Szhopd ki a phicsáját, eviduládudá a szátinák, ánnák ádd odá, ánnák a fránci kurvának! Nejé! Még virágot hozol nekem? Áz kell nekem? Dugd á picsájába bele! Odá dugd bele á picsájába! Virágot hoz nekem ez á geci! Te gheci! Még énnekem hozol virágot? Ánnák ággyád ánnák á kurvánák, ánnák á mágnespicsájúnák. Ánnák ággyád! Tönkretettétek három évig áz életemet! Nem szégyeled mágádot, ezt érdemlem meg én meg tűled, mi? Három ívig ávvál á kurvá cáfkával, ávvál? Mi? Tönkretetted az életemet, ezt érdemlem én tűled, te? Mi? Ámér ilyen vótám hozzád? Hűségesen melletted vótám ennyi évig, mi? Hol cshávárogtám? Májd ádnák neked á tesvéreim is, ázok is! Májd á Princhó is meg mindegyik, ázt á két fogádot ki fogják ütni. Várjál cshák, májd ádnák neked! Hátván éves öregember kellett neki… meg ez is e… ennek is nő köllött, fiátálább, látod? Nem szégyeled el mágádot? Beteg, rokkánt, nyomorult ember vágy! Rokkánt vágy, oszt fiátál picsá kellett neked, mi?! Móniká, á telefonnyábá bele vót írvá Ági, meg smsek vóták beleírvá és mindig, mikor telefonált áz á rohátt kurvá, mikor telefonált, és fölvette á telefont, á Pálcsi kiszáládt. Órákhosszákot nem jött be. Montám neki, Pálcsi ki vót áz, ki telefonált? Á, üzlet, üzlet, üzlet. Mindig üzlet. Állándóan üzlet vót, Móniká, de pénz sohá nem vót. Ő volt áz üzlet, áz á kurvá, mindig. Ezt csinátá velem. Móniká, visszámegyek hozzá. Hogy há á templombá á cigányokot összeszedi, ázokot, ákiket én mondok… összeszedi á cigányokot és á templombá fog menni esküdni, hogy többet ávvál á cáfkávál, ávvál á mágnesphicsájúvál többet nem beszél és hűségesen megmárád énmellettem.
Aranka
Hogy mongyam el neked Mónika kedves… az édesanyukám aszt akarná, hogy a vótt párom mellé legyek, de én nem szeretem asztat. A gyerekeimnek nem hozta haza a pénzt, hogy vegyek nekiek kaját vagy főznivaló vagy tápszerrel és én ezér férreléptem tűle Mónika kedves. Én nem szeretem űtet, gyűlölöm még mostánáig is, mer hogy mongyam el neked, a gyerekeimet nem szerette ű se, hiába az övéje vót mind a három gyerekem, gyűlölte űköket. Há azér akarná az édesanyukám, hogy mennyek vissza hozzá, mer hogy mongyam el neked Mónika, mer anyukám ő ez jó vóna neki, ez az ember, ez az iszákos, mer ő anyukámat pénzbelileg segítette, meg iszákolásba segítette és én meg nem szerettem űtet és én nekem ebbe az anyukám nem dirigálhat, én esztet szeretem. Nagyon jó vagyunk a mostani párommal. Dógozik, a pénzt hazahozza nekem, nem veszekszik, nem bántalmaz engemet, de sajnos ű igen ű gondolkozik Mónikám, hogy igen, anyukám mér vitette el a gyerekeimet én tűlem, mér nem szereti eszt a páromat… Ű szereti a párom űtet, akkor mér nem szereti édesanyukám az én párumat? Hogy mongyam el neked, hogy járna kocsmába vagy járna ilyen diszkóhelységbe, Mónikám… ez meg nem jár, csak a munka és a munka kell neki. Dógozik, nem gépezik, nem kártyázik, megcsinájja nekem, amit kell, a munkát vagy ha aszt mondom neki, hozzál be vizet, behoz akármit, csak édesanyukám háttérbe állt nekem, Mónika kedves, hogy igen, az én párom haggyon el engemet… és az én gyerekeimet azér vitette el édesanyukám, bosszút állt azér én rám azér, hogy én férjhez mentem. De mér állt én hozzám bosszút, amikor én szerettem anyukámat? Még most is nagyon szépen megkérlek Mónikám, most is a sógorával lakik. Ez az ember őneki komája is, sógora is és hogy mongyam, ez nagy szégyen. Ű ha nem szégyeli el magát, Mónika, mink elszégyeljük magunkat. Közös egyakarattal édesapukám elhunyt, Mónika, négyen vagyunk tesvérek, de annyibú szépen kérlek, Mónika kedves, akkor miér van ennek oka, hogy igen, az én édesanyukám nekem bosszút állt énrám, élettársamra? Amikor tutta az önkormányzat, hogy én anya vótam, felneveltem párnás koráutától az én gyerekeimet jóba-rosszba…
Ludmilla
