Nyári AnimeCon Japán nap Azzal kell kezdenem, hogy ilyen jól a Millenárisban tartott (2006) Con óta nem éreztem magam, mint most a nyári AnimeCon pénteki napján. Akkor az volt az első ilyen animés-japános rendezvény melyre kilátogattam, szóval foghatjuk azt az újdonság varázsára, de a mostani (hiába volt japán nap és hiába elsőre megrendezett), nem tekinthető túl nagy újdonságnak. Mégis pozitív élményekkel tértem haza róla.
A tavaszi Conon megfogadtam, hogy több ilyen rendezvényen nem fogok részt venni. Az okok egyszerűek: nagy a tömeg, hangos (visítozó) a tömeg és a programok, melyeket ott felsorakoztatnak, egyre kevésbé érdekelnek. A Con háromnaposra bővítése (és az ingyen jegy) azonban azt súgta, hogy adjak még egy esélyt és látogassak el, legalább az első napra. Ellátogattam és nem bántam meg.
A tömeg kisebb volt, mint egy rendes Conon, így a bejutás is könnyebben ment. Nem is volt időnk szétnézni, Csillával és Annával gyorsan helyet kerestünk magunknak a nagyteremben a megnyitóra. Rövidke üdvözlés után kisebb-nagyobb késésekkel elindult az egész napos program. Rögtön a nagyteremben Bata Rita táncos, koreográfus és rendező táncát csekkolhattuk le. A kagura elnevezésű spirituális töltetű táncot eddig többnyire csak japánok művelhették, de a művésznő azon hetek egyike volt, akik nem japán származásuk ellenére elsőként tanulhatták meg Tadashi Ishikawa kagura mestertől a tánc mibenlétét. Király volt, de rövid. Erős kezdés után a programok folytatódtak és már azt hittem nem vonulhatok végig a nagysátorban kivonult éttermek asztalainál, annyira egymást érték a jobbnál jobb előadások. A szemem így hát sokáig kopogott az éhségtől. A kagura táncelőadás után a nagyteremben kyudou bemutató következett. A bemutató után egyébként a látogatók is kipróbálhatták a japán íjászatot a szabadban, ahol természetesen a segítségükre voltak a Bukyukai Egyesület tagjai.
Ezen a napon nem az animés cosplayeseké volt a főszerep, hanem a kimonoverseny szereplőié. Volt, akik csak versenyen kívül öltöztek be, de így-vagy úgy, nagyon sokáig tudtam rajtuk pihentetni a szemeimet. A ruhák csodaszépek voltak és a lányok is kellően visszafogottan viselkedtek. Persze sokan nem fognak ezért szeretni, de számomra ez üdítőbb látvány, mint mindenféle Bleach figura sikítozása és festékkel összemázolt teste. Azt hiszem miattuk se nagyon fogok én már több animeconra kimenni. Ezt ép eszű ember nem bírja ki.
A nap további részében a nagyteremben volt még két vetítés (Anyátlanok, Shinobi), majd a nap végére időzítették a MAT-osok a koto koncertet. Gondolom, mindenki erre várt a legjobban a nap folyamán. Itt azért ismét álljunk csak meg egy picit. Az összegyűlt társaságot két részre osztom a következők szerint: akik a programok miatt jöttek, és akik az árusok miatt. Ami kicsit elkedvetlenített a nap folyamán, az annak a látogatónak a kijelentése volt, akinek elfogyott a pénze. „Na, elköltöttem minden lóvém, akkor most már húzzunk innen”. Nagyon sokan tényleg csak a vásárlás/pénzköltés miatt jönnek a Conra és a programok nem is érdeklik őket. Miért? Szóval vártuk a koncertet. Nakagawa Karin pedig adott egy koncertet. Mindenki dermedten figyelte és látszott az arcokon, hogy egy kicsit felhagyott a közönség az egész napos pörgéssel és valahogy magával ragadott mindenkit a hamisítatlan japán muzsika és a művésznő gyönyörű hangja. A közönség még itt aktívan részt vehetett, ugyanis lehetőségünk nyílt együtt táncolni és énekelni. A hely szűkének ellenére is igen élvezetes volt. Az előadás végén a közönség (Japánban példátlan az efféle) visszatapsolta Nakagawa kisasszonyt, aki a meglepetéstől alig jutott szóhoz és újrajátszotta az előadás első témáját. A klubhelyiségben is a legismertebb japán kulturális elemeket ismerhettük meg részletsebben. Részt vehettünk egy teaszertartás bemutatón, ezután kimonókat és yukatákat is felpróbálhattak magukra az érdeklődők, akiket szakavatott kezek segítették az öltözködésben. A kimono előadás után pedig a japán virágkötészetről tudhatott meg a közönség sok-sok érdekességet és egy virágkompozíciót is elkészített az előadó hölgy, aprólékosan megmagyarázva, hogy mit miért és hogyan helyez el.
