Kedves Blogolvasó Kispajtásaim! Örömmel vezetem be Dr. Iszákos 2. írását, amely a vakbélgyulladást fogja taglalgatni. Ezen témakör első részében a tényekkel ismerkedhetünk meg, majd a folytatásban napról napra végigkövethetjük doktorunk kalandjait kórházi környezetben, mintegy kórháznapló szerűen.
Kedves Iszákos, Tiéd a pálya:
.
A „vakbélgyulladásról”
Itt is vagyok, ahogy ígértem, az első témánkkal, amihez személyes élményekkel is szolgálhatok . Máris megragadnám az alkalmat, hogy egy tévhitről „lerántsam a leplet”. Amikor ugyanis vakbélgyulladásról beszélünk, akkor valójában nem a vakbél, hanem az ahhoz csatlakozó, féregszerű, zárt végű ú.n. féregnyúlvány (appendix vermiformis) gyulladását értjük.
Visszatérve hozzám, utólagosan azt mondhatom, hogy szerencsés voltam, hamar túlestem rajta; a lelki „megrázkódtatáson” kívül különösebb testi amortizáción nem estem át, leszámítva a vágást a hasam jobb oldalán. Na de ne rohanjunk így előre, kezdjük szépen az elejéről! Először is tisztázzuk, hogy miről is van szó, vegyük át a tüneteket, illetve a lehetséges alternatívákat a kezelést illetően!
.
A féregnyúlvány gyulladása --> az appendicitis
A féregnyúlvány-gyulladás főként fiatalkori betegség, elsősorban a 10 és 30 év közötti férfiak körében a leggyakoribb (de csecsemő és időskori megbetegedések is előfordulnak), ám nőknél is előfordulhat, ami a terhesség alatt súlyos komplikációkat okozhat.
A féregnyúlvány természetes állapotában szabadon lóg le a vakbélről, hossza átlagosan 7 és 9 cm közé tehető, de előfordulhat ennél hosszabb is (akár 20 cm). Elhelyezkedését tekintve összeköttetésben állhat a hólyaggal, végbéllel, petefészekkel, méhhel, vékonybéllel, vesékkel, epehólyaggal, így a diagnózis felállításánál ez megnehezíti az orvos feladatát. Begyulladását az is elősegíti, hogy bemeneti nyílása (ami egyben a kimeneti nyílása is) igen szűk (4-6 mm), az itt felgyülemlett váladék , esetlegesen még folyadékkal is érintkezve igen nehezen tud ezen a nyíláson távozni, így remek táptalajt nyújt a különböző baktériumok szaporodásához, majd a gennyesedéshez, gyulladáshoz, ám az idegen testek (szőlőmag, halszálka, fogkefesörte, bélféreg) által okozott gyulladás is fontos , habár a gyulladásos megbetegedések számát tekintve ez elenyésző fontossággal bír.
A gyulladás előrehaladtától függően a féregnyúlvány falán tályogok jelenhetnek meg, amelyek kifelé (értem itt a hasüreg irányát), vagy befelé áttörhetnek. A kifelé, tehát a hasüreg irányában való áttörés hashártyagyulladást okozhat. Bizonyos esetekben gangrénássá is válhat (zöldes fekete elszíneződés, „törékennyé” válás, majd átfúródás), aminél gyakori az elhalálozás. Ez a folyamat, gyakran néhány óra leforgása alatt játszódik le.
.
Tünetek:
A gyulladás általában akut roham formájában kezdődik. Néha egy-egy könnyebb roham után a fájdalom csökken, ám előfordulhat, hogy a gyengébbnek vélt rohamok után következő erősebb roham perforatiohoz, majd halálozáshoz vezethet. A fellépő fájdalmak gyakran a köldök, vagy a gyomor tájékán lépnek fel, néha kisugárzik a hátba, befelé, vagy az alsó végtag felé. A fájdalmak fellépésével egy időben alkalomszerű hányás is jelentkezhet, valamint a nem túl magas láztól az akár 40 fok közeliig is megemelkedhet a testhő, amelynek néhány napos tartós változása a gyulladás előrehaladásának vagy tályogképződésnek a jele.
Aggódni nem kell, azért az esetek nagy részében ha műtétre is kerül a sor, akkor is valószínűleg túléljük :) Akkor kezdjük is el az én történetemet, amiben összefoglalom a saját tapasztalataimat, tüneteimet, orvosi kezelést, műtétet, kórházi tartózkodás. (hehe, ne együk ilyen forrón a kását...a kórházi naplót a kövi résztől olvashatjátok:D -a szerk.)
.
/Forrás: Révai lexikon, www.egeszsegkalauz.hu/
