Meg kell hagyni, a Shirokuma nem akármilyen útikönyvet dobott a piacra nemrégiben. Aki olvasta már Badár Sándor és Horváth János Jappán c. könyvét, annak valószínűleg nem lesz túlságosan szokatlan a stílus, de ha lehet azt mondani, Barry, könyvében még pofátlanabbul támadta be Japánt, mint anno, az előbb már említett honfitársaink.

”…ez nem egy hiteles könyv. Ha hiteles könyvek kellenek, menjenek, oszt vegyenek egy rendeset.”

Barry mindössze három hetet töltött kint Japánban feleségével és kisfiukkal. Ezalatt sikerült görbe tükör által, olykor homályosan bemutatnia a szigetországot. A könyvben kitér szinte minden főbb motívumra, ami a nyugati embernek eszébe jut az országról és köntörfalazás nélkül írja le véleményét a „kis banzáj hibbantakról”. A nézőpont mindenképp érdekes számunkra is, hiszen amerikai szemmel fürkészi a japán társadalmat. Igaz, megnyerték a világháborút, Japán mégis felállt és gazdasága mára veri Amerika gazdaságát. Ebből a fájó tényből indulunk el és ez alapján ismerhetjük meg a japán autógyártást, és az „egyéb vackok” gyártást. Ír ezután az elmaradhatatlan japán nyelvről, amit sikeresen nem sajátított el és sokszor bánta is a dolgot.  Az út során próbálta feltárni a kulturális különbségeket a két ország között, megpróbált találni egy olyan étkezdét, ahol nincs kukorica a pizzán, míg felesége egy bolt után szaglászott, ahol fülemüle kakit árulnak. Megmászták (busszal) a Fujit, ellátogattak a Nintendo főhadiszállására. A kalandozások közben anekdotázik a fiatalságáról, átmulatott éjszakákról és dolgokról, amiknek vajmi kevés köze van a könyvhöz. Őrült! Persze magukba próbálnak szívni egy kis kultúrát is és többek között egy rakugo-előadásra is ellátogatnak, ahol Berry megnyugodva vesz tudomást arról, hogy lehet, a japán gazdaság az amerikai előtt dübörög, de humorban igen el vannak maradva.

Nagyjából ennyit érdemes elmondani a könyvről, mert sajnos nem túl hosszú és nem akarok minden poént lelőni. Azonban minden elismerésem a szerző mellett Varga Szabolcsnak, aki fordította a könyvet, hiszen profi módon átültette a stílust és a poénokat szeretett anyanyelvünkre. Sok ponton egészítette ki lábjegyzeteivel Barry esetleges tévedéseit, de sokszor saját véleményével is megspékelve az olvasottakat. Szabolcsot egyébként már sokan ismerhetik, akik anno olvasták a Szaku magazint, vagy visszatérő vásárlók a Shirokuma webboltjában, és ha ez így van tudhatják, hogy igen közeláll a stílusához ez a könyv is.
Egyedülállóan, a könyvet puhafedeles, A4-es és A5-ös változatban is megvehetitek.  A borító nem túl tetszetős, de itt szó szerint igaz, hogy nem szabad a könyvet a borítójáról ítélni.

Végezetül még annyit, hogy akit zavar, hogy megbámulják az emberek, miközben nyüszítve, könnyeivel küszködve próbálja visszatartani a nevetést olvasás közben, az ezt a könyvet ne olvassa emberek között.

Info: Dave Barry Megjárta Japánt
Szerző: Dave Barry
Magyar kiadó: Shirokuma Kft. (2011)
Fordította: Varga Szabolcs