A kissátorban eközben ugyancsak olyan programok folytak, amiket kár lett volna kihagyni. Sajnos mindenhol én sem tudtam ott lenni, hiszen nagyon sok minden egy időben zajlott. Visszatérve a kissátorhoz. Elsőként Buglyó Gergely Shogi előadására ülhettünk be. Akinek az előadás meghozta a kedvét a játékhoz, az ki is próbálhatta tudását utána (ugyan így kipróbálhatták a látogatók az ikebana tudásukat is, hisz az előadás után virágkötészetre is lehetőségük volt). Alig mertem hinni a szememnek, amikor a programban megláttam, hogy Vihar Juditot is meghívták a rendezők. Ő a haikuról tartott előadást. Ezután Kovács Emese Awa Odori előadását hallgathattuk meg és meg is tanulhattuk ezt az ősi táncformát. A kissátor utolsó programjaként Turcsányi Anasztázia vezetett be minket a japán népdalok világába. Az interaktivitás innen sem hiányzott, hisz a publikumot közös éneklésre is meginvitálta.
A nagysátorban pedig egész nap különféle japán éttermek kínálatából falatozhattunk. Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy mindegyik étterem valamilyen más japán étekkel vonul ki. Pont, ahogyan sejtettem, a legnagyobb sor a Takebayashi (Bmbuszliget) standja előtt állt. Rájuk jutott a sushi készítése. A Sensei hamisítatlan japán fesztiválétkeket árusított és a Fuji étterem isteni bentókat kínált. Ebben a sátorban állították ki az obentoverseny résztvevőinek „műveit”, melyre a közönség is szavazhatott. Hihetetlen, hogy egyesek milyen ételkompozíciókat tudnak készíteni. Innen is gratulálok minden résztvevőnek!
Az AnimeConokon már eddig is megtalálhatóak voltak a workshopok, ahol lehetőég nyílt egész napos kalligráfia gyakorlásra, origamizásra és a híres japán táblásjáték a go művelésére. Ezekhez a programokhoz társult most a Kau Cim jövendölés, otedamalabda készítés és a papírsárkány készítés. Azoknak sem kellett kétségbeesniük, akiket a sok program és a stressz lefárasztott, hiszen az épületben Shiatsu masszázs is működött. A félórás kezelésre egy elzárt, csendes helyiség állt rendelkezésre. Aki viszolyog a fizikai kontaktustól, annak pedig ez alkalommal is ott volt a Mangakissa, ahol egy tea mellett kedvenc mangáit lapozhatta. Az időjárásra sem lehetett túl nagy panasz, hamisítatlan nyári időnk volt. Egy ilyen fesztiválra pedig a szeles esős idő elfogadhatatlan. A biztonsági őrök mintha egy picit szigorúbbak lettek volna, ezt viszont ellensúlyozta a MAT-os kedvesség és segítőkészség. Eleddig (akikkel én próbáltam szóba állni) elég sokszor találkoztam mogorva és pökhendi tagokkal (segítőkkel), ezen a napon viszont tényleg csak jókat tudok mondani róluk. Összegezve minden nagyon szép és jó volt. Érdekes programok, türelmes és segítőkész emberek, és a vártnál sokkal jobb szervezés. Az igazi fesztiválhangulathoz már csak a tűzijáték hiányzott a végére. Remélem, hogy a szervezőknek is legalább ilyen pozitívan zárult a nap és jövőre is megrendezésre kerül egy ilyen Con felvezető. A japán kultúrát kedvelőknek és a japán kultúra iránt érdeklődőknek (akik lehet már kiábrándultak a Conokból) pedig azt tanácsolom, hogy ha idén nem jutottak el a rendezvényre, jövőre ki ne hagyják, sőt hozzák apukát, anyukát, tesót, papát, mamát, mert még ők is jól fognak szórakozni.
A nap végén beültünk egy pubba, majd utána hajnalig tomboltunk egy szórakozóhelyen. Jó vót :D
