A hozzáértők váltig állítják, hogy Japán a kísértetek paradicsoma, ahol legalább annyi szellemmel találkozhatnak az arra fogékonyak, ahány kamija van a szigetvilágnak. Arra meg már inkább ki se térjünk, hogy mi van, ha a nyolcmillió kamit is kísértetnek számoljuk, hiszen jobban belegondolva csupán ektoplazmányi különbség van közöttük. Közeleg a Halloween, érdemes hát kicsit a keleti oldalról is rákészülni.

Nagyon sokáig azt hittem, hogy a japán horrorfilm és az ilyen típusú animék létezése csupán a nyugattal való érintkezés egyik hozadéka. Kísértetházak? Falakon átlebegő szellemek? Kiket hívsz? Az amcsi szellemirtókat és nem holmi japán mecha-őrülteket. Őket majd hívjuk akkor, ha óriásszörnyek támadnak a világra. Ja, hogy már oda is amcsikat hívunk a Pacific Rim óta? A témánál maradva tehát Japánban is „megélnek” a szellemek, méghozzá az ősidőktől fogva és van olyan gazdag (ha nem gazdagabb) irodalmuk, mint a világ egyes pontjain lejegyzett kísértettörténeteknek.

Lelkes történetmesélők 

A japán kísértet-történetek Kínából érkeztek a buddhizmussal. Már a Heian-korszakból is rengeteg ilyen maradt fenn, például a Konjaku Monogatarishūban és ugyancsak kínai közvetítéssel született meg egy másik nagyon híres történet, a Botan Dōrō (牡丹燈籠). Ez már jóval később, a 17. században íródott és a Konjaku történeteihez hasonlóan ez sem elsősorban szórakoztató, hanem inkább tanító szándékkal. A buddhista tanmese a karma működésére hívta fel az olvasók figyelmét. A kínai szellemtörténetet aztán idővel elkezdték feldolgozni és lassacskán eltűntek belőle ezek a buddhista gondolatok, a helyükbe pedig olyan vérfagyasztó történetek kerültek, hogy az izzasztó nyári estéken valóságos felfrissülést jelentettek az olvasó közönségnek. A Botan Dōrōból kabuki darabot is készítettek (és rengeteg más módón is feldolgozták már), majd a 20. század elején ez volt az első szellemtörténet, amit filmre is vittek. A történet két szerelmesről szól, akik nem lehetnek egymáséi társadalmi rangjaik különbözősége miatt, így a női fél öngyilkos lesz, majd visszatér a túlvilágról, hogy abban az állapotban lehessen együtt szerelmével.

Másik nagy mérföldkő a Sweet Home (スウィートホーム) c. kísértetház történet volt 1989-ben, ami a japán kísértetház történetek sablonjává vált, játékkészítőket ihletett meg (Resident Evil) és elősegítette, hogy Japánban is kiépüljenek azok a zarándokhelyek, ahova a szellemkutatók és kalandvágyók ellátogathatnak.

A lélek halhatatlansága

A japán hitvilág úgy tartja, hogy az embernek a lelke/szelleme úgynevezett reikon (霊魂), halála után belép egyfajta bardóba/purgatóriumba, ott megvárja a temetést, majd ezután csatlakozik az őseihez a túlvilágon. Legalábbis normál esetben ez így történik, de vannak lelkek, akik valamiért nem jutnak el, vagy nem akarnak eljutni a túlvilágra. Ennek számos oka lehet; valami fontos dolgot nem tudott befejezni és így nem nyugodhat, kegyetlen gyilkosságban elhunyt és most bosszúért szomjas, vagy éppen olyan gyilkos volt életében, aki fél a túlvilági büntetésétől, így nem szeretne átkelni a másik oldalra. Ilyenkor pedig már nem reikonról beszélünk, hanem yūreiről (幽霊). A yūrei is ideje nagy részében láthatatlan és csak kivételes alkalmakkor fedi fel kilétét, akkor viszont sok jóra ne számítsunk. Ez a „gonosz” szellem pedig addig boldogít minket, amíg el nem végezzük a megfelelő rituálékat és meg nem szüntetjük dúló érzelmeit. Legalább egy ilyen bosszútól szomjas lelket már mindenki ismer, maximum eddig nem volt tisztában vele. Ráadásul az Álomgyárnak köszönhetően Japánig sem kell menni érte. Samara Morgan (a japán eredetiben Sadako Yamamura) a TV-ből előkúszó hosszú, fekete hajú démoni lányról lenne szó. Karakterét már a kései Edo-korszakban megálmodta és megfestette  Maruyama Okyo az Oyuki no maboroshi c. festményén, ami egy női  yūreit ábrázol. Elmaradhatatlan kelléke a fehér (temetési) kimono, hosszú fekete haj (ami a japán nőknek általában fel volt kontyolva és csak temetésükön engedték ki nekik), kézfeje élettelen és csak fityeg a csuklón, lába pedig általában nincs. A kabuki darabokban hosszú kimonóval takarták el és később ezt vették át a filmesek is. Gyakran ábrázolják még együtt pár lebegő lánggal (hitodama –人魂), melyek kéken, zölden, lilán lebegnek körülötte. Természetesen számos yūrei létezik; női, férfi, harcos, buddhista, gyermek, sőt olyan is, amit egy élő ember teremtett meg, ez pedig az  ikiryō (生霊). Az ikiryō egy lélekdarab, amit a gyűlölet szül, és ami ideiglenesen kiválik a testből és megpróbál gazdája tudta, vagy tudta nélkül bosszút állni (árulkodó jel a hirtelen betegség). A küldetése nem veszélytelen; vissza is kell, hogy térjen a gazdatestbe, máskülönben a lélek tulajdonosa bele is halhat.

