Szeretem Dan Brown könyveit. Szeretem, mert nagyon jó témákról ír, és szeretem, mert olyan izgalmasan tudja fűzni a szálakat, hogy nem tudom letenni a könyveit. És végül szeretem, mert a könyvei elolvasása után, mindig elgondolkodom rajta, hogy mennyire lehet közel a valósághoz az, amiről írt. Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, és csak egyszerű ponyva regényírónak tartják, ami igaz is, de ebben az egyik legjobb.
Az elveszett jelkép főhőse, Robert Langdon, régi ismerősként tér vissza, az előző könyvekből. A szimbólum kutató professzor egy barátja kérésére érkezik Washingtonban, hogy előadást tartson, de kiderül, hogy egy fondorlatos terv részeként csábították ide. Ezt barátja, Peter Solomon levágott kezével tudatja vele egy titokzatos ismeretlen, és ráveszi, hogy a férfi életéért cserébe segítsen megtalálni, majd megfejteni, egy szabadkőműves piramis titkát, és rátalálni az elveszett szóra, aminek segítségével, a világ összes tudását birtokolni lehet. Robert, tudós lévén nem igazán hiszi, hogy ez a legenda igaz, de mivel meg akarja találni Peter-t, segít a férfinak. A helyzetet bonyolítja, hogy a CIA igazgatója, Inoue Sato is Langdon együttműködését várja abban, hogy elkapják a titokzatos idegent, még akkor is ha ez Peter életébe kerül. Langdon a két ember között lavírozva próbál a titkokra rájönni. Eközben a titokzatos idegenről kiderül, hogy Malakh-nak hívja magát, és totál bekattant. A sötét mágia a mániájává vált, annyira, hogy kasztrálta magát, és a testét teljes egészében szimbólumokkal tetoválta tele. Minden jel arra mutat, hogy valami nagy durranásra készül, de előbb még más dolga van. Ki kell iktatnia Peter húgát Katherine-t, és a kutatásainak eredményeit. A hölgy egy furcsa tudománnyal foglalkozik, amit noetikának hívnak. A célja, hogy tudományosan bizonyítson olyan dolgokat, mint például, hogy az emberi lélek tovább él az ember halála után. Ha az elme nem hal meg, akkor az abban lévő információnak is lennie kell valahol, és ha az információ itt van valahol, akkor valahogy hozzájuk lehet férni. Bizonyította, hogy a léleknek tömege van, sőt gondolattal tömeget lehet létrehozni. Örült barátunk azért robbantja fel a labort, mert úgy gondolja, hogy ezek a kutatások, veszélyeztetik az ő mesterművét, és nem akarja, hogy az emberek olyan tudás birtokába jussanak, amit egyedül csak magának akar, igaz, ezt ő a fekete mágia útján kívánja elérni. Katherine megmenekül, és csatlakozik Roberthez, bátyja megmentésében. Robert ebben a könyvben is veszélyes, és hihetetlen kalandokba keveredik, mialatt megfejti a szimbólumokba zárt titkokat, és eközben nem csak a tudását, de a hitét is próbára teszi. A történet elkalauzol bennünket Washington híres épületeibe, megismerhetjük azok történeteit, és a bennük lévő műalkotásokat is. Persze az események, mint minden Dan Brown könyvben, itt is tekerednek, és csavarodnak, egészen a végéig, amikor mindenre fény derül, még arra a titokzatos szóra, ami tényleg létezik.
Bár nem ez a legjobb könyve, még is érdekel, hogy mi lehet a titka Dan Brown-nak? Szerintem, egyrészt a téma választás. Vagy valami misztikus, vagy vallásos, vagy olyan témát választ, ami érdekes. Nagyon jól kidolgozza a történeteit, nem véletlen hogy éveken át írja őket, sok időt fordít a háttér információ megszerzésére. És végül, a történetet széttördeli nagyon apró részekre. Egy fejezet egy két oldalnál nem több, és több szálon is fut. Ahogy ide-oda ugrál a történet szálai között, mindig egy kicsivel többet tudunk meg, és ezért egészen a végéig kíváncsiak vagyunk arra hogy mi lesz a vége. Ha valaki kedvet kapott a könyveihez, annak azt ajánlom, elsőre az Angyalok, és Démonok című könyvét olvassa, mert az jobb mint A Da Vinchi-kód, ami híressé tette őt.
