Bő egy hét és itt a karácsony! Sokak ilyenkor már az ünnepi készülődés finishében vannak, a lustábbak viszont még mostanában indulnak majd neki beszerezni az ajándékokat. Sajnos a világban az ünnepek eredeti háttere többnyire mára elhalványult és átvette a helyét az esztelen ajándékdömping. Japánban sem sokkal másabb a helyzet, de itt a reklámhadjáratokon és csordaösztönön kívül van más is, ami ajándékvásárlásra sarkallja az embereket. Ez pedig az adósságtörlesztés a világ felé, a rossz lelkiismereten és karmán való javítás. Az elkövetkezendőkben megismerkedhettek a japán ajándékozási mánia indíttatásaival, szabályaival és furcsaságaival, a cikk végén pedig egy ajándékcsomagolási gyorstalpaló is várja a kedves olvasót.
Mikor ajándékozik egy japán? Sokkal inkább úgy kellene feltenni a kérdést, hogy mikor nem, ugyanis szinte minden alkalomra megvan a protokoll. Esküvő, karácsony, Valentin nap, és a főbb világünnepeket ők is megünneplik, igaz olykor kissé más módon, mint mi (Japánban például a Valentin napon a nők vallanak szerelmet és halmozzák el csokival a férfiakat). Vannak azonban olyan alkalmak, melyek számunkra teljesen szokatlanok lehetnek. Az ajándékozás náluk főként a társadalmi együttélés közben kialakuló feszültségek levezetésének kiforrott módszere és nem feltétlen az emberi kapcsolatok megerősítésére, a törődés kifejezésére szolgál.
Nagyon jó példa erre a következő történet, amit egy kint élő gaikokujin (külföldi) mesélt el. Az utcában ahol élt, az egyik lakó – teljesen törvényesen – egy újabb emeletet akart felhúzni a házára. A probléma abban gyökeredzett, hogy az új emelet zavarhatja a szomszédokat a tengerre való kilátásban. Ekkor fogta magát, végigsorolt a szomszédokon és elmagyarázta, hogy mire készül, majd befogta a szájukat egy kis ajándékkal. A lakók így fel lettek készítve és mivel egyébként is konfrontációkerülő népség a japán, nem is lett belőle semmilyen konfliktus. Ugyancsak erről a prevencióról árulkodik az a történet is, amikor egy nagyobb építkezés előtt a fő építész végigjárta a környék lakásait, hogy már előre bocsánatot kérhessen a lakóktól a jövőbeli nagy felfordulás miatt. Kis ajándékokat is adott nekik és biztosította őket, hogy ha bármi gondjuk adódna, az építkezés miatt, akkor bátran keressék fel akár a lakásán is, és mondják el neki, hogy mi a gond.
Chūgen (中元) és seibo(歳暮)
E két elnevezés a legnagyobb ajándékozási időszakokat takarja, amelyek a hála-adósság rendezésére szolgálnak. Előbbi július 15-től kezdődik (ami egyébként a magyar Halottak napjának megfelelő Obon ünnepségek vége), utóbbi pedig december 13-28 között kényszeríti az embereket akut ajándékvásárlásra. A két ünnep Japán feudális korának kezdetéhez köthető (1185) és ebben az időben kezdte kinőni magát ilyen rituális szintre az ajándékozás. Eleinte a feljebbvalóknak volt szokás adni, aztán 1945-től változás állt be a szokásban és innentől kezdve már ajándékozott boldog-boldogtalan, boldogot és boldogtalant. Ennek oka valószínűleg a háborúban lerombolt Japán lehetett, ahol mindenki a másikra volt utalva és az ajándékoktól azt várták, hogy ezzel megvásárolhatják egymást, hiszen ki tudja mikor lesz még szükség a segítő kezekre a kilátástalan időkben.