Lelkek a pányván 

Ha szeretnél yūreit látni, akkor be kell mérned, hogy mikor és hol bukkan fel. Azt már az Indul a bakterházból is tudjuk, hogy ezek a teremtmények többnyire éjszaka jelennek meg, ha nem is a ganénál, nagyobb valószínűséggel ott, ahol elszakadtak porhüvelyüktől esetleg annak az embernek a közelében, akire dühösek. A szellemvadászok úgy vélik, hogy Japánban éjjel 2 és 3 óra között van a legnagyobb esélyünk szellemet látni, ugyanis ekkor a legvékonyabb a világunk és a szellemvilág közötti fal.
Ha eltettünk a batyunkba pár ofudat (御札), amit baj esetén a yūrei homlokára kell tapasztanunk, hogy elűzzük, neki is indulhatunk a kalandnak.
A kísértet járta helyek jó része magántulajdonban van és bár vannak oldalak, amik összegyűjtik a helyeket, ahova el lehet látogatni szellemeket hajkurászni, arra is felhívják a figyelmet, hogy ez bizony törvényellenes. Erre azonban sokan tesznek és bár lakatlan, elhagyatott helyekről an szó, „betörnek”, hogy egy jót borzonghassanak az éjszaka leple alatt. Meglehet, hogy pont azért aggatják ezekre a helyekre, hogy kísértet járta, hogy távol tartsák a betörőket, rongálókat. Ez esetben pont az ellenkezőjét érik el. Vannak legális módjai is annak, hogy borzongjunk egy kicsit, méghozzá a hivatalosan működő szellem járta házakban, ahol cégek „Escape the room” játék módjára labirintusokat építettek ki és mindenféle feladatok megoldásával lehet csak kijutni az elhagyatott iskolából, kórházból vagy kastélyból, miközben a legkülönfélébb módon próbálják rád hozni a frászt. Ezek mind éjszaka működnek, hogy még nagyobb legyen az élmény, némelyik csak nyáron, de akármelyikbe is látogatnál, belépőt kell fizetned (500-2000 yen/fő).

Akik a szervezetlenebb borzongásra vágynak, azoknak is van mit ajánlanom. Talán a leghíresebb japán szellem járta hely a Fuji-hegy lábánál elterülő Aokigahara (青木ヶ原) erdő. Néhányan úgy tartják, hogy innen nyílik a pokol hét kapujának egyike. A gyakori paranormális tevékenységeket persze nem csak a kapu okozhatja, hanem az a több mint 500 ember is, aki itt lett öngyilkos. Minden évben előkerül az erdőből pár holttest, de az is gyakori, hogy emberi csontokat találnak az erre túrázók. A fák között pedig nem csak a szél susogását hallani, hanem az ott ragadt lelkeket is, amint próbálnak kapcsolatba lépni az élőkkel.
Biztos szellemtanya még az a számtalan második világháborús katonai támaszpont, ami a háború végezte óta a helyén áll üresen és romosan. Ezeken a helyeken is rengetegen voltak már szem és fültanúi szellemtevékenységeknek, sőt, egyesek Hiroshimában és Nagasakiban is folyamatosan hallják a kétségbeesett sikoltozásokat a tragikus múlt lenyomataként.
Kicsit délebbre, Okinawán a Hansen tengerészeti bázison történt meg több hétvégi alkalommal is, hogy egy vérző japán ment a hármas kapuhoz cigarettával a kezében és tüzet kért az őrtől, de mire az őr a segítségére lett volna, addigra eltűnt. A történetnek az lett a vége, hogy be kellett zárniuk a hármas kaput, mert senki nem volt már hajlandó őrködni ott. A civilek sincsenek biztonságban, mert egy tokiói Akasaka nevű apartmanházban, szintén nagy a szellemjárás. Sok vendég jelezte, hogy kísértet álldogált az ágyuk végénél, miközben köd folyt be a szellőzőnyíláson és hirtelen lehűlt a szoba levegője. Néhányan még arról is beszámoltak, hogy valaki simogatta a fejüket, vagy ide-oda rángatta őket a szobában és másnap reggel a hátuk tele volt karcolásokkal.
Végül pedig essen szó egy alagútról is Yokosukában, ahol anno megöltek egy szamurájt. Küldetésen volt, meg akarta bosszulni ura halálát, de célját nem tudta beteljesíteni, mert rajtaütöttek és elvették az életét. Mivel a szamuráj nem tudta anno végrehajtani küldetését, szelleme nem tudott tovább haladni a túlvilágba, így ott ragadt. Máig megjelenik az autósok előtt és hatalmas baleseteket okoz, ezzel növelve az alagútban meghaltak számát.

A világ tele van rejtélyesebbnél rejtélyesebb legendákkal, vérfagyasztó, szellem járta helyekkel, melyeknek száma folyamatosan gyarapodik. Ebben az időszakban pedig rájuk figyel a világ egy része, miközben a sötétség szépen eluralkodik ezen a féltekén, hogy aztán majd újra győzedelmeskedhessen a fény.