Gondolom, mindenkinek vannak emlékei japán szamuráj filmekről és élénken élnek azok a harcos jelenetek is, ahol üvöltő japánok egymást aprítják éles pengéjű kardjaikkal. Ha nem is a szamuráj filmek rémlenek fel először, de ott van Uma Thurman, amint a Kill Bill című amerikai filmben fenyíti az ellenfeleit. Az ember ősi kézifegyvere, a kard hírneve ma is töretlen és úgy tűnik törhetetlen. A Japán kard c. tanulmány pedig próbál a miértekre választ találni.
A könyv szerzője harcművész és gyártástechnológus. Félrelök minden legendát és mendemondát, majd próbálja tárgyilagosan leírni a tényeket, úgy, hogy azokat ne lengje semmilyen misztikus köd körül. Az egyik kulcsmondat, amikor azt írja,hogy „A japán kardot tehát a maga korában kell csodálni, amikor valóban az egyik legjobb anyagból készült, az egyik legjobb technológiával, a korabeli páncélok és a másik kard ellen. Utolérhetetlen volt, a kor viszonyai között tökéletes.” Jelzi ezzel tehát azt, hogy az ipar felnőtt a japán kardhoz, már nem akkor szenzáció, mint anno. Ezért is érdemes az időben visszautazni és úgy szemlélni ezeket a nagyszerű készítményeket.
A könyv első fejezete egy kis fémtan. Itt szó van ötvözetekről, kristályszerkezetekről és mindenféle rosszemlékű kifejezésről, amiről sajnos fontos tudnunk, ha kardot szeretnénk készíteni. A szükséges alapinformációk átadása után viszont tényleg jön a lényeg, a japán kard bemutatása. A japán történelem itt gyönyörűen van korszakolva a kardok szempontjából és érződik, hogy a szerző tudása tényleg részletesen kiterjed mind a kard megmunkálására, mind a történelmi tényekre. Képzeletben belépünk egy kovácsműhelyben, ahol a japán mester nagy gonddal elkészíti a kardot. A japán kardkészítő műhelybe belépve a mindenféle rituálétól elindulva eljutunk az első komolyabb lépésekig, majd szépen megismerhetjük az elkészítés fázisait, majd a kész szerszámot is, amint azt visszakapjuk a „lélekcsiszolótól”, azaz a penge fényezőjétől.
A japán kard bemutatása után egyfajta képes szótárat találunk, hol egészen elfogadható, hol nagyon gyatra, pixeles képekkel. Ez utóbbi a könyv gyengéje is. A következő nagyobb fejezet a ken-jutsu-ról szól, így a kardforgatás technikájáról is kellően felvilágosulhatunk. Míg a könyv elején a kard szempontjából, most a vívás és a harcok szempontjából vonulunk végig a történelmen. Szó van még a kendo-ról, iaido-ról és a könyv végére helyet kapott egy ken-jutsu szótár is.
Összegezve, a könyv sok érdekes információt tartalmazhat azoknak, akik kíváncsiak a japán kard felépítésére, kémiájára és azoknak is, akiknek mindeddig nem volt semmilyen háttérismeretük a japán harcmodorról és a fentebb említett küzdősportokról. Misztikum helyett valóság, ahogy a mű alcíme is írja és tényleg, mindenféle körítés nélkül megkapjuk a szükséges információkat arról, hogy milyen is a japán kard és az azt övező gondolkodás.
.
.
.
.
.
Japán kard – misztikum helyett valóság Szerző: Sey Gábor Magyar kiadó: Alexandra Kiadó (2006)