A nyárközi és az év végi ajándékozásba- a kereskedők örömére- szinte minden feljebbvalónkat be kell vonni. Kell ajándék a főnöknek, más feletteseknek, az orvosnak, a gyerek tanárainak, postásnak, közértesnek és ezek után persze már a család sem maradhat ki. Mivel szezonális ünnepekről van szó, az ajándékoknak is ehhez kell igazodniuk. Nyárra küldhetsz alkoholt, gyümölcskosarat, édességet, algát, legyezőt, papír lámpást, a seibóra pedig ugyancsak jöhet az alkohol (sör, bor, whisky), kávé, naptár és régebben szokás volt fácánhúst, kacsát, lazacot is csomagolni.
Ez a félévenkénti ajándékozás társadalmi kötelezettség. Mindenkinek sok gondot is okoz, nem csak az ajándék kiválasztása, hanem a váratlan a látogatások is, melyek idején a két fél órákig hajlong a kapuban. Persze van gördülékenyebb megoldás is: a csomagszállító cégek pikk-pakk házhoz viszik az ajándékot, csomó kínos helyzettől megkímélve a feleket.
A csomagolás sokat dob magán a tárgyon, így, ha egy menő áruház papírjaival vonjuk be – amit utcai árusok is árulnak –, könnyen meg is téveszthetjük alanyunkat és egy értéktelen kacatot értékes relikviává is tehetünk a márkás papírnak köszönhetően.
Az ajándékot illendő viszonozni (kivéve, ha feljebbvaló kapja, vagy ha adósságot, japánul on-t törlesztnek vele), persze vannak esetek, amikor ezzel ráérünk. Arra figyelj, hogy az adni kívánt ajándék értéke megközelítőleg megegyezzen a kapottal. Furcsa lehet számunkra, hogy nagyon sok esetben egy véget nem érő adok-kapokká alakulhat egymás megajándékozása, melyben a vásárolt tárgyak értéke egyre magasabb lesz. Lehet ennek a megelőzéséből fakadóan olyan távolságtartóak a japánok? :)
A pénz jó, értem?
A pénzajándék (o-iwai) igen elterjedt, de mégis elég veszélyes dolog. Bonyolult is a japánoknál, mert pénzt használni ajándékként lehet, de csak úgy, hogy az akinek ajándékozod ne lássa. Így tehát minden esetbe be kell valamibe csomagolni. Ha boríték nincs, akkor akár egy papírzsebkendőbe. Vigyázzunk, hogy ne legyen se gyűrött, se kopott a steksz. Legjobban jársz, ha befáradsz egy bankba és újra cseréled a régit. Legyen esküvő, temetés, fiúgyermek születése, vagy újév (ekkor a gyerekek kapnak), minden esetben elfogadott a pénzajándék, ha a megfelelően el van rejtve. A lényeg, hogy diszkréten csúsztassuk a ropogós bankókat a másik zsebébe, vagy szertartásosan adjuk át a csicsás borítékot. Hivalkodni nem szabad.
Pénzes boríték de gozaimasu.
Ajándékot a csomagolásáról
Ne is az ajándék kiválasztásába fektesd az időd nagyobbik hányadát, hanem annak becsomagolásába, mert ebből derül ki, hogy milyen ember vagy és mennyire vagy otthon a kulturális szabályokban. Tavasszal a virágos-, ősszel az arany faleveles minták dívnak. Világos és frissességet sugárzó témák nyárra, meleg és nyugalmat árasztó témák télre. Így válogasd össze a csomagoláshoz szükséges papírokat. Az értékesebb csomagolópapírokat máig kézzel készítik, és igen sokféléből válogathatunk. A hōshō, noriire, hanshi és noshigami papírfajta örvend a legnagyobb hírnévnek. Utóbbival csak közvetlen hozzátartozóknak csomagolnak. Kevéssé jelentős alkalmakra a danshi, torinokót, sugiwaragamit és nishinouchit megfelelőbbnek tartják, mert nem olyan feltűnőek. Természetesen, ha nyers húst, kutyát, esetleg versenylovat ad az ember barátainak, azt nem kell becsomagolni, de minden más esetben egy profin összerakott csomag csak hasznunkra lehet.
