Jelen kutatás a címben is leírt japán-magyar őzikebőgés hatásait dolgozza fel a cinke nevű tollasokra koncentrálva, ideálisnak nem mondható körülmények alatt. 

Először is érdemes tisztába kerülni a címben foglaltakkal. Úgy tűnhet, hogy néhány dolog már ott sem állja meg a helyét, és valóban, hiszen már a cím is több seggből vérzik, ami igen izgalmassá teheti a kutatást. Talán elkezdhetnénk ott, hogy a cím hosszú és vessző sincs benne, de akkor a kutatás idő előtt vakvágányra futna, mint Ördög Nóra a TV2-höz való átigazoláskor, és nem tudnék olyan tárgyhoz tartozó, idevágó, fontos, lényeges, meghatározó, releváns dolgokra kitérni, mint pl., hogy miért ugatnak és miért nem vásárolnak az őzikék a cinkékkel. "Na, ennek se füle, se farka!" Gondolhat most mindenki a tarka bocira, de azzal sem lennénk kisegítve. Mondom mi van. Az őzikék nem is bőgnek, hanem ugatnak, mint a kutyák, de mindeközben növényevők (pont ellentettjei a kutyáknak, akik húsevők és még csak patáik sincsenek), és nem nagyon tudnánk őket megsétáltatni a Váci utcában. Részint azért nem, mert a túl nagy tömegtől megvadulnának és kárt okoznának másokban, részint pedig azért nem, mert túl nagyok és ehhez képest a kicsi agyuk nem teszi lehetővé, hogy betanítsuk őket a póráz használatával, mellettünk sétálni. Na meg aztán a magyar őzikék vásárolni sem szeretnek.  

Miből ismerheted fel a magyar és a japán őzikéket:

A magyar őzek (a képen fent) egy kicsit úgy néznek ki profilból, mint a kenguruk, csak ezek mégis párosujjú patás állatok és nem bokszolnak. Japán fajtársaik (lent) viszont eléggé szeretik a vásárokat és ezt nem is titkolják.

Japán őzcsorda sorban áll a vásárláshoz (A galambra rászóltak, hogy álljon a sor végére, de ő inkább hazamegy, mert nincs ideje annyit várni.)

Szóval ezekre az állatokra jól működne az a vicc, hogy "Négy láb van, ugat és őz, nem kutya. Mi az?" A cinke se nem őz, se nem bőg, se nem kutya. Adja magát, hogy kotkodácsol, mint némely madártársa, de inkább mondjuk rá, hogy cineg, vagy csipog. "De miért cinkézi le a kutató úr ezt a verébalakú tollast, amikor nálunk a faluban mindenki cinegének híjja." – tehetné fel akárki a kérdést, amit valószínűleg válaszra sem méltatnék. Az alábbi videóban egy olyan egyedet láthatunk, ami éppen próbálja magához hívni az őzikéket, csak hát mivel nem tud ugatni...szóval, ez így nem fog menni kis tollas barátom.

A másik gond az, hogy a videó télen készült és ilyenkor a szarvasok sem bőgnek és az őzikék sem ugatnak (na jó, csak a legkivételesebb esetben, de inkább nem), így duplán is hiába a kis madárka erőfeszítése. Ha már nem költözött el nyár végén, vagy ősszel Afrikába akkor igazán tapasztalhatta volna, hogy pörkölt ízű barátaink ősszel bőgnek. Mármint a szarvasok, nem pedig az őzikék, akikről ez a tanulmány szólna. Az őzikék egyébként akkor ugatnak, amikor veszély közeleg. Ez a hangadás valószínűleg zsigeri és a sok hajtóvadászat alatt ivódott beléjük a vadászkutyák miatt. Ez ilyen pavlovi reflex. Veszély, kutyák, ugatás, futás. 

Így ugatnak az őzek:

 Így pedig egy tacskó:

Az egészből tehát annyit szeretnék kihozni, hogy a fentiek alapján vajnyi hatást gyakorolhat cinkékre az őzikebőgés, hiszen lényegében olyan nem létezik, szarvasbőgést meg ha hallanak is, tuti nem télen, fagypont alatt, hanem inkább ősszel. Ha mégis előfordulna akkor talaj menti fagyis, vagy nulla fok alatti hőmérséklet (elvégre tart a globális felmelegedés), körülbelül annyira érdekelné őket, mint a pacifing. Esetleg tovareppennének egy másik fára, ha már nagyon nem tetszene nekik, de ez annyira nem nagy hatás, hogy érdemes legyen oldalas kutatásokat írni róla. 

A tanulmányban a japán és a magyar őzikéket nem különböztettem meg cinke szempontból, mert a vásárlási szokásaikon kívül azt lehet mondani, hogy egyformák, csak máshol laknak. 

(Mindjárt jönnek a gifek.)