Fiatalon sokan érezhetik úgy, hogy nem találják az utat, amin elindulhatnak, haszontalannak gondolják magukat és változtatni akarnak életükön, érzik, hogy ez így nem mehet tovább...
Azért teszem közzé ezt a szösszenetet, mert biztos sokan éreztek/éreznek így. Egy 19 éves fiú gondolatai következnek...

Egy macska halált megvető bátorsággal szelte át az utat, míg a buszra vártam. Mi célja lehet az életben? Ezt csak ő tudhatja, vagy ő sem. Ismerős ez az attitűd. Én is ilyen vagyok. Míg ezen bambán gondolkodtam, a macska újra átsétált az úton, fittyet hányva az autókra, melyek már ebben a kora-hajnali órákban is megállíthatatlanul folytak le és fel. Látszott a céltalansága, látszott a reménytelen harca a szellemmel, mely benne is meglapult; az életbemaradás fantomja elő-elő tűnt belőle. Így ért át biztonságba ismételten a túloldalra. Közben meg talán már arra gondolhatott, hogy igen, legközelebb talán sikerül beteljesíteni misszióját és a sors rábólint, hogy folytassa e világi életét egy másik világban.
A buszon álltam. Hétfő révén már evidensnek tűnt, hogy a négykerekű (macska)busz zsúfolásig megtelt és én kiharcolhattam magamnak egy állóhelyet. A buszon lévő arcok többségén ugyanaz a keserűség ült, mint ami a macskáén is valószínűleg ült volna, ha képes lett volna az emberi világ mimikáira. Birkák. A birkák hallgatnak a pásztor füttyszavára és az ostor csattogására és a puli vakkantására. Tornyosulva haladnak a haláluk felé nem más céllal, minthogy ezt a napot valahogy éljék még túl. Ilyenek vagyunk mi is.
A Népligetben egy nő sírva telefonált. Meglehet, kedvesével beszélt. Kisírt szemében látni vélhettük a félelmet, tanácstalanságot és bánatot. Neki is elkezdődött egy újabb hét, de ez a tény valószínűleg őt sem érdekelte. Vajon miért sírt? Talán elvesztett egy fontos embert életéből? Vagy a nagyon drága mosógépe romlott el? Akár az utóbbi is lehetne. Az ember eljutott arra a szintre, hogy akár egy anyagi csődtől is elveszítheti élni akarását.
Látva a sok rohangáló embert egyszerre elkap a mosolygás és a bánat.
Van-e felsőbb hatalom, aki látja tetteinket, aki az élet egy felsőbb fokán létezik? Bizonyára van és az is elképzelhető, hogy köztünk jár. Így viszont az ő szomorúsága a mi szomorúságunk és az ő élete a mi életünk. Ördögi kör ez. Aki itt él velünk a Föld nevű bolygón, az ugyanúgy belesüllyed a nyomorba, mint mi.
Miért van ez? A „birka” társadalmunk miatt. Jó, igen, az állatvilág társadalma is ilyen, de azt ne mondja nekem senki, hogy nincs EGY tökéletes társadalom. Valahol van; egy másik bolygón, egy másik csillagrendszerben, egy másik dimenzióban, vagy a világunkat rejtő „öltözőszekrényen” kívül.
Kicsit elkalandoztam. Térjünk vissza a ligeti autóbusz-állomás padjára, ahol most ülök. Miért is ülök itt? Miért nem vagyok iskolában? Múlatom az időt. Nem akarom látni a matektanárom képét…minek is magyarázkodom? Mit is akarok? Túl akarom élni ezt a napot, konfliktusok nélkül. Ez csak egyedül, a szellememmel lehetséges. Legalábbis, most így érzem…

Miután ezt a pár sort papírra vetettem, rá 2 napra örökre otthagytam a sulimat és elkezdődött egy újabb, izgalmasabb élet a számomra.

Akit ez nem hatott meg, annak hajtás után van még egy kis meglepetés: