A szöveg eredetije a történet alatt megtalálható. Mind az eredeti, mind az átdolgozott fordításért engem terhel felelősség, azonban semmiféle reklamációt nem fogadok el sem most, sem örökre. (a buddhított verzióban a változásokat kiemeléssel jeleztem). A változások a modernizálás célját szolgálják, hogy a szöveget a 21. század embere is izgalommal olvashassa.
Dagobert bácsi története
Mialatt Hagyó Miklós a Fővárosi Bíróságon tartózkodott mesélte el ezt a történetet:
Medveczky Ilona születése előtt, az Osztrák-Magyar Monarchia Budapest nevű városában élt egy bankár, aki egy hihetetlen smucig és hitetlen ember volt. Halála után zombiként született újjá egy kietlen építkezésen. Éhség és szomj kínozta, miközben vándorolt.
Akkortájt pár kereskedő, kik Mocsoládon éltek, megpakolták öt kamionjukat áruikkal és elindultak Budapestre, hogy eladják azokat. Miután mindent eladtak, felkészültek a visszaútra. A hazavezető úton rájuk esteledett és megálltak egy benzinkútnál. Megágyaztak a kamionokban és így töltötték az éjszakát. Ekkor a zombi, kit éhség és szomj kínzott, némi cigi és alkohol reményében arra járt és mivel nem kapott senkitől, elsírta magát. Amikor a kereskedők meglátták, ezt kérdezték tőle:
1. " Hát baszki, te aztán elég trágyán nézel ki ecsém. Szakadt, sovány és ráadásul tök pucér. Csak nem te vagy Benkő Dániel? Felelj!"
A zombi így felelt:
2. " Vazze, hát nem látod? Én egy zombi vagyok, nem mellesleg anyám zsidó. Amikor bűnöset cselekedtem, elárverezték a házamat, leöltek és ide temettek el az építkezés helyére, szóval most itt kell zombulnom, mint egy vámpírnak. "
A boltosok:
3. " Milyen gonoszságot műveltél? Miért lettél zombi?"
A zombi:
4. " Az Osztrák-Magyar Monarchiában van egy város, Budapest. Itt voltam én bankár és Dagobert bácsiként ismertek."
5. "Nyolcvan teli szekér értékpapírom volt: BUX, OTP, BUMIX...mindenhol voltak részvényeim."
6. " Hatalmas vagyont birtokoltam, de nem szerettem adni. Amikor kajoltam, bezártam az ajtót, hogy a koszos, büdös csövesek meg ne lássanak."
8. Azt mondtam: Attól ha adok, nekem nem lesz több, csak ideszoknak ezek a mocskok. " Részegen klubokat, köztereket, parkokat vertem szét és szökőkutakat szartam tele."
9. " Így hát jól agyonvertek a klub tulajok. Itt az építkezésen ébredtem, éhség és szomjúság kínjaival megverve és cefetül kinézve. Ötvenöt éve már, hogy meghaltam."
10. " Nem lelek sem cigit, sem egy kis lélek melegítőt. Amilyen smucig voltam, úgy fizetek most érte, ahogyan fizetek most érte, úgy voltam egy smucig."
11. " A múltban megtagadtam, nem adtam ki a részvényeimből, pedig az adakozás kötelesség, így nincs mentség a számomra."
12. " Most keserves bűntudat mardos és aranyér nyomja a hátsómat. Négy hónap múlva azonban megkapom a zöldkártyámat és mehetek Kanadába feketemunkára."
13. " Zsír lesz!"
14. " Lesz zsé dögivel, de addig valahogy itt kell túlélnem."
15. " De még így is b*szhatom, mert amit életemben összegyűjtöttem, mind elúszott, szal cinkes így is a helyzet."
16. " Ezért azt mondom nektek, kik itt összegyűltetek, ne kövessetek el semmilyen bűnös cselekedetet se nyíltan, se titokban."
17. " Ha valami balhéba keveredtek, vagy csak tervezitek, a fájdalom gyötörni fog titeket, még akkor is, ha meglesz minden napra a sodort mariska, hogy csillapítsa azt.
18. " Tiszteljétek anyátokat és apátokat, az idősebbeket, a villanyóra leolvasót és Mikus Róbertet. Ezeket szem előtt tartva nem fogtok így járni, mint én."
19. " Sem a Mónika showban, sem az Országházban, és még egy szanatóriumban sem találhatjátok meg azt a helyet a Földön, ahol meg tudnátok szabadítani magatokat a bűnös cselekedeteitektől."
A boltosok megsajnálták őt és vodkát öntöttek a szájába, de a zombi nem tudta lenyelni, mert lyukas volt a nyaka és mind kicsorgott. Ezt kérdezték tőle: " Nem kaphatsz egy kis enyhítést?" Azt válaszolta: " De, amikor ezek a gonosz tettek megsemmisülnek. Ha egy adományt Hagyó Miklósnak adnak, és ezt a jó erényt ennélfogva átszállítják rám. Ekkor talán feloldozást kapok ebből a zombi létből."
A kereskedők ezt hallva elmentek Budapestre és elmondták a Hagyó Miklósnak, hogy hét napig nagy NOKIÁS dobozokkal segítik a vállalatait (a HÉV állomásokra is felszerelik az info táblákat ingyé), de adományukat tulajdonítsák a zombinak, kit cserébe szervezzen be a jövőbeli üzleteibe és tegyen meg ellenőrré.
Így beszélt Hagyó Miklós és a bíróság elégedetlenül hallgatta.
Az eredeti történet a tovább mögött olvasható!
Dhanapala története
Mialatt a Magasztos a Jetavana-ligetben tartózkodott mesélte el ezt a történetet:
Buddha születése előtt Dasanna királyságában, Erakaccha városában élt egy kincstáros, aki egy hihetetlen önző és hitetlen ember volt. Halála után petaként született újjá egy kietlen sivatagban. Éhség és szomj kínozta, miközben vándorolt.
Akkortájt pár kereskedő, kik Sávatthiban éltek, megpakoltak öt szekeret áruikkal és elindultak Uttarápathába, hogy eladják azokat. Miután mindent eladtak, felkészültek a visszaútra. A hazavezető úton rájuk esteledett és megálltak egy fa tövénél. Kiszabadították a hámból az ökreiket és így töltötték az éjszakát. Ekkor a peta, kit éhség és szomj kínzott innivaló reményében arra járt és mivel ott sem talált egy cseppet sem, elsírta magát. Amikor a kereskedők meglátták, ezt kérdezték tőle:
1. " Meztelen és fertelmes alakod van, vékony testeden kidagadnak az erek, bordád kilátszik, olyan sovány vagy. Mégis ki vagy te?"
A peta így felelt:
2. " Én, tiszteletre méltó uram egy peta vagyok, Yama birodalmának egy lakója. Amikor bűnöset cselekedtem a peták világába jutottam. "
A kereskedők:
3. " Milyen gonoszságot műveltél? Mi okból kerültél innen a peták világába?"
A peta:
4. " A Dasannas királyságban van egy város, Erakkacha. Itt voltam én kincstárnok és Dhanapálaként ismertek."
5. "Nyolcvan teli szekér kincsem volt: arany, gyöngy és drágakő."
6. " Hatalmas vagyont birtokoltam, de nem szerettem adni. Amikor étkeztem, bezártam az ajtót, hogy a koldusok meg ne lássanak."
8. Mondván: Úgysincs jutalma az adakozásnak.
" Lótusz-tavakat, kutakat, gyönyörű virágoskerteket, útszéli itatókat és járásokat romboltam le."
9. " Így hát erkölcsös cselekedeteim híján, gonosztevőként hagytam itt ezt a világot. A peták földjén születtem újra, éhség és szomjúság kínjaival megverve. Ötvenöt éve már, hogy meghaltam."
10. " Nem lelek sem élelmet, sem ivóvizet. Amilyen fukar voltam, úgy fizetek most érte, ahogyan fizetek most érte, úgy fukarkodtam."
11. " A múltban megtagadtam, nem adtam ki a kincsekből, pedig az adakozás kötelesség, így nincs mentség a számomra."
12. " Most keserves bűntudat mardos és saját cselekedeteim terhe nyomja vállamat. Négy hónap múlva elérkezik a halálom."
13. "A pokolba fogok jutni, melynek négy sarka és ajtaja van. Vaskerítéssel körülölelve és vassal beborítva."
14. " Fém talaja izzik a forróságtól. Minden oldala villódzik 100 yojanán[1] át egészen az örökkévalóságig."
15. " Ott fogom hosszú ideig gonosz tetteim gyümölcsét megtapasztalni. Ezért siratom ezt a világot."
16. " Ezért azt mondom nektek, kik itt összegyűltetek, ne kövessetek el semmilyen bűnös cselekedetet se nyíltan, se titokban."
17. " Ha bűnös cselekedetet mégis elkövettek, vagy csak tervezitek, a fájdalom gyötörni fog titeket, még akkor sem ha az égbe szálltok [2] előle.
18. " Tiszteljétek anyátokat és apátokat, az idősebbeket, a szerzeteseket és a brahmanokat. Ezeket szem előtt tartva nem fogtok a pokolba jutni."
19. " Sem az égben, sem az óceán közepén, és még egy szakadékban sem találhatjátok meg azt a helyet a Földön, ahol meg tudnátok szabadítani magatokat a bűnös cselekedeteitektől."
A kereskedők megsajnálták őt és vizet fröcsköltek a szájába, de a peta gonosz cselekedetei miatt nem tudta lenyelni. Ezt kérdezték tőle: " Nem kaphatsz egy kis enyhítést?" Azt válaszolta: " De, amikor ezek a gonosz tettek megsemmisülnek. Ha egy adományt Tathágatának vagy Tathágata egyik tanítványának adnak és ezt a jó erényt ennélfogva átszállítják rám. Ekkor talán feloldozást kapok ebből a peta létből."
A kereskedők ezt hallva elmentek Sávatthiba és elmondták a Magasztosnak, hogy hét napig nagy adományokkal segítik a Szerzetesek közösségét, kiknek vezetője Buddha és ezt az adományt tulajdonítsák a petának.
1 Egy yojana kb. 13-16 km.
[2] Upacchápi
