.
2007. 04. 20.
Az első roham
Egy pénteki nap volt, délután. Erős alhasi (jobb oldali) fájdalmaim voltak. 1-2 fájdalomcsillapító (Cataflan-t használtam, nálam ez vált be a leginkább) lenyelése után, néhány óra alatt sikerült álomba ringatni magam. Szombaton napközben eleinte gyengébben éreztem a fájdalmat, majd délutánra ismét felerősödött. Hétvége lévén orvosi ügyelet volt, egy idősebb orvos volt ügyeletben. Megvizsgált (lefektetett, behajlította a lábam - ez a hasi izmok természetes megfeszülése miatt szükséges, így valamelyest elernyednek - , megnyomkodta a hasam, kérdezett a testhőmérsékletemről (itt jegyezném meg, hogy nekem nem volt lázam, a legmagasabb hőemelkedésem talán 37,4 volt), majd mondta, hogy mivel - szerinte – annyira nem fáj, ezért nem küld kórházba. Véleménye szerint is vakbélgyulladás lehet, de várjunk! Hát vártunk...!
Másnapra el is múlt, mintha csak valami rosszat ettem volna és attól éreztem volna magam rosszul.
Teltek-múltak a napok, el is felejtkeztem az egészről teljesen.
.
2007.05.04.
A műtét előtti nap
Ballagásra, illetve utána egy vacsorára voltam hivatalos. Délután át is mentem a barátaimhoz, elmentünk a ballagásra (délután 4 kor kezdődött), majd vissza hozzájuk. Én vezettem végig. Megvacsoráztunk olyan 7 óra felé, majd beszélgettünk, hülyültünk. Én nem ihattam, mivel vezettem (egyébként is ritkán fogyasztok alkoholt...:)), így én csak hallgattam és néztem őket, valamint jókat röhögtem a sok hülyülésen ! Olyan 8 , fél 9 felé kezdett el fájni a hasam. Ugyan ott mint múltkor, de sokkal intenzívebben. Gondoltam biztos attól lehet, hogy olyan kajákat ettem, amit azért nem eszik az ember minden nap (pl kaviár), úgyhogy bementem, hogy ledőljek kicsit, gondolván majd jobb lesz. De nem lett jobb. Sőt...! Itt kezdődött el a rémálom! Olyan este fél 11-ig szenvedtem, majd mondtam, hogy gyerekek én hazamegyek Bátran kijelenthetem: SOHA nem voltam még ennyire rosszul, soha még csak ehhez fogható fájdalmat és görcsöket nem éreztem. Kocsival kb. 20 percre lakom tőlük, de nem volt elég, hogy rosszul voltam, este is volt és az eső is úgy elkezdett szakadni, mintha dézsából öntötték volna. Útközben néhányszor letértem az útról, kamionok terítették be a szélvédőt sáros vízzel, közbe majd meghaltam...rendesen olyan volt, mint valami elcseszett thrillerben. A 20 perces útból majdnem 1 órás lett. Hazaértem, megfürödtem és gondoltam ismét a „kedvenc gyógyszerem” segítségét kérem, hát bevettem egyet. Vártam...vártam....semmi! Bevettem még egyet és ismét várni kezdtem...még mindig semmi. Ekkor már olyan fél 2 körül lehetett. Bevettem egy harmadikat is (már majdnem gyógyszertúladagolást kaptam :) ), ami kb fél óra alatt (az előző két pirula segítségével) kiütött és végre elaludtam.
