A dobozember

Eredeti cím: 箱男, Hako Otoko
Japán kiadás dátuma: 1973
Magyar kiadó: Magvető Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma:1978
Oroszról fordította: Antal László

„Alig kezdi meg a remeterák saját életét a kagylóban, a teste hátul összenő vele, s ha erővel kirángatják belőle, azonnal elpusztul.”

Talán a legfurcsább regény a három közül. A címszereplő dobozembert ismerhetjük meg és ezt a fajta életmódot. Tudniillik dobozemberből nem csak egy van. A dobozemberek mindent látnak, de a társadalom számára láthatatlanok. Nincsenek igazolványaik, munkájuk, állandó lakhelyük, nevük, koruk, olyanok, mint a hontalanok, de mégsem. A koldusok és csavargóknál olyannyira másabbak, hogy ezek az emberek is lenézik őket és még inkább semmibe veszik. Lejjebbvalók. Elég elvetemült regényötlet ugye?

A dobozember története már szerkezetileg is elég sok furcsaságot ad, hiszen a történet nem lineáris folyású, nagyon sok feljegyzéssel és filozofálgatással tarkított, mely igencsak összezavarja az olvasót. Ennek ellenére a könyvben részletes útmutatást kapunk a dobozemberré váláshoz, melyet mindenki döntse el magának, hogy jó-e, vagy sem. A legfőbb probléma, amit az író boncolgat természetesen nem ez. „Egy halott az aluljáróban— Százezer ember észre sem vette.” A könyvben ez az a világ, amiről olvashatunk. Ha jobban szemügyre vesszük, azt gondoljuk, hogy ez képtelenség. Pedig mi ebben a világban élünk. Tehát azt hinni, hogy a dobozember nem létezik, az a legnagyobb tévhit, amit a 21. század embere gondolhat. Ezen alapgondolat mellett pedig egy izgalmas puzzle-t kapunk Abe Kóbótól, aminek a végére érve bizonyára mind fellélegzünk.