Hogy egy kicsit érthető legyen miért ajánlok mostanában kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert filmeket, mesélek egy kicsit magamról. Én is, mint mindenki más, időnként rákattanok egy sorozatra, és annak összes részét megnézem. Nálam annyi a különbség, hogy jó pár évad lemegy az adott sorozatból, mire én rátalálok, és ezért elég töményen, több évadot lenyomok rövid idő alatt. Ez történt az „Így jártam anyátokkal” című sorozattal is. Ezt a sorozatot gyakorlatilag egy karakter viszi a vállán, és ez Barney. Ez sajnos annyira igaz, hogy az 5. évad már elvesztette az eredeti célját, hogy mindenki azt várja hogy Ted megtalálja a feleségét. Ennek oka nem véletlen, a Barney-t alakító Neil Patrick Harris annyira kiugróan jól játszik, hogy a többi karakter egyszerűen nem tud érvényesülni mellette. Ezért utána néztem milyen más filmekben játszik ez a fickó, és valóban olyan jó színész-e? Így találtam rá a Harold &Kumar -féle agymenésre, és a „The Christmas Blessing” című filmre is. Az utóbbi Amerikában egy tv film volt, ezért itthon nem ismert egyáltalán.
A film igazi amerikai nyáladzás, de a történet alapjában véve nagyon megható, és érdekes. Nathan (NPH), fiatal orvosként dolgozik egy kórházban, és karácsony előtt az egyik betege meghal a műtőasztalon. Mivel nem tudja feldolgozni, hogy ígérete ellenére nem tudta megmenteni a fiatal fiút, úgy dönt hogy feladja hivatását, és visszatér szülőházába, és apjának segít az autószerelő műhelyében. Kiderül, hogy Nathan 10 évesen vesztette el édesanyját, egy betegség következtében, és a szülői ház egy fajta múzeum, ahol édesanyja emlékei veszik körül, és ő menedéket talál. Apját viszont nyomasztják ezek az emlékek, mivel úgy érzi, nem képes új életet kezdeni felesége halála után. A városba érkezik Charlie (Angus T Jones) aki körülbelül annyi idős, mint Nathan volt amikor anyukája meghalt. Charlie apjával érkezik, mivel ő is elvesztette édesanyját még csecsemő korában. Mivel nem emlékszik az anyjára, az apját faggatja, ő azonban mindenféle történeteket talál ki, és nem árulja el ki is volt a mami igazából. Az apa láthatóan nincs a helyzet magaslatán, sokat iszik és nem igazán tölt sok időt a fiával. Charlie, és Nathan találkoznak egymással, és közeli barátság alakul ki köztük a hasonló múlt miatt. Nathan még egy ismeretséget köt, Meghannal, aki Charlie tanárnője, és ebből hamarosan szerelem is szövődik. A történet alapjában arról szól, hogy próbálják meg a fiúk, és apáik feldolgozni a szeretett személy elvesztését. Ha csak ennyi lenne, akkor ez egy nagyon jó kis film lenne, de persze ez egy amerikai film, és amit el lehet rontani, azt el is rontanak. Ez a történet sem marad meg ennél, az egyébként gondolatébresztő vonalnál, hanem folytatódik. Kiderül, hogy Charlie egy szívbetegségben szenved, és a napjai meg vannak számlálva. Apja azért nem képes vele lenni, mert nem tud megbirkózni azzal, hogy még valakit elveszít. Ám ez még mind semmi, mert Meghan meg májtranszplantációra szorul, és ha nem kapja meg sürgősen, ő is meg fog halni. A történet végét nem árulom el, de annyit még leírok, hogy van még benne, egy pár piros cipő, aminek sorsa végigmegy a történeten, és érdekesen kapcsolódik a történet szereplőihez.
És ha esetleg a történet nem keltette volna fel az érdeklődést, elárulom hogy a Charlie-t alakitó fiúcska nem más, mint egy másik sorozat főszereplője , a „Két pasi meg egy kicsi” . Már a soriban is kiderül hogy tehetséges fiúval van dolgunk, de itt igazán jót alakít ez a gyerek. És NPH? Hát ő hozza a formáját, csak éppen most egy jófiús változatban:) És ha valakinek még ez sem elég, akkor azt is elárulom, hogy Rob Lowe is szerepel a filmben.
