Sōjō Henjō a hat költőóriás egyike, 35 évesen döntött úgy, hogy a szerzetesi életet választja, de ezt a verset akkor írta, amikor még a császári udvarban szolgált. A versben szereplő leányok a gosechi nevű ünnepen táncolnak, őket hasonlítja a költő égi leányokhoz. Ha a szél felhőkkel torlaszolja el útjukat, nem tudnak" hazatérni", Henjō pedig tovább legeltetheti szemét a táncoló lányokon.

A Budapest-verzióról

Költőnk Budapest valamelyik forgalmas pontján promóciós célzattal kólát osztogató szépséges hostesslányokra lel. Abban reménykedik, hogy ha bedugulnak az utak, a lányok sem indulnak még haza dolguk végeztével, s ő tovább csorgathatja a nyálát.

Források:

http://bungaku.freeblog.hu/archives/2012/05/29/Hjakunin_Issu_-_Szaz_kolto_szaz_verse_12_Szodzso_Hendzso__Josimine_no_Muneszada/

https://100poets.wordpress.com/2012/05/30/lovely-maidens-poem-number-12/

http://en.wikipedia.org/wiki/Henjo