Ki ne ismerné Milne nevét, ha máshonnan nem is (mert én máshonnan nem ismertem:P), hát a Micimackó című könyv borítójáról, ahol mint szerző van feltüntetve. Na, mint kiderült, ez a kedves angol úriember más műfajban is tevékenykedett, A Vörös Ház rejtélye példának okáért egy detektívregény.

Némi fenntartással vettem kezembe ezt a művet, miután a nővérem hazahozta az antikváriumól. Egyrészt, mert ingyen volt (ajándék könyvet lehet kérni, ha rendelsz valamit), másrészt, mert Milne a bevezetésben leírja, hogy milyen a jó detektívregény, majd közli az olvasóval, hogy ez a könyv bizony a maga műfajában egy (majdnem) tökéletes példány.

Talán érthető, ha az öntömjénező bevezető után az embernek kétségei támadnak. Az első fejezet olvasása közben kárörvendve vettem tudomásul, hogy ez a könyv nemhogy nem tökéletes, de egész egyszerűen unalmas. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon.

Milyen jó hogy nem tettem. Ugyanis továbbolvasva hamar beindultak az események, és a történet egészen magával ragadott. Mire a végére értem, már láttam, hogy nem túlzott kicsit sem az író; ez valóban egy zseniális könyv.

A tartalmát nem nagyon lehet leírni anélkül hogy el ne árulnánk olyan dolgokat is, amiket nem lenne szabad. Elég az hozzá, hogy aki szereti Sherlock Holmes-t, az el lesz ragadtatva ettől a könyvtől is.