelme az egésznek. :D

Végezetül egy kis érdekesség:

Tudta a Kedves Olvasó, hogy karaoke éneklésből is van világrekord? Van, és a jelenlegi rekorderek a finnek. 2006. május 26-án az Eurovíziós Dalfesztivált a finn énekes Lordi nyerte meg. Ezek után 80.000 finn énekelte el a Hard Rock Hallelujah-t. Legközelebb mi is rögtönözhetnénk valamit egy ilyen fesztivál alkalmával. Tessék ezen elgondolkodni. ;)

Ennek a képnek például semmi köze a cikk témájához.