Az ember a fellegvárban c. könyvénél már tényleg bajban vagyok. Ez most sci-fi, vagy szépirodalom? Sci-fi elemek alig, szépirodalmi elemek...hát...na most mi tévő legyek :D. Segítség!!! :D Erre is mondjam azt, hogy ez ilyen Dickes stílus és kész passz? Legyen így. Bár aki nagyon azt szeretné, hogy válasszak az előbbi kettő között, annak azt mondom, hogy ez a könyv egy szépirodalmi mű és talán Dick regényeinek többsége is az (dacára a sci-fi elemeknek).
Hogy zavarba hozzam azokat is akik eddig valaminek elkönyvelték ezt a művet, vagy csak hittek nekem és azt mondták, hogy ok akkor legyen szépirodalom, azoknak elmondanám, hogy "Az ember a Fellegvárban" 1963-ban megkapta a sci-fi műfajának legnevesebb elismerését, a Hugo-díjat.

A könyv elolvasása után (3 nap alatt sikerült buszon, HÉV-en) elkezdtem gondolkodni és elkezdett csillapulni a katarzis, ami a könyvek olvasásakor keletkezik. A kezdeti öröm is csillapodott és rájöttem, hogy azért ez nem okozott akkora katartikus élményt, mint a VALIS, vagy a UBIK vagy akár a Kizökkent idő...
Az író a regény végére tartogatta az igazi csattanót, amit bár szépen felvezetett sokkal többre számítottam (kicsit kiszámítható is volt ennyi Dick könyvet magam mögött tudva). No nem kaptam keveset, persze az anyázásból kevesebb jutott részemről, de a könyv még így is valami nagyot sejtet, amit lehet én nem értek meg, de az amcsik, a németek és a japók biztos nagyot néztek.

Miről is van szó?

A könyv igazából egy alternatív történelmi regény. Tudomásom szerint az első. Ezzel Dick teremtette meg ezt a stílus is.
Alternatív jelenben vagyunk (illetve pontosabban múltban, mert a hatvanas években játszódik, de akkor ez volt a jelen): a 2. világháborút a németek és a japánok nyerték, Európa a Német Birodalom része, Afrika is, de azt már a németek sikeresen elpusztították, Amerika pedig fel van osztva gyarmati övezetekre, ahol a japánok az urak. A zsidókat üldözik és a fennmaradtakat gázosítják. A fejlődés japán részről csekély, viszont a németek már a Marson járnak és rakétákkal utaznak a kontinensek között.
Sejthető, hogy az alternatív történelmekkel foglalkozó könyvek alapja a "mi lett volna ha...". A lavinát Dick művében Roosevelt halála okozta. Innen borult minden és az általunk ismert történelem egy alternatív szálra szakadt. Jobbra? Rosszabbra? Ez nézőpont kérdése. Nálunk a kapitalizmus uralkodik. Én mégis úgy érzem, hogy ez mindig jobb, mint a Dick féle univerzum.
A németek és japánok uralta világban a jóslás tök hétköznapi, amit egy Ji King nevezetű könyvvel oldanak meg és hisznek is benne, sőt a könyvtől várják a tanácsokat. Vajon a könyv tényleg él, vagy csak a balga emberek hiszik azt?

Van azonban egy betiltott könyv, ami egy másik valóságról szól (mint már tudjuk, Dick egyik kedvenc témája a valóság keresése), egy olyanról, amiben minden fordítva történt, és a dicsőséges Brit Birodalom zászlaja leng minden földrészen. Ez kicsit csalódás volt, mert arra számítottam, hogy ez a könyv a mi történelmünket írja le, de sebaj. Akik ezt a könyvet olvassák (zsidók és egyéb üldözött személyek), titkon remélik, hogy egyszer ők is élhetnek egy ilyen világban. A könyv írója elbarikádozva él és nem sokat lehet róla tudni (The man behind the curtain). Az egész regényen keresztül vártam, hogy a féltucat főszereplő (akik külön úton járnak és szinte csak ez a könyv a közös bennük) mikor látogatják meg és beszélgetnek el vele úgy, hogy a regényben felvetett kérdésekre választ kapjunk. Ő az ember a fellegvárban, így nem alaptalanul vártam, hogy ő legyen a kulcs a fő főszereplő. Ez nem így történt. Mondanom sem kell, erre a könyv végéig várnunk kell és addig az író mindenféle látomással (a valós világba tett álomszerű látogatással??) turbózza fel az olvasó idegeit és az embernek a fellegvárban nem sok szerep jutott. Annál több az ??általa?? kitalált könyvnek.

A főszereplők történetei többé-kevésbé érdekesek. Engem a német szereplők történetei nem kötöttek le és idegesítettek is. Annak ellenére, hogy Dick zseniálisan részletesen kiépítette ezt az alternatív történelmet (mintha tényleg így történt volna), felőlem kihagyhatták volna ezt a fajt. A zsidó és japán szereplők történetei viszont annál jobban tetszettek. Minthogy úgy ahogy otthon vagyok a japán kultúrában és ismerem a japánok temperamentumát, viselkedését, azt kell, hogy mondjam, Dick profi módon jelenítette meg a japán üzletembert, családot. A könyvben így is nagyon sok helyen ott vannak a buddhizmusból vett fogalmak, szóval azt feltételezem (szerintem joggal), hogy Dick is otthon volt a távol-keleti kultúrák témakörben és ezt profi módon ültette át a könyveibe.
Még valami. Az utolsó színhelyen, az ember aki a fellegvárban lakik(:-P) összejövetelt tart a házában, ahova bárki bemehet. Itt esett le, hogy ez az ember nem más mint Dick :). Azért merem ezt leírni, mert ez nem lényeges a történet szempontjából, de mégis ad neki valami pluszt amire más nem jöhet rá, csak aki ismeri az életét.

Nem nagyon szeretnék elárulni további részleteket a könyvről. Nem ez lesz a kedvenc Dick regényem, de tuti el fogom még olvasni, mert sokkal több van benne, mint azt az első olvasásánál fel lehet fogni. Az író elkezdte a könyv folytatását is, de sajnos haláláig nem fejezte be. Ez azonban ne riasszon meg senkit, egy dickesen kerek történetet kapunk.