Szokás szerint két réteg papírba csomagolják az ajándékot, melyek közül az egyik – többnyire alul lévő – fehér. A csomagolás egy mizuhiki nevű fonallal van átkötve és rögzítve. A csomag tetejére, a megajándékozott szemszögéből jobb oldalra, noshit kötnek, ami egy színes hajtogatott papírlap. Ez egyfajta jókívánság, és a gazdag, szerencsés életet jelképezi. Nagyon fontos, hogy boldog alkalmakra a papír jobb oldalát hajtjuk a bal oldalára, szomorú alkalmaknál pedig mindez fordítva történik.
Jó tudni: Top 10
- Az ajándék mindig legyen becsomagolva (kivételeket lásd a cikkben).
- Az ajándékot nem szabad visszautasítani, kivéve, ha gyanús körülmények között adják. Ezzel kizárhatjuk a megvesztegetést. Ki tudja, hol kezdődik Japánban a korrupció…
- A japánok soha nem bontják ki az ajándékozó előtt az ajándékot, ezzel elkerülve azt a kellemetlen helyzetet, ami akkor adódna, ha nem tetszene a meglepetés és ez az arcokra is kivetülne. Persze ha ragaszkodnak hozzá, hogy előttük bontsuk ki, akkor megtehetjük.
- Az átvett csomagot nem szabad a sarokba, vagy félreeső helyre tenni, mintha már elfelejtkeztünk volna róla. Nagyobb összejöveteleken külön emelvényt is állítanak nekik.
- Még Japánba utazásunk előtt vásároljunk pár szatyornyi hungarikumot, mert a japánok úton útfélen ajándékoznak és így vissza tudunk vágni. Ha ők elmennek külföldre, akkor viszik ezeket az apróságokat, amiket o-tsukai mono-nak (nagytiszteletű használnivalónak) hívnak. Természetesen a szatyrok azután sem fognak üresen maradni, miután eladogatták a tartalmukat, mert az otthoniak is várják a madárlátta tárgyakat. Ezeket nevezzük o-miyage-nak (szuvenír). Egyébként az ember tényleg nem tud úgy végigmenni az utcákon, hogy a kezébe ne nyomnának valami apróságot: papírzsepi, snack, fültisztító stb.
- Gyászajándék: Az elhunyt számára is küldenek ajándékot (pénz, füstölő, virág és drágább élelmiszerek), ezt a hozzátartozók jótékonysági szervezeteknek adják tovább, melyről levélben értesítik az ajándékozókat.
- Jobbulást ajándék: Lehet pénz, gyümölcs, virág és különféle eledelek. Vigyázz! Nehogy cserepes növényt vigyél a kórházban lábadozó barátodnak, mert úgy tartják, hogy a növény gyökere, ahogy kapaszkodik a földbe, olyan módon a beteg is nehezen fog szabadulni az ágytól (ágyba gyökeredzik).
- Shichi-Go-San ajándék: Az 5 éves fiúk és a 3 és 7 éves lányok ünnepén pénzzel, ruhával, játékokkal és sporteszközökkel lepik meg a lurkókat.
- Vendégségben: alkohol, gyümölcs, torta, süti, alga, kávé, gyerekeknek fagylalt.
- Esküvői ajándék: Pénz. Minimum 10.000 yen, ami természetesen friss, ropogós bankó képében kerülhet bele a díszes és speciális pénzes borítékba, a noshibukuroba.
Láthatjátok, mint oly sok más, az ajándékozás sem megy egyszerűen a szigetvilágban. Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy japánoknak kell ajándékot vinned és minden bizonnyal kapsz is majd valamit, érdemes előtte jól felkészülni és ennél kicsit mélyebben utánajárni az írott és íratlan szabályoknak, ha azt akarod, hogy kapcsolatotok hosszútávra is megmaradjon.
Csomagolási módok:
