Mekkora az esélye annak, hogy ugyanabban az évben, ugyanarról a sztoriról két film készüljön – (közel) azonos címmel méghozzá.

Kevés…mégis megtörtént az 1999-es évben.

A szóban forgó két film az imdb-n: Joan of Arc és Joan of Arc.

Igen, most belém lehet kötni, hogy nem is ugyanaz a címe, de amikor rákeresel, hogy letöltsd megvedd a boltban :P, akkor bizony jó eséllyel nem azt fogod letölteni megvenni, amit akartál, és erre csak akkor jössz rá, mikor már megnézted a filmet. (Így jártam én is, ezért fogok most mindkét filmről írni egy keveset.)

Jeanne D’arc történetét valószínűleg nem kell hosszasan ecsetelni, biztos mindenki tanult róla történelem órán. Aki meg nem, az nézze meg wikipédián.

Mindkét film úgy kezdődik, hogy Jeanne még kislány – és úgy ér véget, hogy hamuvá ég a máglyán. Ebben tehát nincs túl sok különbség. Van ugyan néhány apró – és kevésbé apró – eltérés a két feldolgozás között a történet szempontjából (pl. az egyik filmben Jeanne-nak egy nővére van, a másikban pedig egy öccse), de ezek teljesen lényegtelenek.

A színészi alakításokról azonban muszáj egy-két keresetlen szót ejteni.  :)

Elsősorban a Jeanne-t megformáló két színésznőre gondolok, név szerint Milla Jovovich-ra és Leelee Sobieski-re.

Jovovich kisasszony személyében egy meglehetősen idegbeteg, idegesítő hisztis p*csát kapunk, aki nem lesz sokkal elviselhetőbb a film végére sem. Valószínűleg a rendező sem volt teljesen biztos abban, hogy Jeanne valóban Isten útmutatásait követte, hiszen a máglyahalál előtt a lány saját lelkiismeretével vitatkozik kb. fél órán keresztül (arról, hogy végülis csak behaluzta Istent, vagy tényleg beszélt hozzá). Az, hogy Luc Besson (a rendező) miért csinál Gollam-hasonmást a franciák nemzeti hőséből, számomra rejtély. Összeesküvés-elméletek gyártása helyett térjünk is rá a másik színésznőre.

Leelee Sobieski játéka Milla után olyan, mint egy jó hideg sör a nyári forróságban. Az ember meglepődve tapasztalja, hogy igen, el lehet játszani ezt a szerepet úgy is, hogy a néző nem kezdi az ereit vagdosni tíz perc után. Leelee képes volt megőrizni nőiességének nagy részét, ami biztos nem volt könnyű ebben a szerepben. Róla nem is tudok semmi negatívat mondani.  :)

Érdemes még megemlíteni a franciák királyát alakító urakat. A Milla féle verzióban John Malkovich ül a trónon, Leelee oldalán pedig - a blogon már lelkes rajongótáborral rendelkező - Neil Patrick Harris uralja azt a maroknyi földet, amit még nem vittek el az angolok. Mindketten remekül játsszák az önző, kétszínű áruló szerepét – pirospont jár nekik.

Összességében én a Leelee-féle verziót tudom ajánlani, mert bár nem vonultat fel olyan neves színészeket, mint a másik, mégis nézhetőbbre sikeredett, ami egy 2 és fél órás filmnél nem hátrány. :P

Végezetül néhány képkocka, aminek a fimhez az ég világon semmi köze nincs, kizárólag Julcsi szórakoztatására készültek.  :)